Felbecsülhetetlen kár: ősi magyar fajták vesztek oda

forrás: Gönci barack vigasságok

Mit ér egy nép öröksége, mit ér az örökség, ha magyar? címmel keserű hangú levelet tett közzé a zöldmozgalmi listán és a Facebookon Kovács Gyula erdész, gyümölcsész. Részlet a Magyar Hang 5. számában megjelent cikkből.

Hirdetés

A szakember a család kertjeiben évtizedek óta gyűjti és menti a Kárpát-medence magyarlakta területeinek régi magyar gyümölcsfajtáit. A gyűjteményben őrzött génállomány hihetetlenül gazdag, Európában még hasonló sincs.

Tizenegy saját tulajdonú kertjében több mint háromezer fajtát őriz: 1300 körte-, 1100 alma, valamint cseresznye-, meggy-, szilva-, naspolya-, birs- és barackfajták vannak a birtokában, amelyek az évszázadok során tökéletesen alkalmazkodtak a környezetükhöz, gondozásuk nem igényel vegyszereket. A szakember a gyűjtéssel párhuzamosan létrehozta a Tündérkert mozgalmat. Ma már több mint száz ilyen gyümölcsöskert található a Kárpát-medencében, és a gyümölcsészhálózat tagjai azt vallják, a történelmi gyümölcstermesztési hagyományok, a régi fajták genetikai anyaga épp oly fontos kulturális értékei nemzetünknek, mint a régészeti, az írott, az építészeti vagy a szakrális nemzeti emlékeink.

Miért a keserű hangú levél? A Zala megyei Pórszombat határában lévő tizenegy kert közül négyben a hosszúra nyúlt tél folyamán súlyos vadkár keletkezett… Korábban a Zalaerdő Zrt. volt a terület vadgazdálkodója, ám tavaly augusztusban egy osztrák érdekeltségű vadásztársaság váltotta fel a hazai vadgazdálkodót. Az előző, állami vadgazdálkodóval semmilyen problémája nem volt. Kovács Gyula szerint a kár megelőzhető lett volna, ha a vadásztársaság teljesíti a kötelességét.

Négy kertben keletkezett súlyos kár, és végleg elveszett a jövő számára például a porhanyós rétesalma – amely olyan puha volt, hogy az is meg tudta enni, akinek alig volt foga –, valamint a pünkösd királya alma, a legtartósabb almafajta, amit pünkösd táján kezdtek fogyasztani. E fákból csak egy-egy példány volt, tehát nem lehet pótolni.

Kovács Gyula jelezte a vadásztársaságnál, hogy szó szerint felbecsülhetetlen értékű genetikai anyag veszett kárba, de cinikus választ kapott: ami fölbecsülhetetlen, azt nem is lehet felbecsülni, vagyis annak értéke sincs.

Hirdetés

A teljes cikket a Magyar Hang június 15-én, pénteken megjelent ötödik számában olvashatja. És hogy miről olvashat még a lapban? Itt megnézheti

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.