Giczy György: Semmiben sem tisztességes a kormányzat

Giczy György Giczy György (Fotó: Farkas Norbert)

Giczy György több mint tizenhét éve nem vesz részt aktívan a politikai életben, pedig a rendszerváltás után a hazai kereszténydemokrácia egyik meghatározó képviselője volt. Eltűnése a közélet élvonalából egybeesett azzal a folyamattal, amely a Fidesz térfoglalását eredményezte a polgári jobboldalon, végül az önálló KDNP, MDF, FKGP megszűnését eredményezte. Giczy Györgynek az utóbbi időben rendszeresen jelennek meg írásai. A KDNP egykori elnökét annak kapcsán kerestük meg kérdéseinkkel, hogy Orbán Viktor kormányfő bejelentette, hogy régi vágású kereszténydemokrácia felépítésén dolgozik. Részletek a Magyar Hang 20. számában megjelent interjúból!

Hirdetés

– Most az illiberális demokrácia meghirdetését talán feledtetni akarva kereszténydemokráciát építene a kormány. Milyen az az állam, ahol a kereszténydemokrácia szellemében kormányoznak?
– Orbán Viktor azt mondja, hogy régi vágású keresztyéndemokráciát akar, ez azt jelentheti, hogy visszatérnek a kurzusos évekre. Barankovics István, a Demokrata Néppárt egykori főtitkára, aki az egész II. világháború után elinduló keresztény/keresztyén szellemiségű politikának jelentős személyisége volt, azt az álláspontot képviselte, hogy a II. világháború előtti keresztény mozgalmak közül csak egyetlenegy folytatható, nevezetesen a Giesswein Sándor nevével fémjelzett keresztény szociális mozgalom. Amikor Orbán Viktor miniszterelnök a régi vágású kereszténydemokráciáról beszél, ő a két világháború közti, idejétmúlt úgynevezett „keresztény kurzust” akarja föltámasztani. Ezt az időszakot azonban pusztán a kereszténység látszata jellemezte, s legkevésbé sem a jézusi alapelvek tisztességes és következetes követése. Ha ma Magyarországon valóban kereszténydemokrácia lenne, akkor magától értetődően a legsikeresebb, leggazdagabb embereknek reprezentálniuk kellene ezt a kereszténydemokrata lelkiséget.

Igaza volt, Elnök Úr! – Magyar Hang

„Nem lesznek jók ezek a fiúk szerkesztő úr, ezek nem tesznek jót ennek az országnak” – mondta Giczy György még 1998-ban.

De vajon kinek jutna eszébe Andrew Vajnáról vagy Mészáros Lőrincről, hogy ők itt most a kereszténydemokrácia szellemiségének a hiteles megjelenítői? Még a legelfogultabb Fidesz-szavazók számára sem lehetnek ők a keresztény szellemiség közvetítői. De ha nem azok, akkor vajon mi a magyarázata egy magát keresztény-nemzetinek valló kormányzat alatt ennek a példátlan sikernek? A keresztény értelmiség által a közelmúltban kiadott vitairat is szemrehányást tesz amiatt, hogy a kormányzat a mértékletesség erényét nem gyakorolja. Szerény tudásom szerint a mértékletesség a sarkalatos erények egyike. És nincs feljogosítva egyetlen keresztény ember sem, hogy kereszténynek mondjon egy kormányzatot, ha az a sarkalatos erények egyikét nem gyakorolja. Egyetlen keresztény egyházi felekezet sincs feljogosítva arra, hogy a tízparancsolatból kihagyja a „Ne lopj!” parancsolatot.

Azt már a Fidesz elkötelezettebb hívei is látják, hogy e téren nagy visszaélések vannak. Ha ebben nem tisztességes egy kormányzat, akkor azt lehet mondani, hogy semmiben sem az. Mert Jézus azt tanítja az evangéliumban: nem lehet egyszerre két urat szolgálni, a Mammont is, meg Istent is. Magyarországon azonban egyértelműen tetten érhető a pénz hatalmának szolgálata.

Klerikáldemokrácia II – Magyar Hang

Miért is lett ily égetően sürgős a kereszténydemokrácia bevezetése, amikor még az illiberális változat sem formálódott meg igazán?

– De vajon mi lesz ennek a következménye? Hova vezet ez?
– Vannak olyan késő középkori haszid zsidó legendák, amik arról szólnak, hogy gólemet épít a rabbi. És a gólem – ma úgy mondanánk: a gépember, a robot – nagyon jól működik. Takarít, mindent megcsinál a ház körül. De egyszer csak elkezd önállósulni, és a család tagjai számára egyre ellenőrizhetetlenebb és kiszámíthatatlanabb lesz. Elkezdenek félni tőle. A rabbi kitalálja a megoldást: szól neki, hogy húzza le a csizmáját, amihez a gólemnek le kell neki hajolnia és ekkor letörli a héber betűt, ami az Isten lelkét, az életet vitte ebbe az élettelen anyagba, és erre a gólem összezuhan, ráesik az alkotójára és agyonnyomja. Ezekből a legendákból az a tanulság következik, hogy nem szabad olyasmit felépítenünk, ami ránk omolhat, és maga alá temethet minket.

Sajnos a magyar politikatörténetben nagyon sokszor előfordult, hogy olyasmit építettünk föl, ami aztán félelmetesen fölénk magasodik, és már nem érezzük, hogy ura vagyunk a helyzetnek. Viszontagságos történelmünk folyamán sok mindent túléltünk, de csak üggyel-bajjal voltunk képesek kikecmeregni a magunk támasztotta gondok nyomasztó súlya alól. A legnagyobb gondunk az, hogy több mint negyedszázada – ennyi telt el e rendszerváltás óta –, nem alakult ki Magyarországon egy olyan politikai elit, amelyre jó szívvel rábízhatnánk az országot.

Kereszténydemokraták? Milo Yiannopoulos, a budapesti díszvendég – Magyar Hang

Semjén Zsolt vajon üdvösnek tartja-e éppen csak bimbódzó kereszténydemokráciában azt hirdetni, hogy a pápa nem biztos, hogy katolikus?

Az egész rendszerváltás története arról szólt, hogy az erőszakosak, meg az ügyeskedők, meg a gazemberek, meg a törvénnyel, joggal manipulálók kontraszelekciót hajtottak végre. Jól emlékszem, hogy például a Magyar Demokrata Fórum tagjai közül már a második ciklusban nagyon sok olyan ember nem került be a parlamentbe, aki tényleg bízott abban és akarta, hogy itt az igazi rendszerváltoztatás létrejöjjön és új időszámítás kezdődjön. De mondok egy másik példát a baloldalról, hogy ne csak a magunkéról beszéljek. Ott volt Németh Miklós: ha akkor, amikor ez aktuális volt, 1998-ban, ő lett volna a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, az egész baloldal története másként alakult volna, sőt talán az egész magyar politikai élet.

Hirdetés

A teljes interjút a Magyar Hang 2018. szeptember 28-án megjelent 20. számában olvashatja! 

Keresse a lapot péntekig az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még a 20. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.