Mi történt Magyarországon az elmúlt két évben? Tizenötödjére válaszol erre a kérdésre a Tárki szerkesztésében létrejött Társadalmi Riport című kiadvány, amit hatalmas érdeklődés mellett mutattak be kedden a budapesti Rózsavölgyi Szalonban. A megjelentek számáról talán az árulja el a legtöbbet, hogy amikor Kolosi Tamás, a Tárki elnöke már azt ismertette, hogy a kiadványuk ugyan adatokra és tényekre épül, de nem nélkülözi a nemzetközi kitekintést sem, még akkor is voltak akik sorban álltak és regisztrációra vártak.
Nem véletlen, hogy ilyen sokan jelentek meg, egyrészt a Társadalmi Riport régiós szinten egyedülálló kiadvány, világszinten is a top 50-ben foglal helyet. Státuszát és fontosságát viszont ennél is jobban jellemzi, amit Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója osztott meg a „viszonylag állandó kérdésszettel operáló, szerkesztett kötetről”: sokszor a politikai döntéshozók is forgatják, „még ha tagadják is”.
Apropó politika: 2012-ig az volt a hagyomány, hogy az aktuális kormány szociális tárcája finanszírozza a Társadalmi Riport megjelenését, ám ekkor ez megszakadt és egy német alapítvány segítségével jött létre a projekt. 2014-ben pedig úgy tűnt véget ér az addig minden páros évben megjelenő sorozat, de egy közadakozás keretében két hét alatt összeadták a költségeket. Kolosi Tamás elmondása szerint a legnagyobb adakozó a református szeretetszolgálat vezetője, Czibere Károly volt. Ő egy ciklus erejéig betöltötte a szociális ügyekért felelős államtitkári pozíciót így aztán a Társadalmi Riport ismét visszakerült a kabinet látókörébe.
A 2018-as kötet 22 tanulmánya a társadalomszerkezet, a demográfia, a gazdaság, a humán infrastruktúra és az attitűdök tematikáját járja körül. Ezeken beül is voltak kulcskérdések, amikre ha éppen nem is fókuszáltak kimondottan a felkért szerzők, de búvópatakként felbukkantak a szövegekben.
A felzárkózás
Ilyen volt például a felzárkózás tematikája, amit több szempontból vizsgáltak: hazánk felzárkózását az Európai Unióhoz, illetve a különböző magyarországi társadalmi csoportok felzárkózását. Előbbi kérdést járja körbe Kolosi Tamás és Szivós Péter a könyvben szereplő első, Európa messze van? című tanulmánya is. Szivós a rendezvényen ismertette is dolgozatukat, amiben a magyar mutatókat Ausztria (a gazdag nyugati szomszéd), Lengyelország (egy gazdagabb állam a régiónkból), Románia (egy szegényebb régiós ország) valamint Portugália (egy szegényebb nyugati ország) számaival hasonlították össze, sokszor 1987-es adatokig visszamenve.
Ebből például az derült ki, hogy a GNI, vagyis az egy főre jutó bruttó jövedelem tekintetében a nyugatiakhoz képest a keletiek gyorsabban fejlődtek: Magyarország történetesen a legkevésbé. Összevetették a születéskor várható élettartam alakulását is, ami szintén egy releváns fejlettségi mutató. Eszerint a mai Magyarország legyűrte az 1987-es Ausztriát: mert míg a rendszerváltás előtt két évvel nálunk 70 év volt a születéskor várható élettartam – 2016-ban ez az adat már felment 75 évre –, addig nyugati szomszédunknál 1987-ben 74 év volt a kiinduló szám. Két éve pedig már 81 esztendőnél tartottak a sógorok.
Mitől lesz itt osztrák életszínvonal? - Magyar Hang
A jegybank tanulmánya elismeri, az elmúlt 10-15 évben egyik kormány sem hajtotta végre azokat a reformokat, amelyek nélkül esélyünk sincs felzárkózni.
Beszédes a felsőfokú beiratkozási ráta is: nagyon mélyről indultunk, de 2007-ben leelőztük az osztrákokat is, mára viszont nagyon visszaestünk e tekintetben: egészen pontosan ott tartunk, mint Románia.
Elszakad a társadalom felső tizede
A társadalmi mobilitás is sok szövegben feltűnik, a kiadványban hagyományosan nagy figyelmet szentelnek ugyanis annak, hogy egy ország mennyire bánik jól a tehetségeivel: ennek hátterében főleg az iskolarendszer áll, így aztán az oktatás környékén kutakodtak a szerzők. Beszédes például ebben a szekcióban Lannert Judit a 444 által ismertetett tanulmányának a címe is: „Nem gyermeknek való vidék – A magyar oktatás és a 21. századi kihívások”.
Csath Magdolna: A BMW nem hazánk, hanem saját versenyképességét növeli - Magyar Hang
Összeszerelő üzemek helyett tudásalapú munkahelyek kellenek - mondja a közgazdász. A teljes interjú.
Szelényi Iván és Tóth István György közös munkájában – Társadalmi mobilitás – kapcsolathálózati megközelítésben – pedig azt vizsgálták a szakemberek, hogy miként szakadt el a társadalom felső tizede, amely Szelényi Iván fogalmazásában „valószínűleg egyre nagyobb százalékát tudja magáénak az összvagyonnak”. A professzor főleg az amerikai társadalommal hasonlította össze a magyart.
– Az amerikai álom alaptétele, nagy az egyenlőtlenség, de a mobilitás is az. A magyar képlet ennek a fordítottja. Nem nagy a társadalmi egyenlőtlenség, de a mobilitás sem nagy.
Ragadós padló
Mindezt főleg három adat segítségével vizsgálták: a vagyon átöröklődését, a már említett oktatási rendszert, és a párválasztást figyelték. Ezen mutatók alapján állították fel diagnózisukat az úgynevezett ragadós plafonról és ragadós padlóról: nehéz bekerülni a felső tíz százalékba, de kiesni is nehéz onnan. De ilyen ragadós a padló is: nem igazán engedi el a kitörni vágyókat.
Branyiczki Réka pedig azt vizsgálta Gábos Andrással, hogy mennyire „ragadós” a szegénység és a súlyos anyagi depriváció. Főleg a 2008-as válsághoz viszonyítottak, arra voltak kíváncsiak, hogy aki egyszer egy adott évben szegény volt, az a következőkben is az marad-e.
Megvásárolt életek - Magyar Hang
Immár tényleg a sör-virsli-ötezres kombinációkkal megvásárolható közösségek döntésén múlnak városvezetői pozíciók, képviselői mandátumok.
Munkájukból az derült ki, hogy a szegénység tekintetében Magyarország ugyan a középmezőnyben van, de a súlyos anyagi deprivációban viszont nagyon rosszul áll. A jó hír az, hogy ez ellen az iskolai végzettség és munka nyújtja a leghatékonyabb védelmet, hiszen felsőfokú végzettséggel 16 százalékkal csökken az esélye, hogy valaki a súlyos anyagi depriváltság állapotába kerüljön. A rossz hírt lásd fentebb, a legfrissebb felsőoktatási beiratkozási rátánál.
Bizalom?
Medgyesi Márton pedig az intézményekbe vetett bizalomról beszélt Boda Gáborral közös munkája kapcsán.
– Ez egy visszajelzés az állampolgárok részéről, ahol magasabb az intézményekbe vetett bizalom, kisebb a normaszegés, például az adóelkerülés, vagyis ez a fajta bizalom az egyénre is kihat – fogalmazott.
A gazdasági válságról megjegyezte, hogy az egyben egy bizalmi válság is volt mindenhol Európában, kivétel éppen Magyarország, Németország volt és Bulgária. 2011-ben aztán megfordult a trend nagyon erős lett az intézményi bizalom, különösen az alsó jövedelmi helyzetben lévőknél növekedett. Általános jellemzőként megjegyezte, hogy ahol a korrupció mértéke csökken, ott nőtt a politikai intézményekbe vetett bizalom, ahogyan ott is, ahol kisebbek a feszültségek a társadalmi csoportok között.
Óvatosan
A további tanulmányok mindezeken túl foglalkoznak még az elvándorlás, a magánegészségügy, a versenyképesség kérdésével. Ezek visszatérő témái a Társadalmi Riportnak, új elemként viszont bekerült a birtokszerkezet átalakulásának vizsgálata, Oroszországhoz való viszonyunk, a családi vállalkozások elemzése, és a jogtudatosság helyzete.
– Ezek a tanulmányok azt járják körül, hogy miként csapódik le Magyarországon a demokratikus intézményrendszer és a jogállam átalakulása, hogy óvatosan fogalmazzak – fogalmazott Tóth István György. Óvatosan.
