Nem adom a lányom – 24 órás ápolást igényel az éber kómában fekvő Kati

Varga Katalin 38 éves, kétgyermekes anyuka, 2014. március 7. óta éber kómában van. Az orvosok korábban lemondtak róla, 24 órás felügyeletet igényel, édesanyja, Kistaj Éva gondozza, aki ezért 52 800 forint ápolási díjat kap. A fizetésüket épp ennek közel négyszeresével megemelő parlamenti képviselők szerint ennyiből meg is lehet élni, legalábbis eddig nem engedték, hogy ez az összeg a minimálbér szintjére emelkedjék.

A tartósan beteg gyermekek és felnőttek otthoni ápolása ma Magyarországon nem számít foglalkoztatási jogviszonynak. Az otthoni ápolást végzők csupán segélyre jogosultak, amelynek összege a kiemelt kategóriában is csak a már említett 52 800 forint. 12 ezer ember gondozza ennyi pénzből súlyosan beteg hozzátartozóját.

A szikár tényekre a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület petíciója hívja fel a figyelmet, amit augusztus végéig körülbelül 37 ezren írtak alá.

Az ápolási díj egyébként a családi pótlékkal együtt 75 ezer forint bevételt jelent az érintett családoknak. A Hír Tv összeállítása szerint a térség országaiban az ápolási díj mértéke ennél jóval magasabb: Csehországban 180 ezer, Horvátországban 140 ezer, Ausztriában pedig eléri a közel 650 ezer forintot átszámolva. De még Romániában is majdnem a magyar duplája, 130 ezer forint.

A civilek júniusban a Parlament előtt tartottak demonstrációt, petíciójukat sikerült bejuttatniuk az Országházba. Az ellenzéki pártok beálltak a folyamodvány mögé, azt javasolva, hogy az ápolási díj egy hozzátartozó ápolása esetén egyezzen meg a minimálbér összegével, több családtag ápolásakor legyen a minimálbér kétszerese. Azt is javasolták, hogy az ápolási jogviszony megszűnésekor ugyanazok a juttatások, szolgáltatások és ellátások illessék meg az érintetteket, mint az egyéb álláskeresőket.

Az Országgyűlés költségvetési bizottságának ülésén a fidesz–KDNP-s tagok és a kormány képviselője lesöpörték az asztalról az ellenzéki javaslatot. Júliusban három ellenzéki képviselő – Varju László (DK), Bősz Anett (független) és Varga-Damm Andrea (Jobbik) – külön törvénymódosító indítványt nyújtott be a kérdésről, de már nem a költségvetési törvényhez, hanem a Munka törvénykönyvéhez kapcsolódóan. Ebben azt kérik, az ápolási időt ismerjék el munkaviszonynak, valamint azt, hogy emeljék fel az ápolási díj összegét a minimálbér 100–180 százalékára. Varga–Damm Andrea Orbán Viktor dolgozószobája elé is leült, hogy választ kapjon a miniszterelnöktől – hiába. Közben a civil szervezetek és az Emmi képviselői asztalhoz ültek, a tárgyaláson részt vett Rétvári Bence államtitkár is. A megbeszélés eredménytelen maradt.

Ellenzéki képviselők kezdeményezésére augusztus 17-re rendkívüli parlamenti ülést hívtak össze az ápolási díj emelése és a devizahitelesek helyzetének rendezése miatt, a Fidesz–KDNP politikusai azonban bojkottálták azt. A pártszövetség azzal indokolta távolmaradását, hogy „már zajlanak az egyeztetések a szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel. Ennek eredményeként ősszel megszülethet a kormánydöntés az emelésekről”.

Lejáratnák a képviselőt, mert jó ügy mellé állt...

Úgy tűnik, az áprilisban elnyert kétharmados győzelem végleg elvette a Fidesz médiagépezetét irányító emberek józan ítélőképességét.

Otthonba nem

Varga Katalin Barcson, második emeleti lakótelepi lakásban él édesanyjával és 20 éves öccsével. (Van még egy gyerek a családban, ő 150 kilométerre lakik.) Jóindulatú agydaganat miatt műtötték, eleinte minden rendben volt, aztán fulladás lépett fel és újra kellett éleszteni – mesélte az édesanyja. A történtek eredményeként azt írták a zárójelentésére a kórházban: nem rehabilitálható. Onnantól kezdve nem kap orvosi kezelést, illetve csak magánúton.

Kati ismerős lehet az olvasóknak. Egyik fotója a Fidesz idegengyűlöletre felfűzött választási kampányának részeként márciusban járta be a sajtót – ugyanis azzal illusztrálta az Origo a cikkét, amelyben egy Franciaországban történt bűncselekményről számolt be: „Betört a szomszédjához egy migráns, levetkőztette és meg akarta erőszakolni” címmel. Az írásban azt állította a kormánypárti portál – nevét nem vállaló és forrást sem feltüntető – szerzője, hogy a fényképen a francia áldozat látható. Miután kitudódott a dolog, az újság levette a hír mellől a fényképet.

Katalin 24 órás ápolása azt jelenti, hogy mellette Éva nem tud dolgozni. Otthonba nem adja a lányát, már csak azért sem, mert az egyik kórházban Katinak olyan felfekvései lettek (ami egyébként megelőzhető lett volna), hogy amputálni kellett az egyik lábujját.

Az 55 éves Éva csak magára számíthat az ápolásban. Az élettársa meghalt, volt férje, akitől a gyerekek vannak, a baj megtörténte óta nem akarja látni a lányát, arra hivatkozva, hogy szeretné megőrizni az emlékeiben olyannak, amilyen a műtét előtt volt. Katinak két gyermeke van, egyedül nevelte őket, aztán a tragédia után a férje magával vitte a srácokat. Amióta Kati ilyen állapotban van, nem látták a gyerekei, pedig ez a felépülése szempontjából is fontos lenne. A férj viszont beperelte az éberkómás édesanyát, akinek gyerektartást kell fizetnie a segélyéből, havonta 6 ezer forintot.

Havi 80 ezer forintos vízdíj

A sok lelki és fizikai megpróbáltatáson kívül állandóak az anyagi gondok is a családban. Az 52 800 forintos ápolási díjhoz Katalin szociális segélyt és fogyatékossági támogatást kap, Évának összesen 107 ezer forintból kell megoldania az életüket. – Ha mindent befizetnék, akkor mínuszban lennék – mondja. A gáz és a villany 30 ezer forint egy hónapban. Villanyból korábban 600 ezer forint tartozást halmoztak fel, most előrefizetős órájuk van, ezt viszont a fogyasztáshoz mérten duplán kell tölteni, mert a felét vonják az elmaradásra. Volt idő, amikor a gázt is kikapcsolták a lakásban.

A vízdíj most 80 ezer volt két hónapra, mert nincsen vízórájuk. Azért nincsen, mert nincsen rá pénzük. Ez az összeg nem mindig ilyen magas, átlagban 50-60 ezer között ingadozik két hónapra, ha a kisebb összeget vesszük, akkor az havi 25. Van ezen felül lakásrészletük, közös költség, autóbiztosítás (egy 29 éves autót birtokolnak), lakásbiztosítás, telefon, tévé, internet. Mindez összesen, havi lebontásban a legnagyobb jószándékkal is 80 ezer.

Kati ápolása rengeteg pénzbe kerül. Közgyógyellátásban nem finanszírozott gyógyszereket is szednie kell, minden segédeszköznek kénytelenek kifizetni az önrészét, ezen felül szükség van kenőcsökre, köptetőkre, gumikesztyűkre, fertőtlenítőszerekre, törlőkendőkre, vitaminokra, sok mosóporra. Ez is több, mint havonta 10 ezer. – Ha esetleg váratlanul kórházba kell vinnem – teszi hozzá Éva –, az anyagilag katasztrófa, mivel helyben nincsen ilyen intézmény.

Folyamatosan gyűjtenek

És akkor még nem ettek. Szerényen kell élniük, Katika napi étkezése (gyomorszondán keresztül) körülbelül 500 forint. Ami ebből kijön: naponta két gyümölcs, két kisjoghurt, főzelék kis hússal, egy ásványvíz, gyógytea mézzel.

Minden igyekezet ellenére több a kiadásuk, mint a bevételük. – A jó szándékú emberek segítsége nélkül már az utcán lennénk, a gyerekem meg valószínűleg már nem élne – mondja Éva. Ezért a Facebookon, az SOS Varga Katalin oldalon folyamatosan gyűjtenek. – Ha nagyobb gyűjtés van, eddig kétszer volt ilyen, a befolyó pénz nagy részét az elmaradásokra fizetem be. Ami megmarad, abból néhány hónapig kihúzzuk és nem kell koldulnom, ami nagyon megalázó, még akkor is, ha az emberek jó szívvel segítenek, mert a közvetlen környezetben ez nagyon negatívnak tűnik.

Éva egyébként 16 éves korától dolgozott, most ott tart, hogy kérdés, kap-e majd egyáltalán nyugdíjat. Gyógymasszőr volt, és biztosítási bróker, a kettőből együtt a baj megtörténte előtt jól éltek.

Nehéz napok

A nap Kistajéknál reggel nyolc óra körül kezdődik. Egy kávé, Éva rendbe teszi magát, mosdatja, pelenkázza, megeteti, injekciózza Katit, majd beadja neki a gyógyszereit. Ez úgy megy, hogy az orvosságokat feloldja vízben, sokáig kell kevergetni, azután a szondán keresztül adja be a lányának.

Rendbe teszi a szobát, mindennap mos, ebédet főz, Katalinnak sokszor külön. Éva a lányát óránként itatja, 11-kor turmixolja, majd leszűri neki a gyümölcsöket, délben újabb pelenkázás, evés, végül ő is megebédel. Közben tereget, mosogat, felmos – mint a többi háziasszony, akinek nincs hadrendbe fogható férje, élettársa. Utána kis pihenő jön, nem megfeledkezve az óránkénti itatásról, váladékszívásról.

Fél 4-kor újabb pelenkázás következik, majd a nyers étel: a turmixolt zöldség és joghurt. Fél 5 után torna, masszázs zenére, utána kiülteti a lányát az ágyból, ha van segítsége. Ekkor mindent fertőtlenít. Leszívógép, kanülcsere, kanül és szonda alatti kötéscsere, majd fürdetés. Nyolc óra körül ismét etetés, gyógyszerezés. Esténként és éjszaka sokat kell váladékot szívni. Ettől is függ, hogy Éva mikor megy éjjel aludni, 1-kor vagy 3 órakor. Reggelig többször is felkel, csövet igazít, ha kell, géppel leszívatja a váladékot Kati torkából.

Heti két óra segítség

Ötödik éve él ebben a szobafogságban; Katit annyi időre sem lehet egyedül hagynia, míg bevásárol. De az önkormányzat segíti neki: hetente kétszer egy órára ápolók váltják őt a fürdetésben. Éva ekkor szalad el boltba és ügyeket intézni. Be kell osztania az időt, az egy órába nagyon kevés fér. További segítséget azért nem kap, mert a lánya nem múlt el 70 éves.

Mindezekkel együtt Éváék életében jelenleg a legnagyobb problémát a vízóra jelenti. Mivel nincsen nekik, háromszor annyit fizetnek, mint a többi lakó összesen, mégsem tehetnek semmit. Ha nem fizeti be a számlákat, az egész lépcsőház fogyasztását korlátozhatja a szolgáltató. Szeretne végre beszereltetni saját órákat, de az 60 ezer forintjába kerül, azonban önerőből nem tudja megoldani.

Kistaj Éva mindezzel együtt optimista, mert a lányánál javulás várható. Kati remélhetőleg ősszel koponyaimplantátumot kaphat, amit egyszer egy fertőzés miatt ki kellett venni. – Eléggé fáj – teszi hozzá –, hogy egyik gyermekemet a többi rovására tudom életben tartani. Szinte alig látom a nagyfiam gyerekeit is, mert a lányomat nem tudom kire hagyni, ők pedig 150 kilométerre laknak. Ritkán tudnak jönni, mert mindennap, hétvégén is dolgoznak.