Miközben hazánkban a szakszervezeteknek szemlátomást nem sikerül megakadályoznia az évi 400 óra túlmunkát lehetővé tevő "rabszolgatörtvény" elfogadását, a legnagyobb német munkavállalói érdekképviselet több hétig tartó sztrájksorozatával elérte, hogy a fém- és elektronikai iparban bevezessék 28 órás munkahét intézményét.
A 3,9 millió dolgozó érdekeit képviselő IG Metall vezetőinek sikerült e hét elején megállapodásra jutniuk a munkaadókkal arról is, hogy a német dolgozók 2020 áprilisáig érvényes új bérmegállapodás alapján, visszamenőlegesen ez év áprilisától 4,3 százalékos fizetésemelést kapnak. Ezt megfejelik egy évente járó külön juttatással, amely a havi fizetés 27,5 százalékának felel meg. A gyermeket nevelő, hozzátartozót ápoló vagy váltott műszakban dolgozó munkavállalók szabadnapokra is beválthatják a juttatást.
Ha ez nem lenne elég, egyszeri juttatásként havi 100 euró (31 ezer forint) is jár még a 2018 január-márciusi időszakra, és további 400 euró, amit legkésőbb 2019 júliusában utal át a munkaadó.
A megállapodás egyelőre még csak Baden-Württemberg tartományra vonatkozik, de mintaként szolgál az IG Metall többi körzetében, és várhatóan mindenütt át is veszik a munkaadói érdekképviseleti szervezetek.
Az IGMetall közleménye szerint a megállapodás révén a munkavállalók méltányos részesedéshez jutnak a kiváló helyzetben lévő ágazat sikereiből, reáljövedelmük így jelentősen emelkedik. A munkaidő beosztásában pedig sikerült fordulatot elérni, ezentúl nem a munkaadó kiváltsága, hogy rugalmasan rendelkezzen a munkaidővel, mert a munkavállalóknak is lesz lehetőségük arra, hogy kevesebbet dolgozzanak, ha ezt kívánja meg az egészségük vagy a család.
Ehhez a sikerhez Németországban az kellett, hogy a múlt héten 500 ezren függesztették fel a munkát 24 órára, ami nyilvánvalóan keményen érintette a munkáltató cégeket.
Figyelemreméltó, hogy ezek a sztrájkok, olyan óriás vállaltoknál zajlottak, amelyek közül néhány Magyarországon is komoly kapacitással rendelkező összeszerelő üzemeket működtetnek. Az IG Metall által meghirdetett múlt heti munkabeszüntetés elsősorban autógyárakat és autóipari beszállítókat sújtott. Többek között a BMW, a Daimler, a Ford és a Volkswagen, a beszállítók közül pedig például a Bosch, a Magma és a Schaeffler egy vagy több üzemében. Mivel az autóipar állítja elő Németország GDP-jének nagyjából 10 százalékát, mindenkinek érdekében állt a megegyezés.
Ha elég erősek lennének a magyarországi szakszervezetek, akkor – ha nem is a németországihoz hasonló, ám a magyar viszonyok között tisztes eredményre juthattak volna a háromoldalú (kormány-munkáltató-munkavállaló) tárgyalásokon. Főleg akkor, hogy ha elég erős támogatottsággal rendelkezve, a sztrájkkészültség állapotát is belengetve ültek volna tárgyalóasztalhoz a munkavállalókat képviselni hivatott szakszervezetek.
Sajátos magyar megoldás, hogy a magántőke érdekeinek képviseletét Magyarországon a kormány, illetve két magyar Fideszes országgyűlési képviselő, Kósa Lajos és Szathmáry Kristóf vállalta fel, amikor benyújtották javaslatukat a Parlamentben a magyar munkavállalókat rabszolgasorba taszító indítványukat. A jelenlegi 40 órás munkahetet a javaslat 48 órásra növelhetné úgy, hogy a túlóra díjával is évekig ráérne elszámolni a munkáltató.
Emlékezetes: a javaslat benyújtásával szinte egy időben látogatott el a németországi Észak-Rajna-Vesztfáliába Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Düsseldorfban újságírókkal is találkozott, akiknek elmondta: a Magyarországon beruházó cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány azon törvénymódosító javaslatait, amelyek tovább növelik az országversenyképességét, és a korábban kihívásként emlegetett munkaerő-piaci helyzeten javítanak. Vagyis a rendkívül alacsony munkanélküliségből adódó kihívások miatt az itteni vállalatok már régóta kérték, hogy biztosítsák nekik a megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerőt, és ez rendelkezésre fog állni –magyarázta a miniszter.
Szijjártó Péter akkor nem részletezte, hogy miként kívánja biztosítani a kormánya a Magyarországon üzemeket létesítő cégeknek a szükséges munkaerőt. Ám azóta kiderült: az eszköztárba beletartozik a már foglalkoztatott dolgozók munkaidejének megnövelése évi 400 plusz órával, ami durván plusz két és fél hónap többlet munkát eredményezhet úgy, hogy a munkáltató évekig ráér azt kifizetni.
A kormány emellett nem érzi feladatának azt sem, hogy közelítse a nyugati és itteni munkabéreket. Ma egy magyar gyári szakmunkás körülbelül a negyedét keresi meg annak, amit ugyanannak a multinacionális cégnek a németországi cégében keresnek meg a hasonlóbeosztásban dolgozók. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a német cégeknél ezt a négyszeres bért immár heti 28 órás munkáért kapják a nálunk kilátásba helyezett 48 órás munkahéttel szemben, még brutálisabb a különbség.
