„Talán egy talonban tartott kártya vagyunk a miniszterelnök zsebében”

Enyedi Zsolt (Fotó: CEU)

Később kezdik a toborzókampány intenzív szakaszát, de továbbra is Budapesten akarnak maradni. Ez a summázata Enyedi Zsolt lapunknak adott interjújának. A CEU rektorhelyettesét arról is megkérdeztük, ők miben hibáztak.

Hirdetés

– A Figyelő Soros-listáján nincs túl sok erdélyi származású, de az ön neve ott virít A spekuláns emberei című cikkben. Hogy fogadta a hírt?
– Erdélyinek lenni nem rossz dolog, a Figyelő listáján pedig megtisztelő a társaság. Erdély kapcsán engem nagyon meghatott, hogy onnan milyen nagy a támogatottságunk. Egyrészt a CEU mellett kiállva aláírásgyűjtést szerveztek, amelyhez sokan adták a nevüket; másrészt többen személyesen is üzentek. Egy fideszes kollégának e-mailben is megköszöntem a kiállását, és ő azt válaszolta nekem: „egyszerű ez, ti hasznosak vagytok a számunkra”. Azért volt egyértelmű neki, hogy alá kell írnia, mert nagyon sok határon túli magyar kapott nálunk ösztöndíjat, kutatási lehetőséget, szakmai muníciót az évek során.

– A CEU-ügynek van egy olyan vetülete, amely nem kapott megfelelő nyilvánosságot, éspedig az, hogy a környező országok fiatal elitjéből rengetegen itt tanultak Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen.
– Pontos számokat nem tudok mondani, hogy melyik országból hányan vannak kormányzati pozícióban az egykori diákjaink közül, de ismerek volt horvát minisztert, román EP-képviselőt és más fontos tisztségben lévő embert is. Nagyjából tizenötezer diákunk volt az évek során, nyolcvan százalékuk külföldi, aki hazatérve a kormányzatban, netán fontos nemzetközi szervezetekben, vagy éppen sikeres üzleti vállalkozásoknál kapott munkát. Az ő számukra Magyarország a CEU-t jelenti. Jó élményekkel tértek haza, és nekik most azt üzeni a kormány, hogy válasszatok: vagy az egyetem, vagy Magyarország. (Az észtországi magyar tiszteletbeli konzul már le is mondott lelkiismereti okokra hivatkozva a körülöttünk kialakult botrány hírére.) Hiba ellenséggé tenni őket, miközben egy jól használható erőforrás is lehetnének az ország számára, hiszen ők szívesen emlékeznek a Budapesten töltött évekre.

A CEU megy is, marad is Budapesten: Orbánéknál pattog a labda

Az egyetem kuratóriuma jóváhagyta, hogy az intézmény meghirdesse a 2019-20-as tanévet a magyar fővárosba

– Arról sem hallani, hogy a CEU-ra érkezett diákok mennyi pénzt hoznak az országnak.
– Csak durva becsléseink vannak arról, hogy a CEU összességében mennyivel járult a nemzetgazdasághoz. Nemzetközi kutatási alapokból 10 milliárd forint körüli összeget hoztunk Magyarországra és ilyen nagyságrendű a költségvetéshez való hozzájárulásunk is. A különféle adók mellett ide lehetne sorolni az épületeink felújítására, átalakítására adott megbízásokat is, többek között egyébként Garancsi István cégének is. Az eredmény egyébként csodálatos, nemzetközi építészeti díjat is nyertek, nyertünk az új kampusszal. Emellett több száz embernek adunk munkát, akik ebből tartják el a családjukat – ha a CEU-nak mennie kellene, ezernél is több embert érintene egzisztenciális értelemben a döntés. És persze az itt tanuló diákjaink Budapesten bérelnek lakást, itt étkeznek és szórakoznak, és ide jönnek őket meglátogatni a barátaik és rokonaik.

– Kívülről nézve úgy tűnik, a kormány azért vár kínosan sokat a döntéssel, hogy a CEU magától menjen el.
– Létezik ilyen gyanú. Tavaly tavasszal azt mondták, ha teljesítjük a feltételeket, minden rendeződni fog. Egyelőre azonban hiába teljesítettük, amit az állam elvárt, nem történt semmi. Palkovics miniszter úr nemrég nagy örömömre elismerte, az amerikai hatóságokra tartozik annak megállapítása, hogy megfelelő-e az oktatási tevékenységünk a tengeren túl. Az amerikai hatóságok már hónapokkal ezelőtt kiadták a megfelelő okmányokat, de úgy tűnik a magyar kormány képviselői nem hittek nekik, kimentek személyesen is megnézni a kinti oktatást. Ez még valahogy magyarázható lenne, azonban Gulyás Gergely miniszter úr nemrég azt nyilatkozta, hogy a labda most az oktatási hivatalnál pattog. Azonban mi ugyancsak a napokban kaptunk levelet a hivataltól, feketén-fehéren az áll benne, ők nem folytatnak semmilyen vizsgálatot. Nyolc hónapja semmi sem történik, csak teszik az egyik zavarbaejtő kijelentést a kormányzati illetékesek a másik után. Közben a már régen elkészült nemzetközi egyezmény aláírása érthetetlen okból egyre távolabb kerül. Tavaly nyár végén közös megegyezés alapján létrejött egy szöveg New York állam hatósága és a magyar kormány között. Abban az állt, hogy Budapest legkésőbb 2017 november közepéig ratifikálja a megállapodást. Ez nem történt meg, a kormány folyamatosan tologatja a határidőt.

– Mindenki azt akarja, hogy elmenjenek?
– Nem hiszem. Rendkívül sok feszültség származik az ügyünkből, és ez sokféle hivatalnak kellemetlen. A Magyar Rektori Konferenciának egy itthon szervezett nemzetközi eseményén például három ország, Németország, Ausztria és Lengyelország lemondta a részvételét, mert úgy érezték, hogy nálunk sérül az akadémiai szabadság. Ez mindenkinek kellemetlen. Ráadásul ha elmennénk, az újabb hullámokat generálna, és senki sem hinné el, hogy mi önszántunkból távoztunk.

– Akkor miért nincs kormányzati döntés?
– Talán egy talonban tartott kártya vagyunk a miniszterelnök zsebében – arra számíthat, ha időben húzza elő, az segíthet más célok elérésében.

– Mondjuk egy Trump-meghívóért cserébe?
– Például.

– Az sem lehet véletlen, hogy az új amerikai nagykövet érkezése után azonnal a CEU-ra jött.
– David Cornstein elkötelezett republikánus, az elnök barátja, de határozottan kiállt a CEU mellett. Ez a kérdés most láthatóan fontos a magyar–amerikai kapcsolatokban, minél tovább halogatják a döntést, annál nagyobb kárt okoznak az országnak.

– Mással nem ilyen szigorúak: július közepén megállapodást írt alá Szijjártó Péter külügyminiszter az amerikai Maryland állammal a McDaniel College magyarországi további működéséről.
– A kormány azzal indokolta a nemzetközi megállapodások szükségességét, hogy garanciát kapjanak a másik kormánytól az itt működő egyetem tevékenységére. Ugyanakkor az aláírt szerződésben benne van ez a mondat: Maryland állam nem vállal felelősséget a McDaniel College magyarországi tevékenységért. Ennek ellenére a Maryland-féle szerződést villámgyorsan aláírták, az erősebb garanciákat tartalmazó New York-os szerződést pedig a fiók mélyére tették.

– Augusztusban szokták kezdeni a kampányt az egy évvel később kezdődő tanévre, szóval most a 2019-ben induló oktatásra toboroznak diákokat. Elindítják?
– A kampány intenzív szakaszát csak később fogjuk elkezdeni. Nyilván mindenkinek jobb lenne, ha befejezett tényekről informálhatnánk a hozzánk jelentkezőket. Ami jó hír, hogy a most szeptemberben induló tanévre nem csökkent a jelentkezők száma, így várhatóan 610 körüli új diákunk lesz.

A szociológusok támadása csak ürügy

A listázott szociológusokat kérdeztük a kutatói szabadság fontosságáról és a Magyar Tudományos Akadémia jövőjéről.

– Gondolkodtak azon, hogy önök miben hibáztak az elmúlt években?
– A botrány kirobbanása óta ezen is sokat gondolkozom, de a lényeget illetően nem látok hibát. Ugyanakkor sajnálom, például azt, hogy hagytuk elterjedni azt a nézetet, hogy mi egy méregdrága egyetem vagyunk, holott rengeteg diák – köztük sok magyar – kap ösztöndíjat nálunk. Nem hangsúlyoztuk eléggé a magyar egyetemi életbe való beágyazottságunkat sem. Bár nem tehetünk róla, a programjaink közül azok nem kapnak nyilvánosságot, amelyek Magyarországhoz kötődnek – nálunk is bemutattuk, és vitát szerveztünk Skrabski Fruzsina Elhallgatott gyalázat című dokumentumfilmjéről (amelyben a szovjet katonák által meggyalázott magyar nőkről van szó), a sajtóban mégis csak a genderügyben írt tanulmányok futottak nagyot. Két éve a tanévnyitón is volt József Attila-vers és magyar népdal, ezek is visszhang nélkül maradtak.

Hirdetés

– Nem csak a CEU zavarja a kormányt, a Magyar Tudományos Akadémiával sem felhőtlen a viszony. Büntetésben van az elit?
– Mindkét eset az ország versenyképességére van és főként lesz nagy hatással. Ahol nem tudományos szempontok alapján dőlnek el azok a kérdések, hogy egy egyetem megmaradhat-e az országban, vagy éppen ki és mit kutathat, az az ország leszakad a versenyben. Nem azt akarom mondani, hogy a politikus mindig rosszul döntene akadémiai kérdésekben, de erős a gyanú, hogy az ideológiai alapon, netán baráti vállalkozásokat preferálva meghozott döntések rendszere nem fog beválni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 12. számában jelent meg, 2018. augusztus 3-án.

Keresse a Magyar Hang pénteken megjelent 12. számában, amely kapható az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a lapban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.