Akik „szakértő” gazdaságpolitikájukkal államcsőd felé kormányozzák az országot, bukni fognak, de az adósság itt marad utánuk. Ezzel a halom hátralékkal mit teszünk vajon?
Szabó Antal
Megindult az erjedés az elmúlt két hónapban. Rohad a Fidesz jelképe és rohad maga a rendszer is, sokak örömére végre.
Sok százezres tömeg biztosítja saját létfenntartását, (szó szerint) ennivalóját a német-osztrák diszkontok szortimentjéből. Számukra ezen üzletek „lölősítése” egyenlő lenne a végítélettel.
Áruló vagyok-e azért, mert nem úgy képzelem el magam és szeretteim jelenét és jövőjét, ahogyan ez az ember megszabná nekem?
Forradalom, nálunk? Ha egyszer lesz is ilyen, az is eltartott kisujjal megy végbe, leintve a „mocskos fideszezőket” a 150 ezres tüntetésen, mondván, nem emiatt vagyunk most itt.
Gyanúm szerint városunk kátyúhelyzete olyan, mint a Gyurcsány-problematika: a hatalom mesterségesen tartja fent e visszás helyzetet, mert az úthibák eltüntetésére adott ígéretözönnel polgármesteri pozíciót, képviselői mandátumot lehet nyerni.
Minden egyes tankolásnál jusson majd eszünkbe, amikor a 650 forintos gázolajat csurgatjuk autónkba, hogy egy picit mi is hozzájárulunk az Újpest FC sikereihez, ha akarjuk, ha nem.
Elképzeltem, mi történne, ha mondjuk a 2026-os magyarországi parlamenti választás előtt néhány hónappal a magyar miniszterelnök kihívóját látogatná meg az akkori amerikai elnök.
Még mindig százezrek, ha nem milliók hiteles hírforrása a közmédia és annak csápjai, a magát hírtévéként aposztrofáló, szélsőségesen elfogult elemzőcsatorna és a bugyuta celebjeivel nyomuló reklámadó.
Portik Tamás rossz időben, rossz helyen akart a magyar Tony Montana lenni. Manapság másvalaki foglalja el azt a helyet, más a Nagyfőnök, hogy számára mikor jön el az ítélethirdetés ideje, azt most még lehetetlenség megmondani, de semmi sem tart örökké.
A kegyelmi ügy digitális feldolgozása (és persze nyilvánosságra hozása) a szabad sajtó győzelmét hozta. Bár ha jobban belegondolunk, igazából hírverseny sem lehetett nagyon, hiszen az állami médiát nem a hírszerkesztőségek irányítják, hanem a Fidesz pártapparátusa.
Vagyunk néhányan ebben az országban, akiknek tárcájában nem lapul kimeríthetetlen benzinkártya, és egyetlen parlamenti ciklus alatt nem autózzuk kétszer körbe az Egyenlítőt. Számunkra az egyik megoldás az lehet, hogy szép lassan „lerakjuk az autót”, vagy legalábbis pihentetjük.