Kriminalizált hajléktalanság: a kisnyugdíjasok sincsenek biztonságban

Hajléktalanok alvóhelye Budapesten (Fotó: Reuters/Árvai Károly) Hajléktalanok alvóhelye Budapesten (Fotó: Reuters/Árvai Károly)

Fintorogva takarítja hétfőn a fővárosi Blaha Lujza téri aluljárót az egyik utcaseprő. Ekkor már 12 órája van érvényben az életvitelszerű közterületen élést tiltó, alaptörvényben rögzített verdikt; a forgalmas aluljáróban a lépcsőtől lépcsőig járkáló rendőrök számolják fel a „hajléktalanságot”. Az egyenruhások fél órával korábban tessékelték ki az itt élőket. Akik így már a tér virágágyásainak széléről figyelik, ahogy egyikük cókmókjait 120 literes kukában ráncigálják a lépcsőn felfelé. Amikor beszélgetést kezdeményezve azt kérdezem a takarítótól, segíthetek-e, csodálkozva néz rám, és visszakérdez: „Maga szerint ez lenne a dolgunk?”

Hirdetés

Az ujjnyi vastagságú, tekert cigarettáját szívó Ernő „nem aluljárós”. Ezt egy őszülő férfi jelenti ki fent a téren. Ugyan ő is kukázik, leginkább a Blaha környékén, de barátjával – mutat a mellette ülőre – havi 20 ezer forintért bérelnek egy szobát. A gesztusomat bátorításnak véve végeérhetetlennek tűnő monológba kezd, kiderül: többszörösen börtönviselt. Állítása szerint a Kiscelli Múzeum kirablását is a nyakába akarták varrni, az állam máig milliókkal tartozik neki, ráadásul skizofréniát állapítottak meg nála, pedig nem beteg. Az új jogszabályról azt mondja, megérti, hogy „ezt vezette be Orbán Viktor”, de neki valójában azzal van problémája, hogy a szociális gondozók szerinte kivételeznek egyesekkel. Ezen aztán úgy felhergeli magát, hogy ruházatomat végigmérve megállapítja: egyik-másik hajléktalan jobb holmiban jár, mint amit rajtam lát, de azért száz forinttal megtisztelhetem.

Két hajléktalant is bíróság elé állítottak pénteken – futószalagon jöhetnek az ítéletek – Magyar Hang

A következő napokban várhatóan még több hajléktalan ellen indul eljárás, figyelmeztetni sem kell őket előtte.

Gyula odébb, a nappal szemben hunyorog. Lehet, hogy őrá gondolt Ernő: koszos, de márkás nadrágban pihenteti a lábát. Őt a kézfogás hidegen hagyja, közönyös marad, de csak kiböki: a rendőrök érkezéséről épp lemaradt, mert elugrott egy üveg koccintósért, de nem bánja, mert tudja: már az aluljárót sem használhatják. Egyébként a többiektől úgy hallotta, a „kiürítéskor” nem volt balhé. Azt mondja, szállásra nem tud menni, mert nincs meg a tüdőszűrőpapírja. – Talán majd az utcai gondozó mond valamit, ha még leszünk valahol – veti oda.

Budapesten eddig sem lehetett bárhol élni a közterületen – nemcsak az önkormányzatok többsége tiltja rendeletben, hanem világörökségi területek közelében törvény is –, a hatóságok emberei mégis rendre elfordították tekintetüket. Senkivel szemben sem állapítottak meg szabálysértést, pedig ha akarták volna, megtehették volna – magyarázza érdeklődésünkre Misetics Bálint szociálpolitikus, aki arra is emlékezik: 2014-ben éppen az önkormányzati választás idején igyekeztek eltüntetni a hajléktalanokat a fővárosban a választók szeme elől, a szabályok betartatásával, de később beállt az október 15-ét megelőző sajátos állapot.

Cserét ajánlanak a politikusoknak a hajléktalanok – Magyar Hang

„Ezek az emberek már olyan betegségekkel, mentális problémákkal és sokszor függőségekkel küzdenek, hogy lehetetlen egyik napról a másikra szállóba parancsolni őket.”

Ehhez képest azonban lényeges változás, hogy az utcai hajléktalanság alaptörvénybe írásával immár az egész országban tilos az utcán élni, és szabálysértést követ el, aki a hatósági felszólításnak nem engedelmeskedik, és nem megy onnan – leginkább egy szállóra. Ha három hónap alatt háromszor kell valakit felszólítani a közterület elhagyására szabálysértési feljelentést tesznek ellene. Közmunkával, rosszabb esetben elzárással büntethetik. Ráadásul akinek holmijait az utcán találják, annak „vagyonát” megsemmisítik. Ezért lapátolták kukába a Blaha Lujza téri aluljáróban az egyik hajléktalan fekhelyét, az előbb szitkozódó munkás kérdésünkre nem is titkolta: elégetni viszik.

A takarító széles és hangos mozdulatait egyébként a járókelők többsége közönnyel figyeli, több aluljárós üzlet dolgozója nem titkolja: örül, hogy megszabadultak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 23. számában jelent meg, 2018. október 19-én.

Hirdetés

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 23. számban? Itt megnézheti!

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.