Egészségügyi reform NER-lovagokra hangolva?

Bár a Fidesz még a tavaszi választási kampányban is azzal riogatott, hogy az MSZP-Párbeszéd-összeborulás kormányra kerülése esetén fizetőssé tenné az egészségügyet, a Kásler Miklós humánminiszter által nemrégiben beharangozott átalakítás lényegét tekintve aligha jelenthet mást, mint hogy egyes (vélhetően emelt színvonalú, más hozzáférésű) szolgáltatásokért bizony a zsebünkbe kell majd nyúlnunk.

Ha a politikai kommunikáció álságos is, becsapni nem érdemes magunkat: az ellátást hiába finanszírozza a társadalombiztosítás, sok esetben meg kell vásárolnunk kezelőorvosunk szakértelmét és a nővérek kedvességét is, mégpedig hálapénzzel. A fő kérdés tehát inkább az, hogy sikerül-e olyan, részben fizetős – többszintű biztosítási – rendszert bevezetni, illetve sikerül-e úgy szétválasztani a szolgáltatásokat, hogy azzal egyszersmind megszűnjön a pénzzel teli borítékok világa is. A kísérletek eddig vagy a politikai színtéren véreztek el (vizitdíj), vagy az orvosbárók uralta hierarchikus rendszeren nem lehetett keresztül verekedni semmit (Semmelweis-program). Ez utóbbi erejét jelzi az is, hogy a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok az óriási társadalmi felhatalmazás ellenére sem mertek vagy tudtak érdemben fellépni a hálapénzrendszer ellen. Igaz, annyit azért változott a helyzet, hogy a magán egészségügyi piacon is megjelentek a NER-lovagok érdekeltségei.

Alulfinanszírozottság, szemléletváltás

Kásler bejelentése kapcsán megpróbáltuk kideríteni, milyen elképzelések mentén alakulhat a legújabb egészségügyi reform, ám érdemi részletet nem tudtunk meg. Ennek két oka lehet: vagy nincs még terv, csak bejelentés; vagy teljes a hírzárlat, és a széles körű szakma kihagyásával készül a program. A két lehetőség nem zárja ki egymást, hiszen ágazati hírek szerint Nagy Anikó egészségügyi államtitkárnak épp azért kellett távoznia, mert a kormány elé terjesztett elképzelések nem nyerték el Orbán Viktor kormányfő tetszését. Ezért most új programot kell összedobni a területért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumában. Mivel azonban a magán- (fizetős) és közösségi egészségügy (tb-finanszírozott) szétválasztása több évtizedes terv, így szakértők segítségével igyekszünk felvázolni a lehetséges célokat.

A kórházigazgatóknak is hadat üzent a NER - Magyar Hang

Az alulfinanszírozottság teszi működésképtelenné az egészségügyi rendszert - vélik a Magyar Hangnak nyilatkozó szakértők.

Rékassy Balázs szerint alapvetően jó hír, hogy végre a politika ingerküszöbét is elérte a magán és az állami szektor szétválasztásának szándéka. Az egészségügyi közgazdász ugyanakkor nem túl optimista, hiszen a kormányváltás óta számos elképzelés látott napvilágot, de szinte semmi nem valósult meg belőlük. – Még mindig alapvető probléma az alulfinanszírozottság, hiszen míg nálunk a GDP öt százaléknak megfelelő összeg megy közegészségügyre, addig a környező országban 7, Nyugat-Európában pedig 8 százalékot költenek. De legalább ekkora szükség lenne szemléletváltásra – fogalmazott a szakértő.

40-50 évvel ezelőtti struktúrák lecserélése

Rékassy több motivációt is sejt a kormány mostani elhatározása mögött. A negatív forgatókönyv, hogy csak látszatmegoldásokra futja, de marad a mostani káosz. Ezt a lehetőséget erősíti, hogy a magánegészségügyben is megjelentek a NER-közeli cégek. Nekik a pocsék minőségű állami szolgáltatás fennmaradása teremtene piacot. Eggyel jobb eset, ha mindez kiegészülhet a magánbiztosítók felfuttatásával, amelynek ugyanakkor pozitív hozadéka lenne, hogy nevesíteni kellene az alapellátásba tartozó szolgáltatásokat. Pozitív forgatókönyvnek azt a nem túl valószínű lehetőséget nevezte, amikor nem csak politikai, hanem szakmapolitikai szempontból is átgondolt reformprogramot hoznának tető alá. – A két fő szempontnak a régi, 40-50 évvel ezelőtti struktúrák lecserélése, valamint a lakosság általános egészségi állapotának javítása kellene lennie. Utóbbi terén minden statisztika azt mutatja, sereghajtók vagyunk, s ez már a nemzetgazdasági teljesítményünket is veszélyezteti – fejtette ki.

Mennyit ér Magyarországon egy ember élete? - Magyar Hang

Ér-e vajon annyit, mint a hatalom arroganciájával megfertőződött egészségügyet és a kardiológiai intézetet vezetők presztízse?

Kincses Gyula – 2007-2008 között egészségügyi államtitkár, korábban az MDF szakpolitikusa – lapunknak kifejtette, óriási politikai bátorság kell ahhoz, hogy valamely kormány végigvigyen egy ilyen reformot, ugyanis a finanszírozástól kezdve az alapszolgáltatások újradefiniálásán át a több évtizede rögzült beidegződések lebontását kellene elvégezni. Mindez a mostani struktúra igen befolyásos haszonélvezőinek is fájdalmas lenne. – Magyarországon a lakosság nagyon sokat költ egészségügyi ellátásra, de ennek nagy része a közvetlen lakossági finanszírozás, amelynek aránya az egészségügyben lényegesen magasabb, mint az uniós átlag – véli a szakértő. Ráadásul a lakosság zömmel olyan ellátást vásárol, ami amúgy is járna neki a társadalombiztosítás terhére. Éppen ezért a politikának elemi kötelessége lenne, hogy e pénzeket valamilyen kockázatkezelt rendszerbe becsatornázza. Kézenfekvő megoldást nyújthatnak az önkéntes alapon most is létező egészségpénztárak és a magán-egészségbiztosítók. A szociális biztonságot reálisan e három rendszer (a közfinanszírozású egészségbiztosítás [tb], magán-egészségügyi biztosítás és az egészségpénztár) együttesen lenne képes tartósan biztosítani. Az alapbiztonságot – főleg a sérülékeny életszakaszokban – a kötelező egészségbiztosítás nyújthatná.

Mi lenne az alapellátás?

– Mindez aprólékos szakmai munkát, másrészt politikai bátorságot igényel, hiszen a kiegészítő biztosítások létéhez ki kell mondani, hogy a kötelező egészségbiztosítás terhére nem nyújtható minden térítésmentesen – fejtegette Kincses. Szerinte az alapszolgáltatások meghatározása szintén összetett feladat. A taxatív felsorolás helyett reálisabb meghatározni például azt, hogy az ellátásokat milyen célból, milyen kockázat miatt, mely technológiákkal, milyen eljárásrendben, milyen választási szabadsággal, finanszírozási kondíciókkal és milyen hozzáférési garanciák mellett lehet igénybe venni. – Az ettől való eltéréseket lehet számla szerint megfizettetni, arra lehet kiegészítő biztosítást szervezni. A beteg csak saját választása alapján fizetne és megmaradna az „ingyenes” egészségügy lehetősége mindenki számára – tette hozzá, megjegyezve: a rendszer hatékonyságához egy sor egyéb tényezőre is szükség lenne. Ilyen a teljes transzparencia és ezzel együtt a szabad intézmény- és orvosválasztás feltételeinek megteremtése.

Már azzal életeket lehetne menteni, ha az állam közölné a kórházi fertőzéses adatokat - Magyar Hang

Azok nyilvánossá tétele mind a szolgáltatás színvonala, mind pedig a gazdálkodás szempontjából kulcskérdés – vélik szakértők.

Az egykori egészségügyi államtitkár kitért arra is, hogy a hálapénz mellett látni egyéb spontán fizetőssé válást, ami arra utal, hogy szervezeti szinten is egyre nagyobb az igény valamilyen lépésre az ügyben: Edelényben például az önkormányzat rendeletet hozott, hogy aki kényelmi szempontból veszi igénybe az orvosi ügyeletet, annak térítési díjat kell fizetnie.

Szintén tudni olyan intézményekről, ahol a műtőhasználatért számolnak fel extra díjat. Ezek ma jogalap nélküli, de nem feltétlenül indokolatlan igények.