Elszabadultak az indulatok az Országgyűlésben a „rabszolgatörvény” megszavazása idején. Fleck Zoltán jogszociológust, egyetemi tanárt a jogszabály-módosítás elfogadása körüli anomáliák jogi megítéléséről, a parlamenti obstrukciós lehetőségek törvényességéről kérdeztük.
– Bizonyára értesült arról, hogy mi történik most a parlamentben. Az ellenzék elállta a pulpitusra vezető feljáratot, az ülést elnöklő Latorcai János a képviselői helyéről vezeti az ülést, és onnan szavaztatja a képviselőket a rabszolgatörvénynek nevezett új jogszabály elfogadása érdekében. Volt-e ilyenre példa korábban is parlamenti demokráciánk történetében?
– A háború előtt volt. Mikszáth korában óriási obstrukciós kultúra volt az Országgyűlésben. A monarchia idején is, a két világháború között is, de elsősorban az 1910-es, '20-as években volt arra példa, hogy nagyon kemény obstrukcióval próbálta túlélni az ellenzék ezt a hosszú időszakot, amelyben a Tisza féle párt végig uralkodott. Elkeseredésében az ellenzék, mivel más eszköze nem volt, általában a parlamenti obstrukciót használta.
– Most az ellenzék számára az egyik obstrukciós lehetőség az lett volna, hogy a csaknem háromezer módosító indítványt nyújtottak be, ezekről kellett volna külön-külön dönteni. De ezt egy csomagban leszavazták a kormánypárti képviselők. Ha egyenként szavazhattak volna ezekről, ez lelassította volna a törvényalkotást. Ebben az eseteben nem sérült az egyes képviselők joga azzal, hogy összemosták a javaslatát a többi módosító indítvánnyal?
– De igen, sérült. Ehhez hasonló obstrukciós megoldásokkal éltek abban a háború előtti időszakban is, amit említettem. Akkor napokig tartottak a hozzászólások, egymást váltották a hozzászólók és nem lehetett az ellenzék jogát ebben a formában korlátozni. Én is azt gondolom, hogy ez most egy súlyos korlátozás volt, hogy összevonták ezeket a módosító indítványokat, mintha nem lett volna semmi különbség közöttük. Az a helyzet, hogy a kétharmados többség se tehetné az lehetővé, hogy áthágják az ellenzék jogait. Ez most valóban egy elkeseredett küzdelem.
Republikon: a fideszesek többsége is a rabszolgatörvény ellen van | Magyar Hang
A kormánypárti szimpatizánsok fele viszont nem is hallott róla.
– Azt mondja az ellenzék, hogy törvénysértő módon történik a jogalkotás ebben a kérdésben, túl azon, hogy egyéni képviselői indítvánnyal terjesztették be, amit megenged a törvény, de mégis olyan súlyos társadalmat érintő kérdés szabályozásáról szól a Kósa-Szatmáry-féle törvénymódosítás, amit a kormánynak illett volna előterjeszteni, azért, hogy lefolytathassák a társadalmi egyeztetést?
– Ez az utolsó szakasz semmi ahhoz képest, hogy a törvénymódosítás előkészítése, a jogszabály-módosítás tartalmi elemei is alkotmányellenesek. Tehát őszintén szólva ez az egész sok sebből vérzik. De az nem újdonság, hogy alkotmányellenesen készült, tehát nem tartják be jogalkotási törvényt. A jogalkotási törvényben elég komoly szabályok vannak arra, hogy hogyan kell előkészíteni egy törvényt, hogy kikkel kell egyeztetni.
– Vagyis ha ezt a törvényt most valahogy mégis megszavazzák, akkor a köztársasági elnöknek vissza kellene adnia, mert a törvényalkotási törvényt megsértette az országgyűlés azzal, hogy ilyen körülmények között fogadta el?
– Igen.
– És ha ez az új törvény Alkotmánybíróság elé kerülne, annak is meg kellene semmisítenie?
– Igen. Csak azért tehetik meg, hogy ezzel nem törődnek, mert se a fék szerepére hivatott köztársasági elnök, se az Alkotmánybíróság valójában már nincsen. Tehát ebben az értelemben semmit nem kockáztatnak. Tehát ez egy teljesen elszabadult, kontroll nélküli jogalkotás, aminek most már évek óta isszuk a levét. Tehát nyilván akkor ügyel a kormányzat a törvényelőkészítésnél minden szabályra, hogyha ha van egy fék, ami visszatartsa. Mert hogyha ott lebeg a feje felett egy alkotmánybírósági megsemmisítés, akkor figyelni fog hogy milyen módon alkotja meg a törvényt. De mivel ilyen korlát nincs, ezért bármit megcsinálhat
