Másfél millió magyar él olyan lakásban, ahol súlyos gondok vannak

Romos Ház Olaszliszkán Fotó: Farkas Norbert

Két-hárommillió közé tehető azoknak a száma, akik a lakásszegénység különböző formáiban élnek ma Magyarországon. Különösen bizonytalan az albérlők helyzete – derül ki a Habitat for Humanity Magyarország most publikált éves jelentéséből.

Hirdetés

A szervezet tapasztalatai szerint a lakhatási szegénység részproblémái egymással összefonódva olyan ördögi kört alkotnak, amelyet lakásszegénységi csapdának nevezhetünk és aminek minden dimenziójában hátrányt szenvednek az alacsony jövedelmű háztartások.

A 2018-as lakhatási jelentés Magyarországon tovább mélyül a lakhatási válság. Ezzel együtt a hazai lakásállomány minősége is nagyon alacsony, az energiaszegénység és a rezsivel kapcsolatos költségek terhe pedig ezzel összefüggésben is az egyik legnagyobb problémát jelenti. Bár a kormányzat az elmúlt években többet költött lakáscélokra, mint korábban, de ez főleg a középosztály és a felsőbb osztályok lakhatásának támogatására ment: a rászorultsági alapon nem célzott kiadások kilencszer akkora összeget tesznek ki, mint a szociális alapon kiutaltak.Jelentés azokat tekinti lakhatási szegénységben élőknek, akik megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb helyzetben élnek.

A lakást bérlő diákok tízszer annyit fizetnek, mint a kollégisták – Magyar Hang

A mintegy 200 ezer felsőoktatásban tanulóra mindössze 45 ezer állami fenntartású kollégiumi hely jut.

A tanulmány alapján jelenleg Magyarországon 1,5 millióan élnek olyan lakásban, amellyel súlyos minőségi problémák vannak. A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan nagyjából 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak, azaz a magyarok többségének lakhatási költségeit és életminőségét különösen rosszul érintik az épületállomány fizikai jellemzői.

Súlyos gondot jelentenek a fogyasztási kiadások is: mint a tanulmány megállapítja,  a jövedelmükhöz képest irreálisan sok pénzt költenek a magyarok rezsire, bérleti díjra vagy a lakáshitelek törlesztőrészleteire. Jelenleg a háztartások legalább 13 százalékának van 60 napon túli közműhátraléka, miközben 750 ezer végrehajtási ügy van folyamatban, aminek összértéke az éves GDP 7 százalékának felel meg.

A szervezet tapasztalatai szerint, aki beleszületik vagy belekerül a lakásszegénységi csapdába, annak nagyon nehéz kikerülnie onnan. Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező, azaz szegényebb háztartások valamennyi dimenzióban hátrányokat szenvednek: jobban érintik őket az energiahatékonysági problémák, sokkal nagyobb valószínűséggel élnek az ország olyan területein, ahol nem érhetők el alapvető szolgáltatások, illetve jogilag is sokkal kiszolgáltatottabb a lakhatási helyzetük. Ezzel együtt a lakásszegénységi csapda térben is jól beazonosítható mintázatokat hoz létre: míg Budapest és a nagyobb városok belső területeinek, illetve a kiemelt nyaralóövezeteknek a felértékelődését tapasztalhatjuk, addig országszerte tízezrek szorulnak ki periférikus lakóhelyekre, további százezrek pedig külterületen, zártkertekben, aprófalvakban kénytelenek élni.

– A 2017-es és 2018 első félévére vonatkozó adatok nem mutatnak pozitív változást a lakhatással összefüggő problémák kormányzati kezelésében. Továbbra sem látható szándék egy átfogó, a szociális különbségeket csökkentő lakáspolitika megalkotására, a jelenlegi széttagolt, több minisztérium alá tartozó lakhatási ügyek megfelelő koordinálására – kommentálta a kutatás eredményeit a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója. Szegfalvi Zsolt szerint nincs jele a lakhatásba áramló állami források rászorultsági, szociális alapon történő elosztásának növelésének, a hajléktalansághoz vezető folyamatok kezelésének. Az országos szintű, preventív megoldások és a szociális védőháló hiánya azt eredményezi, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások esetén 2018-ban még könnyebben vezethet egy felhalmozódó adósság, válás, betegség, vagy állásvesztés ahhoz, hogy családok és egyének elveszítsék lakhatásukat, amit főleg a nagyobb városokban vagy Budapesten az ő anyagi helyzetükben szinte lehetetlen visszaszerezni.

A jelentés szerint az albérletárak 2010 és 2016 között országos átlagban 75 százalékkal nőttek s a drágulás azóta is tart. A kisebb lakások átlagára még magasabb. Míg 2010-ben egy 30 négyzetméteres garzonlakást átlagosan alig 46 ezer forintért lehetett kibérelni, ma már átlagosan közel 85 ezer forintot kell fizetni érte. Eközben a népesség legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 10 százaléka háztartásainak átlagjövedelme mindössze 11,4 százalékkal nőtt. Ezek azok a háztartások, akiknek a piaci alapú albérlet helyett megfizethető és tartós lakhatási megoldásra lenne szükségük. Ennek hiányában azonban ezek az emberek vagy az átmeneti szállást jelentő intézményekbe, vagy  „uzsoraalbérletekbe” kényszerülnek. Ezen helyzetet a Habitat álláspontja szerint célzott albérlet-támogatással és a szociális bérlakásrendszer kiépítésével lehetne orvosolni.

Hirdetés

A Habitat for Humanity Magyarország jelentésének online verziója itt olvasható.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.