Diploma nélküli tanárok lephetik el az iskolákat

Szűcs Tamás (Fotó: Farkas Norbert)

Ha holnaptól egymillió lenne a kezdő pedagógusfizetés, és a legjobb emberek mennének el tanárnak, akkor is hat-hét év telne el, mire ők oktatóként megjelennének a rendszerben. Addigra pedig eljön a nyugdíjazási bumm, és nem lesz, aki tanítson – mondja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének nemrég megválasztott elnöke. Szűcs Tamás elképzelhetőnek tartja, hogy hamarosan érettségivel is lehet majd tanítani, és azért kell majd csökkenteni az óraterhelést, mert nem lesz, aki tanítson. A teljes interjú.

Hirdetés

– Atomtitokként őrzi a kormányzat az új Nemzeti alaptantervet – éppen ön mondta ezt augusztus végén a Magyar Hang rendezvényén. Mára ez már nem igaz: megjelent az első összefoglaló. Azt kapták, amire számítottak?
– Örülök, hogy nem átpolitizált, ideologizált anyag látott napvilágot. Az sem lepett volna meg, ha így van. Viszont az új alaptanterv sokkal kevésbé mozdul el abba az irányba, amelyet mi jónak tartottunk volna. Tananyag- és tantárgyközpontú a tervezet, és így még mindig nem érvényesülhetnek kellő súllyal az új módszertani megoldások, például a projektszemlélet, az interaktivitás, a csoportmunka. Vagyis a tervezet ugyan egy korszerűbb irányba fordulna, de nem hoz igazi paradigmaváltást. Az azonban tetszik, hogy figyel az átmenetekre, például az óvoda és az iskola között (nulladik osztály bevezetése az általános iskolákban – a szerk). Nagy kérdés, mindez a gyakorlatban hogyan kel majd életre, mert ha erősíti a centrális gondolkodást a tartalmakról, akkor a magyar társadalom jelentős részétől továbbra is felfoghatatlan távolságban lesz az oktatási rendszer. Ezért lett volna szükség a tananyag nagyobb mértékű csökkentésére. A pedagógusok mozgásterében is el tudtam volna képzelni nagyobb növekedést.

– Társadalomismeret, digitális jártasság, egészségügyi tájékozottság, pénzügyi ismeretek – sokkal gyakorlatiasabbnak tűnik az új NAT, ez erőteljes társadalmi elvárás is volt az utóbbi időben. Ez nem ad okot bizakodásra?
– De igen, főleg a természettudományokhoz való hozzáállásban látszik ez a szemlélet. Hogy ez a gyakorlatban hogyan valósul meg, az nagyon erősen függ a technikai feltételektől. Ebből a dokumentumból csak a tanterv alapvonalai látszanak, a megvalósítás még kevésbé.

Viharos tanévkezdés: új alaptanterv jöhet, de ki fogja megtanítani? – Magyar Hang

Az elkövetkező 15 év alatt legalább 70 000 pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt – figyelmeztetett a Nemzeti Pedagógus Kar.

– 2019 szeptemberében már be is vezetnék az új alaptantervet. Reális a határidő?
– Felelőtlenségnek gondolom, de szerintem meg fogják csinálni. Ha komolyan gondolja a kormányzat a társadalmi egyeztetést, akkor 2020 szeptemberére lehetne tisztességgel befejezni ezt a folyamatot. A pedagógustársadalom visszajelzéseinek begyűjtésére, ezek feldolgozására hónapok kellenek, két hét alatt nem lehet lezavarni egy alapos konzultációt. Nem beszélve a kerettantervekről és az új tankönyvekről, amelyek elkészítése szintén időbe telik.

– Közben óriási a lemorzsolódás a fiatal pedagógusok körében. A pedagógushallgatók 45 százaléka már az egyetemet sem fejezi be – ezt a számot ön hozta nemrég nyilvánosságra. Miért hagyják el a pályát a fiatalok már azelőtt, hogy akár egy órát is tanítottak volna?
– A miérteket senki sem kutatta. Az én tapasztalatom, hogy vagy anyagi okból hagyják ott az egyetemet, vagy azért, mert gyenge a színvonal. Van persze, aki nem bírja a képzést. És olyan is, aki külföldre megy tanulni. A legtehetségesebb diákok közül pedig szinte senki nem megy el tanítani. De ha holnaptól egymillió lenne a kezdő pedagógusfizetés, és a legjobb emberek mennének el tanárnak, akkor is hat-hét évbe telne, mire ők oktatóként megjelennének a rendszerben. Addigra pedig eljön a nyugdíjazási bumm, és nem lesz, aki tanítson.

Több lehet, mint a minimálbér: ennyibe kerül egyetemistának lenni – Magyar Hang

Szülői segítség nélkül lehetetlen egyetemre járni. Sokan anyagi okok miatt hagyják ott a képzést. Könyvre és kultúrára alig jut.

– Mi történik, ha súlyosabb méreteket ölt a pedagógushiány? A PDSZ arra számít, ez már 2025 előtt bekövetkezhet.
– Óraszámcsökkentés, a munkateher növekedése – ilyesmikre lehet számítani. És visszajönnek a nyugdíjasok; feltéve persze, ha megszüntetik a nyugdíj-diszkriminációt. Az egyházi, alapítványi iskolák ma is tudják foglalkoztatni a nyugdíjas kollégákat, mert nekik továbbra is jár a nyugdíj a fizetésük mellett. Az állami intézménybe visszatérő nyugdíjas pedagógusok viszont elveszítik a nyugellátást. Végső esetben képesítés nélküli tanárok jönnek majd, sima érettségivel, volt már erre példa korábban is a magyar oktatás történetében. Vagy a képzett tanárok oktatnak majd más szakokat, mint amit eredetileg elvégeztek. Kisebb településeken, ahol nehéz szaktanárt találni, ez már ma is így van.

– Digitális oktatásról sok szó van az új Nemzeti alaptantervben, sőt a tervek szerint minden ötödikesnek lesz tabletje. Fel vannak készülve erre a pedagógusok? Van motiváció az újabb és újabb megújulásra?
– Elrendelnek majd továbbképzéseket, motiváció pedig nincs. A pedagóguskar fele ötven feletti, öt nagyobb oktatási reformon van túl. A minősítési procedúra sokakat megviselt, miközben a valódi pedagógiai teljesítményt ezzel nem lehet mérni.

– Kásler Miklós miniszter a központi tanévnyitón azt mondta, hogy 190 milliárddal többet költünk idén az oktatásra, mint tavaly. Ettől milyen előrelépést lehet várni?
– A 190 milliárd forint nagy része európai uniós pályázati pénz, amely jórészt infrastruktúra-fejlesztésre fordítható. Amit az ország saját maga által megtermelt pénzből pluszban hozzátett az oktatáshoz, a tavalyi 2000 milliárdos tételhez, az mindössze 15 milliárd forint. Ez még az infláció mértékét sem éri el, tehát kevés hatása lesz.

A PDSZ elnöke szerint utolsó óráiban van a magyar oktatás

Ha nem történik gyökeres változás, akkor néhány éven belül egyszerűen nem lesz, aki tanítson – véli Szűcs Tamás.

– Mesélte, hogy szombatonként tartotta a drámaszakkört a diákjainak, mert hétköznap a nyolcadik óra után már sem a gyerekeknek, sem önnek nincs energiája erre. Jár pluszjuttatás a hétvégi munkáért?
– Legtöbbször nem. A két-három napos osztálykirándulásért is csak akkor jár díjazás, ha benne van a pedagógiai programban, és a fenntartó jóváhagyja. De soha nem hagyja jóvá, mert nem tud és nem is akar ügyeletet fizetni egy hétvégére; az több tízezer forint lenne. Ha egy szakkört be lehet tenni a tantárgyfelosztásba, akkor része a munkaidőnek, egyébként nem. Aztán ott a versenyre felkészítés, a versenyre kísérés, a farsang, a felzárkóztatás, a nemzeti ünnepek rendezése. A nyári táborokat sokszor ingyen vagy értelmezhetetlenül alacsony díjazásért tartják meg a kollégák. 2010-ben végeztetett a PDSZ egy reprezentatív kutatást a Társadalomkutatási Intézettel a pedagógusok munkaterheléséről. Akkor 51,5 órát töltöttek munkával a pedagógusok egy héten, minden feladatot beleszámítva. Egészen biztos, hogy ugyanezzel a módszerrel mérve ez most több lenne, mert akkor 22 óra volt a kötelező, most pedig fel lehet menni 26-áig, és még utána is van lehetőség túlórára.

– Az elmúlt időszakban viszont ötven százalékkal megemelték a tanári fizetéseket, legalábbis így kommunikálta a bérrendezést a kormányzat. Ez számszerűen igaz?
– Kezdetben azt mondták, ezt a béremelést egyszerre megkapjuk. Végül négy részletben került rá sor, és közben hat-hét olyan jogcímet töröltek el, amiért korábban pluszjuttatás járt. Megszüntették például a két- és háromszakosok nagyobb alapilletményét, illetve a túlmunka díjazását. A béremelés harminc százalékát olyan módon adták, hogy azzal párhuzamosan egy másik juttatást megvontak, ráadásul gyakorlatilag a kötelező óraszámot is felemelték. Én például a béremelés után másfél évig kevesebb pénzt vittem haza, hiszen az alapilletményem valóban több lett, de a jövedelmem nem. Aztán szépen lassan elkezdett emelkedni a bér, de összességében ma sem éri el az ötven százalékot az emelés mértéke.

Több mint négyezer tanár hiányzik a rendszerből

A Klebelsberg Központ összesített adatai szerint továbbra is bőven akad betöltetlen állás.

– Sok fiatal pedagógus hagyja ott a tanítást néhány év után, gyakran azért, mert meglepi őket az, amit, mondjuk, egy kistelepülési iskolában találnak. Ha ön holnap egy hátrányos helyzetű borsodi faluban lenne magyartanár, hogy kezdene hozzá?
– Foglalkozom drámapedagógiával, így talán nem lennék annyira eszköztelen, mint sokan, akik ezt a fontos munkát végzik. Egy ilyen helyzetben egy pedagógusnak váratlan dolgokat kellene húznia: például el kellene felejteni a tananyagot. Én nem törődnék azzal, mit ír elő a tanterv, az alapkészségekkel foglalkoznék. Akkor sem biztos, hogy meg tudnám oldani. Ilyen helyre szociális munkások kellenének, mert az elején biztosan az venné el az oktatási idő nagy részét, hogy megtanítsuk, hogyan kell fogat mosni. Pedagógiai asszisztensekre is szükség lenne, és pszichológusokra. Ezt a helyzetet nem lehet megoldani, ha húsz-huszonöt diák jut egy felnőttre.

– Történt valami előrelépés az elmúlt években ezen a téren?
– Persze, vannak szigetek. Vannak olyan jó értelemben megszállott, hiteles emberek, mint például L. Ritók Nóra vagy a hejőkeresztúri oktatási modellt kidolgozó Nagy Emese. Ő egyetemi docens az egri pedagóguskaron, és a tanárképzés átalakításáért felel, ami jó jel: az új módszerek megjelenhetnek már a pedagógusképzésben is. De hogy ezek a próbálkozások mikor állnak össze rendszerré, azt nem tudom. Hatalmas mennyiségű pénzt, emberi kapacitást és lelket kellene belevinni, és nem az iskola hagyományos követelményszintjét mérceként állítani. Amit nagy előrelépésnek tartok, és minden fórumon ki is állok mellette, az a kötelező óvodáztatás. Még 2010 előtt folyt egy kutatás, amely kimutatta, hogy a negyedik osztály végén negyven százalékkal jobban teljesítettek azok a hátrányos helyzetű gyermekek, akik hároméves koruktól óvodába jártak.

Számháborús övezet – Magyar Hang

Ha az ember nem járna iskolák környékén, nem beszélne pedagógusokkal, tényleg azt hihetnénk, az oktatás körül minden rendben.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 17. számában jelent meg, 2018. szeptember 7-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 17. Magyar Hangban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.