„Ez egy társadalmi ügy” – hazakerülnek a Szovjetunióba hurcolt magyarok adatai

Fiatalok a Gulagon (Fotó: David Center for Russian and Eurasian Studies) Fiatalok a Gulagon (Fotó: David Center for Russian and Eurasian Studies)

Megállapodtak a Magyar-Orosz Levéltári Vegyesbizottság szeptemberi ülésén a második világháború idején a Szovjetunióba hurcolt, több mint félmillió magyar állampolgárra vonatkozó, Oroszországban őrzött levéltári adatok feltárásáról. Szabó Csabával, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatójával a kutatás nehézségeiről és arról beszélgettünk, hogy mikor indulhat a több mint félmillió hadifogoly és internált anyagának feldolgozása.

Hirdetés

– Amikor az elmúlt években felmerült az orosz levéltári kutatások szükségessége, a hivatalos véleményekben többnyire a két ország közötti diplomáciai kapcsolat került előtérbe, és úgy tűnt, a jó viszony megőrzése felülírja a feltárás kényszerét. A jelenlegi sajtóközlemény is hangsúlyozta: kis lépésekkel sikerült eredményt elérni. A Magyar Hangnak Stark Tamás történész elmondta, a kilencvenes években még viszonylag könnyen lehetett kutatni Oroszországban, az elmúlt évtizedben azonban már előszeretettel csapták rá az ajtót a magyar kutatókra. Milyen nehézségekkel szembesültek eddig, és hogyan sikerült tető alá hozni a jelenlegi megállapodást?
– 2003-ban állt fel egy államközi megállapodás keretében az orosz-magyar levéltári vegyesbizottság, és egy év múlva utazhatott ki az első levéltári delegátus Moszkvába.

A rendszerváltozás után Oroszországban a különböző nemzetek egyéni kutatói, például németek, osztrákok jelentek meg legelőször. A később érkező magyaroknak nem sikerült kialakítani olyan jó személyes és szakmai kapcsolatokat, mint nyugati kollégáiknak. Az emberi tényezőn túl persze fontos megjegyezni, hogy Németország, vagy Ausztria pénzügyi forrásai sem mérhetők a miénkhez. Ezért az iratanyaghoz való hozzáférés is nehezebb volt számukra.

Ezen a helyzeten sokat javított a Moszkvába kiküldött magyar levéltári szakember és a vegyesbizottság megalakulása. A levéltári delegátus elsősorban a kinti munkákat, például az állami Klebelsberg-ösztöndíjjal végzett kutatásokat segítette elő, valamint olyan oroszországi iratanyagokat tárt fel, amelyeknek magyar vonatkozása volt. Ezek a hazaküldött orosz anyagok másolatban az Országos Levéltárba kerültek és jegyzékeik hozzáférhetőek a nyilvános felületeinken. Tulajdonképpen az elmúlt másfél évtizedben folyamatosan zajlott a munka a vegyesbizottságban, kötetek jelentek meg például a hadifoglyokról, a gazdasági kapcsolatokról. Az elmúlt években előfordult, hogy a vegyesbizottság nem ülésezett, de tavaly sikerült ezt a szünetet felszámolnunk és új tagokkal újra összehívtuk. Komoly lépéseket tettünk azért, hogy a munkakapcsolatokat újra felvehessük.

– Különféle számadat kering a hadifogságba került katonákról és az elhurcolt civil lakosságról (600 ezertől egymillió felettig). Az Önök számításai, vagy várakozásai szerint összesen hány ember adatait őrzik a levéltárak?
– Egyik grazi látogatásom alkalmával a Ludwig Boltzmann-Institut für Kriegsfolgen-Forschung (a háború következményeit kutató intézet) igazgatója, Stefan Karner megmutatta, hogy náluk 130 000 osztrák hadifogoly anyaga van feldolgozva. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha valaki érdeklődik a hozzátartozója iránt, akkor georeferált térképek segítségével még azt is meg tudják pontosan mutatni, hogy hol van a keresett személy sírhelye Oroszországban.

A diktatúrák általában nagy bürokráciát működtettek és rengeteg papírt termeltek. Ezért nagyon pontosan lehet követni, hogy az egyik lágerből hogyan küldték át a másik lágerbe az embereket. Vagy azt, hogy amikor beteg lett valaki, hogyan került kórházlágerbe, mivel megvannak a kartonjaik. Akkor, amikor valaki elhunyt a Szovjetunióban, a betegséggel és a temetéssel kapcsolatos adatokat dokumentálták. Az azonosító száma alapján a sírhelyet is meg lehet találni.

Itt tartanak az osztrákok, és ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Jeleztem itthon, hogy ezt kellene követnünk. Így indultunk el az oroszok felé történő puhatolózással, hogy mit lehetne ez ügyben tenni. Az 1939 és 1953 közötti időszakban, a második világháború alatt és után hatmillió ember került a Szovjetunióba. Ezek egy része hadifogoly, más része polgári személy, internált, mint nálunk a málenkíj robotra elhurcoltak, vagy olyanok, akiket a Gulag-táborokba küldtek. Ebből körülbelül hatszázezer, legfrissebb felméréseink alapján, körülbelül 530 000 a magyar hadifoglyok, internáltak száma. Ez nagyon magas szám.

Tíz éve ment el a Gulag krónikása – Magyar Hang

A Gulag szigetcsoportot Münchenben adták ki magyarul, onnan csempészték az országba, szamizdatban adták egymásnak a köteteit.

– Az osztrák intézetnek mennyi időbe telt feldolgozni az anyagot, és önök milyen időtartammal számolnak, mikorra fejeződhet be a munka?
– Maga az adatgyűjtés körülbelül öt évig tartott. Nekik is nagyon nehéz dolguk volt a német nevek miatt, mivel a kétmillió német fogoly mellett kellett kiszűrni az ugyancsak német hangzású, de osztrák állampolgárokra vonatkozó neveket. A foglyokról felvett kartonokat oroszul, cirill betűvel írták, de fonetikusan, hangzás alapján. Így nehézséget okoz a leválogatás.

Ami a mi helyzetünket részben megkönnyíti, hogy a magyar nevek egyediek. Mi évente körülbelül százezer név feldolgozásával számolunk, öt év alatt körülbelül ki lehet gyűjteni az 530 000 magyart. A munka talán legnagyobb része, hogy először ki kell gyűjteni a magyarokra vonatkozó kartonokat a teljes hatmillió főt tartalmazó nyilvántartásból. Ezeket aztán szeretnénk szkenneltetni és elektronikusan is megkapni egy, az orosz levéltárosok által készített adatbázissal együtt. Az egyes kartonok optimális esetben huszonhét adatot tartalmaznak az egyénről. Természetesen nem minden esetben van teljesen kitöltve a karton. Lényeg, hogy az oroszok beírják a rendelkezésre álló adatokat egy nyilvántartásba.

A munka ráadásul itt nem ér véget. A szkennelt kartonokat össze kell vetni az orosz adatbázissal, amit magyarosítani kell. A tévedéseket, hibákat ki kell zárni. Be kell azonosítani, ki kell javítani a neveket, helységneveket, katonai alakulatokat. Ez évekre szóló munka, aminek munkaerőfeltételei és költségei vannak. Egyrészt az oroszoknak fizetnünk kell azért, hogy kiválogassák a hatmillióból a magyar kartonokat, szkenneljék be azokat és készítsék el az adatbázist. Abban maradtunk velük, hogy egy karton, tehát egy személy feldolgozásáért 0,80 eurót kell fizetnünk.

– Mit jelent a megállapodás a gyakorlatban: mikor indulhatnak a kutatások, kik kutathatnak? A magyar kutatók önállóan vizsgálhatják a dokumentumokat, vagy munkájukat orosz kollégákkal együtt végezhetik?
– 2019 januárjától szeretnénk elkezdeni ezt a feldolgozó munkát. A munkafolyamatok első részét az orosz levéltárakban végeznék az orosz levéltárosok és a kiválogatott anyagokat folyamatosan kapnánk meg. Első körben mi arra gondoltunk, hogy orosz szakos hallgatókat és önkénteseket vonnánk be az adatbázis ellenőrzésére és karbantartására. Már most, ahogy ez a hír megjelent, néhány nap alatt többen is jelentkeztek, hogy szívesen közreműködnének, például orosz nyelven tudó nyugdíjasok. Mindenképpen segítségre szorulunk majd a feldolgozásban, és segítséget fogunk kérni, hiszen ez egy társadalmi ügy. Ezért úgy gondolom, hogy a feldolgozásnak társadalmi szolidaritást is felvállaló munkának kell lennie.

– Ki finanszírozza a kutatást? Kizárólag magyar állam, vagy az orosz fél is részt vállal a közös munka anyagi támogatásában?
– Nagyon komoly tárgyalásokat folytattunk, ennek az eredménye, hogy elértük ezt a 0,80 eurós árat. Más nemzetek például négy euró körüli összegeket fizettek ki egy-egy személy/karton feldolgozását. Ezért úgy vélem, hogy ez egy baráti ár. Ennek a fedezetét a magyar kormánynak kell megtalálnia. Ha felszorzom az 530 000 hadifogollyal, akkor körülbelül 130 millió forintba kerülne az adatbázis elkészítése.

A falról lekapott feszületen ugrált az ávós – Magyar Hang

Kitelepített kislányként megsiratta Sztálint, a nagyanyja pedig misét mondatott Nagy Imréért. Zsákai Piroska mesélt az életéről.

Hirdetés

– Hol tart most a folyamat?
– A jegyzőkönyvet aláírtuk, ami azt jelenti, hogy az orosz fél is maximálisan támogatja ezt a projektet. Szerződnünk kell majd az Orosz Állami Katonai Levéltárral a munkálatok megkezdéséről. Nyilvánvalóan szükség lesz majd egy kormánydöntésre, ahhoz hogy az anyagi fedezet rendelkezésre álljon. Ha tudjuk, elvégezzük ezt a munkát 3-5 év alatt, de ehhez mindenképpen kormánygarancia kell.

– Az ukrán levéltárak is számos dokumentumot őrizhetnek. Terveznek hasonló megállapodást Ukrajnával is?
– Ukrajnával is van levéltári megállapodásunk, de az ukrán-magyar politikai viszony befolyásolja a levéltári együttműködést. Elsősorban a kárpátaljai levéltárakban, Beregszászon és Ungváron vannak magyar vonatkozású iratok, de magyar állampolgárokkal kapcsolatos adatok lehetnek más levéltárakban is.

A Magyar Hang 22. számában interjút olvashatnak Stark Tamás történésszel. Őt is kérdeztük az Oroszországban őrzött levéltári anyagokról, valamint a sztálinizmus rehabilitációjáról és a Sorsok Házáról is. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.