Már azzal életeket lehetne menteni, ha az állam közölné a kórházi fertőzéses adatokat

Mosdóajtó a Szent János kórházban Mosdóajtó a Szent János kórházban

A fertőzésekről árulkodó adatok nyilvánossá tétele mind a szolgáltatás színvonala, mind pedig a gazdálkodás szempontjából kulcskérdés. Óriási összegek mennek a kórházi fertőzések kezelésére, pedig jelentős részüket akár meg is előzhetnénk. Ismét adatokat tart vissza az állam.

Hirdetés

Miközben az egészségügyi intézményeket felügyelni hivatott Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és az alárendelt hatóságok már azokat a kórházi fertőzésekkel kapcsolatos adatokat sem hajlandók közzétenni, amelyekre jogszabályok kötelezik, egyre többen hangoztatják: a teljes transzparencia önmagában is óriásit lendítene az ellátás minőségén. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak (ÁNTSZ) szeptember 1-jéig kellett volna nyilvánosságra hoznia, 2017-ben miként alakult az egészségügyi intézményekben regisztrált és kezelt infekciók száma, ám ez eddig nem történt meg. Magyarán a szakmának és a betegeknek lényegében semmilyen fogódzó nem áll rendelkezésükre, ha legalább nagy vonalakban tudni akarják, mekkora kockázatot vállalnak egy műtét esetén.

Már tavaly is tömeges felmondás miatt aggódtak az ajkai kórházért – Magyar Hang

Tömegesen távozó nővérekről szóltak a pénteki hírek, ám már tavasszal is a hiányzó szakemberekről kérdezték volna az igazgatót a városi képviselők, ha elment volna az ülésre.

Tény ugyanakkor, hogy a helyzet akkor sem sokkal jobb, ha az ÁNTSZ nemrégiben történt átszervezésével létrejövő szervek nem követnek el mulasztásos jogszabálysértést. Hiszen, mint ahogy arra a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű jogvédő szervezet már jó ideje igyekszik felhívni a figyelmet, a közzétett adatok olyan szinten semmitmondók, hogy már az alapvető betegjogok sérülnek. Asbóth Márton, a TASZ projektvezetője lapunk megkeresésére közölte, továbbra is várják azokat az adatokat, amelyeket az Emmitől kértek közérdekű adatigénylés formájában. Az információk átadására már másodfokú bírósági döntés is kötelezi a minisztériumot, ám ők a Kúrián támadták meg az ítéletet. – Kezdeményezésünk és a napokban közzétett petíciónk célja, hogy megismertessük a közvéleménnyel, mely egészségügyi intézmény mely osztálya hány szerzett, vagyis nem az alapbetegségből adódó fertőzést volt kénytelen kezelni, és azt milyen eredménnyel tette – fogalmazott Asbóth Márton.

Azt tekintik problémának, ha kiderül valami

Az Emmi arra hivatkozva nem adta ki a kért adatokat, hogy azok közlése sértené a közérdeket, a nyers, nem helyesen értelmezett adatok pánikot okoznának. – Ez ellen a nem kívánt cél ellen úgy lehet tenni, hogy maguk az állami szervek értelmezik az információkat, és úgy tárják a széles közvélemény elé – tette hozzá a tárca.

A TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatának tapasztalatai szerint a legtöbb, évi több ezer panasz egészségügyi, betegjogi ügyekben érkezik a szervezethez. A kórházi fertőzések ellen jogi eszközökkel nehéz hatékonyan fellépni, hiszen a kórházi dokumentáció sokszor hiányos, és ilyenkor a műhibaperekben nemigen lehet bizonyítani a fertőzés okait. Ez utóbbi szintén súlyos aggályokat vet fel. Mint Asbóth rámutatott, sajnos nemcsak az állami szerveknél, hanem az egészségügyi intézmények, sőt az orvosok, tehát az egész rendszer szintjén is érzékelhető az a rossz beidegződés, miszerint azt tekintik problémának, ha kiderül valami, nem pedig azt, ha egy jelenség – nevesül a fertőzések – magas számban fordulnak elő.

Kulcskérdés az adatok nyilvánossá tétele

A kórházi infekciókról szóló adatok elhallgatása mint cseppben a tenger, úgy mutatja meg a rossz beidegződéseket az egészségügyben. Nyugat-európai tapasztalatok sora mutatja azt, hogy a transzparencia megteremtésével elkezd javulni a kórházi szolgáltatások színvonala, hiszen kialakul egy verseny a páciensekért és ezzel párhuzamosan a jobb finanszírozásért – véli Hegedűs Zsolt ortopédsebész. A bő tíz év után Nagy-Britanniából hazatérő orvos szerint kulcskérdés az adatok begyűjtése, értelmezése és nyilvánossá tétele. Példaként hozta fel Svédországot, ahol a különböző intézményekben infarktussal kezelt betegek felépülésével kapcsolatos statisztikákat tették nyomon követhetővé, s pusztán ennek következtében jelentősen (20–40 százalékban) nőtt a szakmailag elfogadott legjobb gyakorlatok alkalmazása – ezáltal jelentősen csökkent az elhalálozások száma.

A kórházigazgatóknak is hadat üzent a NER – Magyar Hang

Az alulfinanszírozottság teszi működésképtelenné az egészségügyi rendszert – vélik a Magyar Hangnak nyilatkozó szakértők.

Álláspontja szerint transzparencia nélkül – mint azt a sok évtizedes gyakorlat is mutatja – önthetünk bármennyit a rendszerbe, sem a felügyeleti szervek, sem döntéshozók nem tudhatják, valójában hasznosulnak-e a rendelkezésre bocsátott források, és nem mellesleg ők sem számon kérhetők, így nem igazán motiváltak. Az adatok nyilvánossá tétele tehát mind a szolgáltatás színvonala, mind pedig a gazdálkodás szempontjából kulcskérdés.

Kórházválasztás, mintha csak szállást foglalnánk

Huszonöt éves lemaradásban vagyunk: Angliában minden kórház alapvető eredményei nyilvánosak, így mindenki számára egyértelmű, mely intézmény melyik ellátási területen erős, milyen fertőzési mutatókkal rendelkezik, és alapvetően mennyire voltak elégedettek a páciensek az ellátás színvonalával. De akár a kezelőorvosról is lekérhetők az adatok.

– Ennek eredményeként a beteg nem mások ajánlata vagy az ismeretség alapján választ kórházat vagy orvost, hanem objektív adatok és fogyasztói visszajelzések alapján. Ahhoz hasonlóan, mint például szállásfoglaláskor, amikor a Booking.com-on megnézzük a releváns információkat, beleértve az ügyfelek visszajelzéseit is – fejtette ki Hegedűs Zsolt, aki szerint ha egy egészségügyi miniszter célul tűzné ki az adatok transzparenciájának, tehát az adatok rendszerezésének, feldolgozásának és publikálási lehetőségeinek megteremtését, azzal többet tenne az egészségügyért, mint a rendszerváltás óta bárki. Enélkül ugyanis átfogó reformról sincs értelme beszélni, mert csak ötletszerű tüneti kezelésekre van mód.

Semmelweis Ignác országában

Kitért arra is, hogy a fertőzések visszaszorítására intézményi szintű kultúraváltásra lenne szükség, azaz nem feltétlenül kell várni a döntéshozók jogszabályokban testet öltő elképzeléseire. Minden intézményben szükség lenne legalább egy olyan orvosra, akinek nincs más dolga, mint a fertőzésveszély elhárítása, minimalizálása. Ha csak éves szinten 3-4 súlyos fertőzést sikerülne megakadályozni így, az már kitermelné a költségeket. A szervezeti kultúra részének kellene lennie például a kézfertőtlenítésnek, amelyet nemhogy a betegek és látogatóik, hanem sokszor még a nővérek, orvosok is elmulasztanak. Ha az alkoholos kézfertőtlenítő használata általános volna, sok milliárd forint lenne megspórolható. Becslések szerint a kórházi fertőzések 33–50 százaléka megelőzhető lehetne a helyes kézfertőtlenítés betartásával.

– Nagy baj, hogy Semmelweis Ignác kézhigiéniával kapcsolatos felfedezése után közel kétszáz évvel még mindig a kézmosás elmaradása lehet az egyik fő fertőzési ok – fejtette ki, megjegyezve: sok intézmény nincs megfelelően felszerelve. Ideális lenne, ha minden betegágy mellett, a kórházak, kórtermek bejáratánál lenne kézfertőtlenítő, és használatára táblák, jelzések hívnák fel a figyelmet. Szintén hasznos lenne indítani szélesebb körű társadalmi kampányt.

Hirdetés

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 22. számában jelent meg, 2018. október 12-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 22. számban? Itt megnézheti!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.