„Orbán Viktor most már tényleg mindent megtehet”

Török Gábor (fotó: Végh László)

Orbán Viktor akár az utódlását is előkészítheti ebben a ciklusban, a kétharmados többség birtokában pedig nekimehet a bíróságok függetlenségének, eltörölheti a közvetlen főpolgármester-választást Budapesten, és aggódhat a független, ellenzéki sajtó is – mondta Török Gábor még a választás utáni héten a Szamizdat Magyar Nemzetnek.

Hirdetés

– Mit szól ahhoz, hogy felfüggesztették a Magyar Nemzet kiadását (az interjú eredetileg az április 14-én megjelent Szamizdat Magyar Nemzetben volt olvasható, amikor még látszott esély a folytatásra – a szerk.)?
– Sajnálom, ha bármelyik sajtótermék is eltűnik a kínálatból. Különösen igaz ez egy olyan lapra, amely patinás múltja miatt nagy értéket képvisel, a magyar kultúra és örökség része. Ez azonban láthatóan kevéssé érdekli azokat, akik meghatározó szereplők az ügyben: a politikai média piaca részben politikai, részben üzleti szempontok alapján formálódik. Most egyik sem segítette a lapot. A harmadik kétharmados győzelem után a nem kormánypárti és különösen az ellenzéki sajtó jövője kétséges. A Fidesz eddigi médiapolitikájában nem volt helye a méltányosságnak, meglepne, ha a jövőben ez változna.

– Amikor az interjú készül, az ellenzéki pártok még a szavazóköri jegyzőkönyveket ellenőrzik, és még mindig nem állt helyre a Nemzeti Választási Iroda honlapja. Ilyen körülmények között mennyire sérült a választások legitimitása?
– Kétségtelenül zavaró a sok furcsaság az egyes szavazóköri eredmények körül, de amíg nincs rá bizonyíték, hibának tartom, ha egy elemző a választási csalás lehetőségéről elmélkedik.

– Milyen hatással lehet a kétharmad Orbán Viktorra? „Megnyugtatóan” vagy éppen ellenkezőleg, tovább folyik a kormány által ellenségnek tartott szereplők elleni politikai hadjárat?
– A döntés az újabb nagy felhatalmazást és egyben kétharmadot kapó miniszterelnök kezében van, aki nem alaptalanul érezheti azt, hogy most már tényleg mindent megtehet. S talán még azt is, hogy lehet, meg is kell most tennie, mert később már nem lesz rá esélye. A hozzám eljutó első hírek szerint a kormányfő hamarosan használni is akarja a megint nála lévő fegyvert: a bírósági rendszer átalakítása mellett újra előkerülhetnek olyan témák is, amelyekről azt hittük, hogy a 2011-es alkotmányozás után lekerültek a napirendről. Ebben ma csak egyetlen ellenerő akadályozhatja: a Fidesz. Az ellenzék, a nyilvánosság vagy a „mértékadó” hazai és nemzetközi körök befolyása a miniszterelnök döntéseire a nullához közelít.

– Menjünk végig a pártokon. Milyen hatással lehet az eredmény a Fidesz belső viszonyaira?
– Nemcsak a vereséget kell elviselni, feldolgozni, a példátlan nagy győzelmet is. A választás előtt azt feltételeztem, hogy a Fidesz szűk parlamenti többséget szerez majd, és tapasztalataim szerint a kormánypárti vezetők sem számítottak ilyen hatalmas sikerre. A miniszterelnök első bejelentése az új kormányról számomra azt üzeni, hogy érzi: az újszerűség látszatát kell keltenie, ha harcolni akar a legnagyobb ellenséggel, az idő vasfogával. Ez átrendezheti a belső viszonyokat, új szereplőket emelhet fel, másokat pedig parkolópályára tehet.

– A Jobbikra?
– Szeretném azzal kezdeni, hogy a mostani választásnak az összes ellenzéki párt tekintetében van egy különös paradoxona. Miközben mindegyik párt vesztese a választásnak, hiszen a minimális céljukat, a Fidesz kétharmadának megakadályozását sem tudták elérni, a maguk számára mindannyian tudnak olyan, nem is légből kapott értelmezést adni, amely részeredménynek tekinthető. A Jobbiknál is van ilyen egyrészt és másrészt, és talán ez a legrosszabb helyzet nekik. Miután pont ugyanannyian szavaztak rájuk, mint négy éve, ugyanakkor nagyon messze voltak hirdetett céljuktól, a választás megnyerésétől, most elindulhat a belső stratégiai és hatalmi vita a folytatásról. Ez soha nem szép időszak, nyilvánvalóan roncsol – és egy időre paralizál.

– Milyen politikai jövője van Vona Gábornak?
– El tudom képzelni, hogy Vona Gábor valóban személyes meggyőződése okán lépett hátra, de azért azt is látni kell, hogy a lépés politikailag sem látszik észszerűtlennek. A mandátumáról is lemondva, azaz személyes áldozatot hozva, felelősséget vállalva távozik. Ez megadja az esélyét annak, hogy ne bukott politikusként, hanem pozitív szereplőként térjen vissza valamikor – ha egyáltalán lesz ilyen ambíciója.

– Az MSZP-re milyen jövő vár?
– A szocialistáknál is félig tele és félig üres a pohár. Botka László bukása után azt is el tudtam képzelni, hogy az ötszázalékos küszöbbel is meggyűlik a bajuk, hogy a DK vagy az LMP megelőzheti őket. Ehhez képest most több mint kétszer annyi szavazatot kaptak, mint a DK, és az LMP sem ért a közelükbe. Ez nyilvánvalóan részsiker, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az MSZP ennél kevesebb szavazatot csak 1990-ben kapott. 2010-ben még egymillió szavazója volt, nyolc év alatt nemhogy erősödött volna, de több százezer szavazót veszített.

– Milyen politikai jövője van Karácsony Gergelynek?
– Az MSZP legjobb döntése ebben a kampányban a zuglói polgármester leigazolása volt. Logikus lenne, hogy a baloldal őt indítsa főpolgármester-jelöltnek, de ma nagy tétben nem fogadnék arra, hogy jövőre lesz még közvetlen választás Budapesten.

– Az LMP jövője hogyan alakulhat?
– Jobban szerepeltek valamivel, mint négy éve, ami kétségtelenül siker, de a sokat hangoztatott, mindenhol szemrebbenés nélkül mondogatott Szél-kormány ma a hét százalék ismeretében nevetségesebb, mint valaha. Ráadásul a belső vitákat láthatóan ők sem tudják megspórolni, ami itt is köldöknézést valószínűsít a következő hónapokban.

– Gyurcsány Ferencnek ez volt az utolsó dobása?
– A DK hónapokkal ezelőtt még abban reménykedett, hogy a szocialisták nyakára mászhat a választáson, ehhez képest csalódás lehet az eredményük. Viszont még nem volt korábban frakciójuk, és Gyurcsány Ferenc sem sziporkázhatott a parlamentben frakcióvezetőként. Most ez jön, ami azonban nyilvánvalóan nem a magyar politika jövője vagy a baloldal megújulása, sokkal inkább az ellenkezője.

– A Momentumnak van bármi esélye a parlamenten kívül az életben maradásra?
– Esély lehet szinte mindenre, de azért nem lesz egyszerű a parlamenten kívül a figyelem középpontjában maradni. A kampányban a magyar lakosság többsége szemében láthatatlanok maradtak.

– Mit üzenhet a kétharmad Berlinnek vagy Brüsszelnek? Hogyan változhat Orbán Viktor külső megítélése az eredmény után? Azt hallottam, Angela Merkel még a magyar V4-elnökség alatt, vagyis a következő hetekben Budapestre jöhet, ami elég erős gesztus lenne Orbán Viktor felé.
– Nem tudni, egy ilyen látogatás mögött milyen kompromisszum áll, de azt nem lehet elvitatni, hogy a harmadik kétharmados győzelem tovább erősíti Orbán Viktor megkerülhetetlenségét Európában. Nem kell nagyon okosnak lenni ahhoz, hogy az európai vezetők azt gondolják: lehet, hogy jó sokáig kell együtt élniük a magyar miniszterelnökkel.

– Csak a mozgósítás volt a Fidesz sikerének a titka?
– Miközben ebből előre szinte semmit nem láttunk, és csak egyetlen közvélemény-kutató, a Medián mutatta ki az utolsó héten, ma már egyértelmű: a Fidesz azért nyert ekkora többséggel, mert döntően a kistelepüléseken a kampány végére erősen növelni tudta a részvételt, és sok szavazót bevonzott. Hogy mivel tudta elérni? Számos eszközzel: nagy erőforrásfölényével, központi pártirányítás alatt működő sajtóval, egyetlen téma köré felépített kampánnyal, az ellenzék karaktergyilkolászásával és persze sok-sok munkaórás mozgósítással. Nem volt szép a kampány, de hatékonyan működött.

– Vidéken szinte eltűnt a baloldal. Ez milyen következményekkel járhat?
– Nyilvánvaló: a baloldal a fővárosban és a nagyobb városokban maradt csak látható. De már számos megyeszékhelyen is a Jobbik lett az ellenzék legerősebb pártja, a városokban és a kistelepüléseken pedig jelentősen megnőtt a Jobbik és a baloldal közötti különbség. Aggasztók ezek a jelek a baloldalnak: ha nem tud a tendencián változtatni, beszorulhat az agglomerációval együtt értett Budapestre.

– Mit gondol, az ellenzéki pártokat megbüntetik valamilyen formában a szavazóik, amiért nem sikerült visszaléptetniük több jelöltjüket?
– Az ellenzékváltó hangulat ma tapintható, a csalódottság jelentős. A következő parlamenti választás azonban a mai tudásunk szerint 2022-ben lesz, addig rengeteg dolog fog még történni. Ugyanakkor egyvalamit szerintem meg kell értenie az ellenzéknek: sokszor beszéltünk arról, hogy csak akkor lehet esélye ebben a választási rendszerben, ha vagy hatékonyan együtt tud működni, vagy van egy kiemelkedő szereplője. Szerintem azonban lenne egy másik célja annak az ellenzéki pártnak, amely győzni szeretne: a Fidesz mai szavazóinak egy részét valahogy meg kellene szólítania. Amíg nem kezdik el megérteni, hogy a szavazók mire érzékenyek, mit várnak el a politikától, miért szavaznak a Fideszre, addig a mai kormánypárt verhetetlen marad. Hacsak le nem győzi valahogy saját magát.

– Láthatóan maximum részlegesen működött a taktikai szavazás. Ennyire erős a szavazók pártkötődése, vagy ők maguk sem tudták, ki a helyben esélyes ellenzéki jelölt?
– Nem értek egyet: az adatok alapján meglepően erős volt az átszavazás. Eddig minden választáson csak nyomokban lehetett kimutatni, most több százezer ember szavazott arra egyéniben, akit esélyesebbnek gondolt. Ez fontos jelzés: az ellenzéki szavazók egy részét már nem annyira a pártkötődés érdekli, mint a mai kormány bukása.

Hirdetés

– Elképzelhetőnek tartja, hogy Orbán Viktor már az általa diktált utódlásra is felhasználja majd ezt a négy évet?
– Van rá esély, és el is tudom képzelni, igen. De azt nem tartom valószínűnek, hogy 2022-ben visszavonulna. Ugyanakkor a mai kétharmad sok mindenre alkalmas lehet, akár a hatalmi pozíciókkal kapcsolatos közjogi sakkozásra is.

– Sem ön, sem Mráz Ágoston nem találta el a végeredményt a Heti Válaszban, és a Medián kivételével a közvélemény-kutatások is nemhogy túlmérték, de súlyosan alábecsülték a Fidesz támogatottságát. A politikai elemzőknek és a közvélemény-kutatóknak milyen tanulságokkal szolgált a választás?
– A közvélemény-kutatók tanulságait meghagynám nekik. Engem az zavart a leginkább, hogy a közvélemény-kutatások nem segítettek abban, hogy értelmes és komolyan vehető előrejelzéseket tegyünk, hiszen annyira széttartók voltak az eredmények, és különböző mértékben alul- és felülmérték szinte az összes pártot. Nekem az a tanulság, hogy nem a politika beavatkozása miatt elérhetetlen szakmai konszenzust kell keresni a kutatásokban, hanem ki kell választani azokat az intézeteket, amelyekre érdemes figyelni.

– Mi lesz most azzal az üveg pezsgővel, amelyben fogadtak Mráz Ágostonnal?
– Ágoston volt közelebb a végeredményhez, ő egy pezsgőt is nyert most a választáson. Ahogy illik, vasárnap este gratuláltam is neki.

Ez a cikk eredetileg a Szamizdat Magyar Nemzetben jelent meg 2018. április 14-én.

Fizessen elő a Magyar Hangra! Lapunk első hivatalos száma május 18-án jelenik meg.

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti.