Ha lehet, igyekezzünk a jövő heti Magazin-leadásokkal, hiszen csütörtökön Magyar Nemzet-konferencia lesz Egerben, addigra nem ártana elkészülni a szombati melléklettel – intett bennünket mindig pontos rovatvezetőnk április ötödikén, néhány nappal a választások előtt. A tervek már kész voltak, szó volt Julia Child-portréról, tinnyei riportról, na és egy helyzetértékelő Török Gábor-interjúról, aminek felvételét Kósa András kolléga következő hét szerdára ígérte.
Alig több, mint egy héttel később a beszélgetés valóban meg is jelent. Abban a Szamizdat Magyar Nemzetben olvashatták az érdeklődők, amit a lap bezáratása után készítettünk, s a Kossuth térnél, ingyen terjesztettük a nem mindennapi körülmények között kinyomtatott példányokat. Minderre, azaz hogy kinek mennyit is jelent és jelentett a Magyar Nemzet, érdemes felhívni a figyelmet akkor, amikor a hírek arról szólnak: Harrach Péter KDNP-s politikus „méltányosnak” és „igazságosnak” tartaná a kormánypártivá fazonírozandó Magyar Nemzet augusztusi újraindítását.
„Orbán Viktor most már tényleg mindent megtehet”
A Fideszben nincs helye a méltányosságnak, a miniszterelnök pedig akár az utódlását is előkészítheti ebben a ciklusban, visszavonulni azonban biztosan nem fog. Interjú Török Gáborral.
Úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát. Az augusztus 9-ei Heti Válaszban is Török Gábor-interjút találhattak volna az olvasók. A cikk el is készült, a csődeljárás alá vont, kizárólag digitálisan megjelenő lap munkatársainak, úgy tűnik, nem szóltak, hogy már felesleges dolgozniuk. Pénteken jelentette be a Nyerges Zsolthoz került kiadó, hogy a Válasz.hu nem frissül tovább, és több lapszám sem jelenik már meg. A Magyar Nemzet munkatársai még készíthettek áprilisban egy búcsúszámot, ez lett az emlékezetes Magyar Nemzet 80, a Heti Válasz újságírói már nem.
A politológus pénteken tette közzé blogján az Ablonczy Bálint által készített interjút. Kitért arra is: mindig csodálkozik azokon, akik képesek kárörvendeni egy lap megszűnésekor. Szerinte „annak, aki szereti a vélemények és értelmezések szabadságát, sokféleségét, minden sajtótermék eltűnése rossz érzés”. A Heti Válasz fennmaradásáért egyébként szót emelt korábban többek között Sólyom László, Lackfi János, Csukás István és Tátrai Tibor is. Törökhöz szintén közel állt a lap, amit a Fidesz-közelinek nevezett korszakában is nagyra tartott. Elmondása szerint évekig írhatott úgy cikket az újságba, hogy soha, senki nem kért kisebb-nagyobb módosításokat. Ugyanez volt igaz 2015 után is, amikor rendszeresen vett részt páros interjúban Mráz Ágoston Sámuellel.
Az interjúban felmerült, van-e még értelme politikáról beszélgetni, miközben rengeteg dolog hosszú időre eldőlt. A kétharmados Fidesz-győzelmet elvégre időköziken aratott sikerek követték, és nem úgy tűnik, mintha valaki meg tudná rengetni a kormány hatalmát. Török úgy is látja, ha értelme lehet is, kérdés, hogy tétje van-e. A miniszterelnök szerinte áprilisban nem egy újabb csatát, hanem a háborút nyerte meg. „A helyzet kicsit olyan, mint Károly Róbert idejében: amikor a király hosszú küzdelem után legyőzte a trónbitorlókat meg a tartományurakat, mindenki szépen hazament, és hosszú időre megszilárdult a központi hatalom” – fejtette ki Török, aki szerint viszont nem egy politikai erő, inkább egy ember az egyeduralkodó. „Egy dolog biztos csak: abban a pillanatban, ahogy Orbán Viktor – akár saját, akár választói döntés nyomán – lelép a színpadról, új időszámítás kezdődik. Szerintem ez nem »rendszer«, nem »korszak«, ez színtiszta orbánizmus. Itt nincs a főhatalomra eséllyel váró második vonal, nincsenek trónörökösök, nincsenek kihívók. Csak karizma van, egy ember karizmája, az meg nem örökíthető. Orbán Viktor nélkül ez a hatalompolitika nem tudna így működni” – fogalmazott.
A jobboldalon belüli kultúrharcról szintén középkori analógia, az udvaron belüli politika jutott eszébe. Szerinte egyedül ez most a lényeges, és az irreleváns, mi van az ellenzékkel, vagy hogy ők az interjú során miről beszélgetnek. Szerinte 28 évig folyamatosan a főhatalomról beszéltünk, de most meg kell szoknunk, hogy az a téma: ki süllyed, ki emelkedik, ki kapja meg javadalmakat.
Török elmondása szerint talán túlságosan is szerette volna, hogy téttel bíró hatalmi helyzet alakuljon ki, ezért nem adott nagyobb esélyt az újabb kétharmadnak. A választás napján a magas részvétel miatt pedig több fideszes politikus is aggódott, és koalíciós kombinációkat vetett fel neki. A politológus mostanra már úgy látja, hogy az elmúlt húsz-huszonnyolc év lehetett inkább a kivétel. Ami most létrejött, az szerinte közelebb áll az elmúlt évszázadok magyar történelmi valóságához, és a politika természetéhez is. Török megjegyezte, hogy legkésőbb április 9-én mindenki megérthette: amíg Orbán Viktor nem varázstalanodik, más nem rúg labdába. Szerinte aki most akar labdába rúgni, annak esélye sem lesz, hogy később megtegye.
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
