Szakadék tátong a kormánypropaganda és a valóság között

Diákok ebédelnek a szünidei gyermekétkeztetésrõl tartott sajtótájékoztató helyszínén, a Bajza Utcai Általános Iskolában 2018. augusztus 8-án (MTI Fotó: Illyés Tibor) Diákok ebédelnek a szünidei gyermekétkeztetésrõl tartott sajtótájékoztató helyszínén, a Bajza Utcai Általános Iskolában 2018. augusztus 8-án (MTI Fotó: Illyés Tibor)

Magyarország jobban teljesít – szavakban. Ha a tényekre figyelünk, a helyzet rosszabb, sőt, az is nyilvánvaló, hogy mostanában lépünk rá a nyílegyenesen katasztrófába vezető útra. A kormányzat tisztában van a tényekkel – mégsem tesz semmit a baj elhárítására.

Hirdetés

A kormány, illetve személyi áttételeken keresztül személyesen Orbán Viktor kezében lévő, egységesen vezényelt médiazenekar húzza a nagyérdemű választó fülébe a dallamos kuplékat arról, hogy minden milyen jó. Így a GDP, úgy a kereskedelmi meg az ipari indexek, itt van már a kánaán, külföldön viszont szörnyű, mindenfelé erőszakos migránsok, erdőtüzek, árvizek.

Nincs gyermek

Ha az agitprop helyett a tényekre figyelünk, egészen más országot találunk. Például a választási kampányban Novák Katalinból Fidesz-alelnök lett, és önálló családügyi minisztérium volt a „terv”, a győzelem hevében pedig „demográfiai súlypontú kormányzás” – na mindebből nem lett semmi. Sőt, ha a tényeket nézzük, akkor a megnyíló demográfiai szakadékot látjuk.

Az idei első öt hónap adatából nem következtethetünk másra, mint hogy ez évben a 90 ezres születésszám sem lesz meg.

Nőügyekkel foglalkozna Orbán Viktor

Nem valami biztató, hogy a demográfiai helyzetről akarnak nemzeti konzultációt folytatni.

Már másfél éve nincsen szó a kormánypropagandában büszkén kiabált 1,5-es termékenységről sem, mostanában 1,44 körül vagy alatta van ez a mutató. Nem mintha az 1,5 az önfényezésen kívül másra is jó lett volna, de ez akkor is újabb kudarc. A házasságkötések száma is csökkenőben, viszont rendületlenül nő 2010 óta is az együttélések és a nőtlenek, hajadonok száma, a legnagyobb mértékben a 30–39 éves korosztály körében.

Születésszámokban az Orbán-kormány több mint 51 ezres mínusszal zárta a maga „nyócévét”. Míg 2002. január 1. – 2009. december 31. között 777 ezer baba született, addig Orbánék alatt (2010. január 1. – 2017. december 31.) kevesebb mint 726 ezer.

Forrás: KSH és előrejelzései

Új családpolitika…

Már körvonalazódik a kormány új családpolitikája. A beteg és öreg családtagok kerülnek az új kommunikáció középpontjába. Mint a KDNP frakcióvezetője elmondta, „átviszik” a parlamenten az otthonápolási díj emelését.

A kormányzati fordulat okáról képet kaphatunk a budapesti Friedrich-Ebert-Stiftung nemrégiben közzétett friss kutatási eredményéből. Tárgya a nők helyzete, és ha egy mondatban akarjuk összegezni az eredményt, akkor ezt emelhetjük ki a műből: „mintha a nők megélt valósága és a nők társadalmi helyzetéről folyó közbeszéd alig-alig érintkezne”. Magyarán az Orbán-rezsim sugallta nő- és családkép köszönőviszonyban sincs a társadalmi valósággal.

A Nőügyek címmel megjelent dolgozatból feketén-fehéren kiderül, hogy a mai magyar nők egyfelől nem szülnek, mert nem bíznak a jövőben, másfelől leköti őket: az idősek ellátása! Igen, ez az első olyan társadalmi felmérés, amelyben artikulálódik, hogy a magyar társadalom végletesen és végzetesen elöregedett!

A Nőügyek felmérése kimutatta, hogy a mai magyar derékhadnak (új keletű kifejezéssel a „szendvicsgenerációnak”) sokkal nagyobb gondja az öregek ellátása, mint a fiataloké. A gyermek nem probléma, a gyermekáldás ellen lehet „védekezni”, és sokrétű kifogástár is kéznél van a gyermektelenség indoklására; ráadásul a magyar társadalom negatívan viszonyul a sokgyermekességhez, a nagycsaládhoz.

Forrás: KSH és előrejelzései

A képlet egyszerű és dermesztő: a szendvicsgeneráció legfontosabb életérzése a mély egzisztenciális félelem a holnaptól. A nők legsúlyosabb problémái, ahogy a felmérés fogalmaz, „szinte közmegegyezés szerint” az egyedülálló szülőség (és „a férfi bármikor veheti a kalapját”), a tartósan beteg gyermek, „egy gyerek felnevelése is tetemes anyagi kiadásokkal jár”, és hogy a részmunkaidőből nem lehet(ne) megélni. Tehát jobb, ha nincs gyermek, az ember felelősséggel nem vállalhat gyermeket…

A következő legnagyobb probléma pedig az idős családtag. Számokban kifejezve:

Forrás: KSH és előrejelzései

Ez a kutatás az első, amelyikből karakteresen kirajzolódik, hogy az aktívak számára az idősebbek gondozása, ellátása ugyanakkora lelki és anyagi teher, mint a gyermekeké. Csakhogy míg az utóbbi ellen azzal védekeznek, hogy nem szülnek gyermeket, a szülők problémáját nem tudják ily módon elhárítani. Egyre nagyobb, egyre nyomasztóbb teherként nehezedik az idősek ápolása, ellátása a középkorosztályra. Ezt is számszerűsíthetjük, lásd táblázatunkat.

Ez is egyszerű és dermesztő: az aktív korosztály lélekszáma rohamosan csökken, az időseké rohamosan nő (a most folyó évtizedben az előbbiek száma 666 ezerrel fogy, utóbbiaké 360 ezerrel, de ha a nyugdíjkorhatár-emeléssel számolunk, akkor is 346 ezerrel gyarapodik). Nyilvánvaló, hogy rövid időn belül elviselhetetlen mértékűre dagad az idősek ellátásának terhe az aktív korosztály vállán.

Forrás: KSH és előrejelzései
* A KSH becslése

Az öregek markában

A kormány viselkedéséből pontosan kiolvasható, hogy a 2010 óta folyó családpolitikát csöndben elengedi. Hazudni ugyebár háromféleképpen lehet, igazság elhallgatásával, valótlanság állításával és statisztikával. Beszédes intézkedés volt, hogy a KSH május végén bezárta a havi demográfiai adatközlő internetes oldalát, nehogy az érdeklődők a folyamatokat egy pillantással felmérhessék. Inkább feladták az évtizedes gyakorlatot, csak ne kelljen beismerni a bajt. Persze az sem lehetetlen, hogy év végéig előállítanak valamilyen újabb „adatot”, hogy eltakarják a katasztrofális fordulatot. Kézenfekvőnek látszik például a külföldön születő babákat is bevenni a magyar statisztikába – ennek előkészítésére is szolgálhatott az a tavalyi rendelet, miszerint a külföldön szülő magyar állampolgár is kérheti a hazai anyasági ellátást, mondjuk Londonban.

A demográfiai katasztrófának amúgy is a legfontosabb ismérve, hogy a nemzeti szétesés első lépcsőjében nem születnek gyermekek, a másodikban elöregszik a nép, végül, az utolsó fázisban a lehetőségek szűkülése miatt eltávozik a kevés, még meglévő reproduktív korú fiatal. Magyarország ebben a fázisban van, ez az áprilisi választásokon világosan ki is derült. A kormányzat nem véletlenül hallgatja el régóta a tényleges elvándorlási adatokat.

A Nőügyek világos képet rajzol a szendvicsgeneráció nőtagjairól. Általános felfogás szerint felelősen gondolkodva nem szabad gyermeket vállalni, maximum egyet, a nagycsaládot felelőtlenségnek tekintik. Viszont az idősekről gondoskodni kötelességüknek érzik, és inkább ehhez várnak állami támogatást. Idegesíti őket a nagycsaládot és a gyermekszülést favorizáló kormánypropaganda, hallani sem akarják. Hiányolják viszont az idős, illetve tartósan beteg családtagok ápolásához nyújtott anyagi támogatást az államtól.

Hirdetés

A kormányzat hatalmas összegeket költ közvélemény-kutatásra. Nyilván pontosan tisztában van azzal, amit a Friedrich-Ebert-Stiftung most adatolva is közzétett. A kormányzat technokrata, Orbán Viktor mindenáron meg akarja tartani a hatalmat mindörökre.

Az új családpolitika az időstámogatásra fordítandó összegek látványos emelése lesz. A kormányzat már most is jóval több mint kétszer annyit költ az öregekre, mint a gyermekekre. Csakhogy a gyermek nem szavaz, szemben a sok millió időssel. 2002-ben Medgyessy Péterék az időseknek „járó” 19 ezer forinttal győzték le Orbánt a választáson. A 2022-es választáson a haszonelvűség jegyében az „időscsomag” lesz a nyerő.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 13. számában jelent meg, 2018. augusztus 10-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 13. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.