Ki ne emlékezne egy bizonyos Gary Lineker híres mondására, miszerint a futball olyan játék, amit 22-en játszanak, és a végén mindig nyernek a németek. Nos, Joachim Löw fiai ezt most is tudatosítani akarták Mexikóval, ám az aztékok utódai már az első percekben jelezték, nem szándékoznak áldozati bárányként végigjátszani az F csoport nyitómeccsét. Elképesztő tűzijáték alakult ki az első tíz percben, és ha Lozano – vagy a másik oldalon Werner – betalál, senki sem szólhatott volna egy szót sem.
Hullámzott a játék, mint a viharos óceán, így a nézőtéren tomboló mexikói és német szurkolók bizony egy pillanatig sem unatkoztak. Alig telt el negyedóra, és Neuernek már harmadszor kellett aránylag nagyot védenie, míg a másik oldalon Ochoa sem unatkozott, de előbbi nem sokat tehetett volna, ha Javier „Chicharito” Hernández ezerszázalékos helyzetben nem cselezi ki magát a szögletzászlóig, míg utóbbi hálát adhatott a Teremtőnek, hogy Werner 11 méterről nem valamelyik sarokba, hanem a kezébe gurított.
Olyan elképesztő iramban futballoztak – és nem fociztak – a csapatok, hogy szinte ismételni sem lehetett a televízióban a helyzeteket vagy a vitatott eseteket, mert annyi minden történt a pályán. Mexikó nemhogy egyenrangú ellenfele volt a címvédőnek, hanem ha nem is sokkal, de jobban is játszott nála, így nem csoda, ha Löw kapitány 30 perc után elküldte szinte a teljes cserepadot melegíteni. Cselekedete jogosságát aztán a 35. perc támasztotta alá, amikor egy tökéletes mexikói kontra végén gyönyörű gólt rúgott Lozano, így tombolhatott a lelátó zöld része. Kis híján postafordultával érkezett a válasz, ám Kroos bődületesen eltalált szabadrúgását földöntúli bravúrral tolta kapufára Ochoa. Bármilyen hihetetlen, de ezúttal mindenki sajnálta, amikor az iráni Fagani lefújta az első félidőt.
A második félidőben ott folytatódott minden, ahol a szünet előtt abbamaradt. A németek, ha lehet ilyet mondani, fokozták a tempót, de egyrészt Ochoa mindent védett, másrészt a mexikói kontrák továbbra is életveszélyesek voltak. Mindkét kapitány cserélt egyet az első óra végére: jellemzően Löw csatárt, míg Osorio mester védőt küldött pályára. Hogy a Nationalelf mennyire támadószellemben játszott, tán jól bizonyítja, hogy a 65. percben az előretörő középhátvéd (Boateng) beadását a jobbhátvéd (Kimmich) ollózta pár centivel a kapu fölé.
A mexikóiak az élő legendájukat, Márquezt is bedobták, aki 144. alkalommal játszott a válogatottban. A Barcelona egykori játékosa éppen a német Lothar Mattheus csúcsát állította be azzal, hogy az ötödik vb-jén lépett pályára. Mindenesetre a címvédő megpróbálta elrontani Márquez csúcsbeállítását, és megállás nélkül rohamozott, ám vagy Ochoa, vagy egy utolsó pillanatban belépő láb megakadályozta az egyenlítést. Aztán amikor a 82. percben a sokadik életveszélyes mexikói kontra végén Layún ajtó-ablak helyzetben mellé-fölé durrantotta, Budapestig lehetett egész Németország megkönnyebbült sóhaját hallani.
A végén már Neuer is előrement csatárnak, de ez sem segített a németeken, akik címvédőként vereséggel kezdték a világbajnokságot. Lám-lám, néha azért Mister Lineker is tévedhet…
F csoport
Németország – Mexikó 0-1 (0-1)Moszkva, Luzsnyiki Stadion. 78.105 néző. Jv: Fagani (iráni).
Németország: Neuer – Kimmich, J. Boateng, Hummels, Plattenhardt (Gomez, 79.) – Khedira (Reus, 60.), Kroos – Müller, Özil, Draxler – Werner (Brandt, 86.). Szövetségi kapitány: Joachim Löw
Mexikó: Ochoa – H. Moreno, H. Ayala, Gallardo, Salcedo – H. Herrera, Guardado (Márquez, 74.), Layún – Lozano (Jiménez, 66.), Vela (Álvarez, 58.), J. Hernández. Szövetségi kapitány: Juan Carlos Osorio
Góllövő: Lozano (35.)
A vb teljes menetrendjét itt találja, a csoportokról pedig itt olvashat.
