Olaszliszka: két lincselő már kiszabadult

A tettesek házai – egy kivétellel – teljesen elhagyatottak (Fotó: Farkas Norbert)

Géza, az olaszliszkai Matolcsi kocsma törzsvendége igen őszinte ember. Annyira, hogy most tiltotta le őt a Facebook. Miközben kikéri az italát, két régi bűnügy kapcsán a napokban hozott bírói ítéletekről kérdezzük.

Hirdetés

Először is itt van Sztojka Iván ügye: „kifogástalan magatartására” hivatkozva kedvezménnyel szabadult a börtönből, ahova a veszprémi román kézilabdázó, Marian Cozma 2009-es meggyilkolásában való részvételért került. A Szombathelyi Törvényszék ezt egy 2013-ban meghozott törvénymódosításnak köszönhetően tehette meg. Ugyanígy járhatott volna el a Balassagyarmati Törvényszék bírája is a 2006-os olaszliszkai lincselés harmadrendű vádlottja esetében is, hiszen a rács mögött nem volt gond Szarka András magaviseletével, de ő nem kapott kedvezményt. A nem jogerős döntés indoka az, hogy az eljáró bíró szerint büntetés-végrehajtási bírája úgy ítélte meg, hogy a büntetési célok, továbbra is csak úgy érhetők el, hogy ha az elítélt nem kerül szabadlábra. Úgy tudjuk, hogy eddig nem szabadult ki a negyedrendű vádlott, Horváth Dezsőné, Horváth Kitti édesanyja sem, pedig őt is pont tizenöt év fegyházra ítélték, mint Szarkát. A két fiatalkorú elkövető viszont kiszabadult már, egyikük rendszeresen hazajár Olaszliszkára.

A csaposnő szomorúan bólogat, és közben tölt valakinek, aki névtelenül nyilatkozik nekünk. – Nincs itt roma–magyar ellentét. A cigányok balhéznak egymással inkább. Vannak, tudja, a pályásiak, akik a befalazott focipálya mellett laknak. Meg az alvégesiek.

A befalazott és gazzal benőtt olaszliszkai focipálya környékén csirkék futkároznak és nyulak ugrabugrálnak az udvarokon pancsoló meztelen gyerekek között. A „pályásiak” elmondása szerint a miniszterelnöki tanácsadó, Hegedűs Zsuzsa alapítványa, a Minden Gyermek Lakjon Jól! hozta nekik a jószágokat.

– Az itteniek nevelik őket, becsülettel, de az alvégiek eladták őket! – jelenti ki Horváth József. A copfos, heges, tetovált férfi igazi helyi véleményvezér. Minden szavára egyetértő bólogatások érkeznek a verandán hűsölőktől.

– Ha egyet kiengedtek a Cozma-gyilkosság vádlottjai közül, akkor egy liszkait is ki kellett volna. Így lett volna igazságos, nem? – mondja ezt úgy, hogy nincs jó véleménnyel az alvégiekről. „A másik családról”.

Az azóta kiszabadult alvégiekről csupa jó véleménnyel van viszont Horváth, aki háromszor is nemmel felel arra a kérdésünkre, rokona-e a lincselésben a prímet vivő Horváthéknak.

– Csak névrokonok. Másik család – ismétli meg. Úgy tudja, hogy a fiatalkorúként rács mögé kerülők már rég szabadultak, külföldön dolgoznak, egyikükről azt hallotta, hogy a húsiparban helyezkedett el. Állítólag havonta hazajárnak, és „meghúzzák magukat”. A két fiatalembernek egyébként a rokonaik is érintettek a lincselésben: a negyedrendű, már kiszabadult vádlott például annak a Szarkának az öccse, akinek most bent kellett maradnia. A nyolcadrendű vádlott pedig az „elsodort lány” testvére. Megtudtuk azt is, hogy Kitti azóta férjhez ment, gyermeke született, majd el is költözött a faluból egy közeli településre, ám most úgy hírlik, hogy ő is visszaköltözött Olaszliszkára. De már nem az alvégre.

Már szinte menni készülünk, mikor megszólal Horváth neje. – Más volt itt minden. Hát aznap, amikor ez az egész megtörtént, akkor Vámosújfaluban a tanár úr lánya édességet vett a gyerekeimnek.

Hirdetés

Mi történt Vámosújfaluban? Változott a falu megítélése az eltelt tizenkét év alatt? Enyhült-e a feszültség? Mi a különbség az alvégiek és a felvégiek között?

Ezekre a kérdésekre is választ kaphat a teljes riportból. Keresse a Magyar Hang augusztus 10-én, pénteken megjelent tizenharmadik számát. És hogy miről olvashat még a lapban? Itt megnézheti. Keresse a lapot az újságárusoknál, a benzinkutakon, élelmiszerboltokban, a nagyobb postákon és a Digitalstandon!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.