Kezdőlap Belföld Káp isten és ...

Káp isten és a finnugor árulás – „A tömegekben igény van a másfajta múltértelmezésre”

Magyarságkutató Intézet alakul – ígérte meg az ország népének Kásler Miklós emberminiszter nemrégiben a kormánypárti Magyar Idők hasábjain. „Ezzel véget vethetnénk a régi türk-finnugor hipotetikus eredet- vagy nyelveredetvitának, és fény derülhet a tudományosan megalapozott valóságra” – szól az indok. Hogy mit is akar pontosan a miniszter, hogyan vélekedik ab ovo „finnugorságunkról” (nyelvi értelemben is), arra korábbi, a Pesti Srácoknak adott interjújában világosan célzott: „Azt tanultuk az iskolában, hogy finnugor eredetűek vagyunk. Most puhítják ezt avval, hogy csak a nyelvünk rokon. Pedig a nyelvészetben is nagyon sokféle hipotézis létezik egymás mellett, úgyhogy jó lenne, ha tisztáznák ezt a vitát egymás között.” A magyarság persze nem lehetett – a kérdező Pesti Srácok szerint – „fenyőmagevő uráli nép”, sokkal inkább „a sztyeppe rettegett harcos népe”, varrjuk hát a gombhoz a kabátot, és felejtsük el a megalázó finnugor nyelvrokonságot. (Kásler miniszter egyébként éppen erre a felvetésre reagált a fent idézett szemérmes helyesléssel.)

Paul Hunsdorfer éget

HIRDETÉS

Szükség van tehát egy, a kormány által kreált kutatóintézetre, amelynek nincs köze a megcsontosodott eszmékkel terhelt, manapság „bolsevizmusa” miatt amúgy is tűz alá vett Magyar Tudományos Akadémiához. Az akadémia erre „nemzeti szempontból” tehát alkalmatlan, hiszen, ahogy a Magyar Időkben olvashatjuk: „Gyakorlatilag a magyar történettudomány 150 éve arra törekszik, hogy a szkíta–hun–avar–magyar történeti folytonosság közé éket verjen, és azt minden eszközzel cáfolja.” Helyette a Habsburgok által a magyarság megalázására, lelki megtörésére kitalált finnugor vonalat „nyomja”, amit ráadásul két német származású (!) nyelvész vert át rajtunk erőnek erejével. „Az 1860-as években vitte be a tudományos köztudatba Hunfalvy Pál és különösen Budenz József, hogy a magyar nyelv finnugor alapokra épül” – írja egyébként megint csak valótlant állítva a Magyar Idők.

A szélsőséges nyelvészkörök a Paul Hunsdorferként emlegetett Hunfalvyt és a valóban német (és nem osztrák) területről az előbbi hívására érkezett Budenzet közönséges udvari ügynökként kezelik, akik Habsburg-parancsra igyekeztek irtani mindent, ami magyar, a rovásírásos emlékeket eltüzelték, a török rokonság tudós híveit tönkretették. A felvetések annak ellenére makacsul tartják magukat, hogy egyelőre semmi kézzelfogható nem került elő bizonyításukra. Hunfalvy ráadásul tevékenyen részt vett a forradalomban és a szabadságharcban, a trónfosztást kimondó debreceni országgyűlés jegyzője volt, a fegyverletétel után bujkálnia kellett. Nem mellesleg éppen ő volt az, aki először felvetette a sumer–magyar (nyelv)rokonság lehetőségét. Budenz pedig eleinte maga is a török eredet híve volt.

Határ és felelősség – Magyar Hang

A magyar kormány fél, frusztrált, agresszív és óriási energiájába telik ezt átszivárogtatnia a társadalomba is.

Arról ne is beszéljünk, hogy a finnugor elméletet nem is ők „találták ki”. Sajnovics János már a XVIII. században megírta Demonstratióját a lapp és a magyar nyelv hasonlóságairól, a finnugrisztika első valóban jelentős képviselője, Reguly Antal pedig 1839-től hosszabb időt töltött a finneknél, a lappoknál és a jóval keletebbre élő finnugor népeknél, többek között legközelebbi nyelvrokonainknál, a hantiknál és a manysiknál.

Sztálin és a káprázás

A nyelvrokonságról szóló alternatív elképzelések a sumerektől a türkökig elbuktak a próbán. (Az utóbbi esetében az emlékezetes ugor–török vitát említhetnénk.) A magyar nyelv finnugor eredete a nyelvtudományban közhely, mindeddig a kitartó próbálkozások ellenére tudományosan senki sem tudta cáfolni. Mint ahogy azt sem: jóval több a török eredetű jövevényszavunk, ám alapszavaink az uráli nyelvcsaládból valók.

A finnugrisztika precíz rendszeren alapul, amely az összehasonlító nyelvészet segítségével a szabályos nyelvi változások alapján von le következtetéseket. Vele leggyakrabban esetleges, ám hangzatos nyelvi hasonlóságokat állítanak szembe (például a mezopotámiai városállamok neve – Ur, Uruk, Kis, Assur, Lagas – alapján). Esetleg fabrikált etimológiával támasztják alá a másfajta nyelvrokonságot. A jelenségről Babits Mihály egy, az ősi magyar „Káp isten” grammatikai vonatkozásairól írt gúnyos áltanulmányában pontosan bemutatta. (Az isten legfőbb ajándéka a káposzta, mert azt: Káp hozta. Az istentiszteleti tánc a káp-rázás, helye a kápolna, a keresztény papok által nagy tömegben megszállt hely pedig előbb-utóbb „káptalanná” válik.)

Hogy tudományos kérdésekben legfontosabb közjogi méltóságaink állást foglaltak, azon azért is meglepődhettünk, hiszen aktív politikusok közül laikusként utoljára Sztálin foglalkozott a nyelvészettel. (A generalisszimusz tanulmányban cáfolta, hogy a nyelvtudomány burzsoá áltudomány lenne.)

Fityisz Orbán Viktortól – Magyar Hang

A magyar tudomány és tudománytalanság háborúja új, magasabb szintre lépett.

A magyar miniszterelnök szeptember elején jelentette ki, hogy a magyar „a türk nyelvekkel áll rokonságban”, Kövér László házelnök pedig október 6-ai beszédében utalt helyeslően a finnugor elmélettel kapcsolatos összeesküvés-elméletek igazságára: „A magyarság elleni fegyveres harcot 1849. október 6-a után felváltotta a magyarság ellen folytatott kultúrharc, amelyet az idegen politikai önkény kísért és segített, és tapasztalható napjainkban is.”

Miért e nagy nyelvészeti buzgalom? Miért foglalkoznak vezetőink a magyar nyelv eredetével, miért veszik elő hirtelenjében a régi, soha nem igazolt, ám számtalanszor cáfolt „érveket”? (A világ változását szemléletesen mutatja a tény: ha annak idején Antall, Szabad György vagy akár Horn és Medgyessy, nem beszélve az első miniszterelnöki mandátumát töltő Orbán Viktorról, ilyesmivel hozakodott volna elő, pillanatok alatt a közröhej tárgya lett volna.)

Identitászavar

A kormányzati nyelveredet-kutatás oka valószínűleg egyszerre pragmatikus és érzelmi alapú. Abban, hogy a kormányfő, amúgy jó kereskedő módjára, „türkké” nyilvánítja anyanyelvünket, nyers gazdasági-politikai érdekek játszanak szerepet leginkább. (Kövér László indoklása szerint: „Miért ne használná ki Magyarország azt az előnyt, ami abban rejlik, hogy pozitív érzelmekkel viseltetnek irántunk?”)

Másrészt erősen hordozza magában a kormánypártokat is átjáró kollektív nemzeti frusztrációt, amely ellen tüneti kezelésként leginkább a nagyotmondással lehet védekezni. A nemzet hányattatásainak, hanyatlásának legfőbb oka az árulás, az idegen beavatkozás. Tényekkel összemosott fikciók, egészen vad elképzelések, hamisítások nyernek létjogosultságot, válnak (hamis) gyógyírré. A mi őseink, nyelvrokonaink csak nagy múltú és kultúrájú dicső népek lehetnek, nem a „halszagú finnek” és egyéb kétes nációk. (Ha már ez a szempontrendszer, megérne egy összehasonlítást a XX. századi magyar és finn történelem, már amennyire földrajzi elhelyezkedése miatt a két ország helyzete egyáltalán összevethető. Egy biztos: a „halszagú” Finnország okos és bátor politikával szegény köztársaságból jóléti demokráciává vált, kiváló oktatási rendszerrel, messze lekörözve a korábban valóban fejlettebb „szittya testvért”.)

Konzervatívok a célkeresztben – Magyar Hang

Figyelemelterelés az úgynevezett kultúrharc, meg egy kicsit több is annál.

Az önáltatás szolgálhat ideig-óráig gyógyírként, ám feltehetően senki sem veszi komolyan a fentieket. Az oly fájóan hiányzó koherens Fidesz-ideológia gyártásához viszont megfelelő alapanyagot jelent a történelem sajátos kezelése. Ahogy Kövér László fogalmazott nemrég a Hír TV-ben: „A tömegekben igény van a másfajta múltértelmezésre, az identitás más rétegeinek feltárására.” Így válik a „finnugor árulás” a magyarság elleni összeesküvés-sorozat részeként egyszerre a kultúrharc igazolására szolgáló történelmi alapvetéssé (elvették a múltunkat), és a magyarok elleni jelenbeli „csalárdságok” előképévé. Ma Soros, Brüsszel és az idegenek ugyanúgy akarnak elpusztítani minket, mint egykor a Habsburgok, amihez, akár az elődök, a tudományt is felhasználják. A jelek szerint nem történik más, mint hogy a hivatalos kormánypolitika szemérmetlenül rájátszik a nemzeti identitás zavarára, azt erősítve próbál politikai tőkét, egy közösséget akár tartósan összekötő „eszmét” kovácsolni magának.

Lehet, hogy egyszerűbb lenne elfogadni a tudományos téziseket, amelyek kétségbevonásával politikusaink korábban nem próbálkoztak. Ahogy a Turun Sanomat című finn lap idézte a 2013 májusában Helsinkibe látogató Orbán Viktort: „A magyar és a finn nyelv rokonsága történelmi tény, nem pedig véleménykérdés.”

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 23. számában jelent meg, 2018. október 19-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 23. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

21,520lájkolóTetszik
794követőKövetés
9,312feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Odacsap a vasököl? – Magyar Hang-ajánló

Péntektől csütörtökig keresse a 31. számot az újságárusoknál! Már 28 oldalon, változatlan áron!

Kiemelt cikkek

Bukhatja a Párbeszéd és a Momentum az állami támogatást

Ha a két párt elveszíti költségvetési támogatását, azzal a létük is veszélybe kerülhet.

Hiú(z)ság vására