Közös ellenzéki EP-listát szorgalmaz Tordai Bence. A Párbeszéd parlamenti képviselője lapunknak beszélt arról is: szükséges lenne, hogy még többen demonstráljanak az utcákon.
– A CÖF (Civil Összefogás Fórum) nevét ismételgető parlamenti felszólalása után adódik a kérdés, hogy innen van-e még hová lépni. Mivel lehetne még ennél is jobban megugrani az ingerküszöböt?
– Azóta léptünk is feljebb. Utóbbiak lényege már épp az volt, hogy nem személyes akciókról beszélhettünk. Tudom, hogy a fütyülés retorikailag nem annyira erős vagy kreatív, de az, hogy részt vesznek benne tucatnyian, kiemeli a jelentőségét. Az ellenzék pulpitusfoglalása és molinózása szintén egy továbblépés, és jóval erősebbek is, mint egy CÖF-ös beszéd. Funkciójuk pedig ugyanaz. Nagyon örülök, hogy a többiek is rácsatlakoztak erre a vonalra.
Persze nem akarok szerénytelen lenni, nem én csináltam egyedül ilyeneket. A jobbikos Jakab Péter akciói hasonlók sok tekintetben. Ki kell jönni a négy fal közül, szétfeszítve a szokásos médiabuborékot is. A CÖF-ös beszéd pozitív fejleménye ez volt. Egy nem annyira ellenzéki helyen dolgozó ismerősöm végignevette, aztán kénytelen volt elmagyarázni a kollégáknak, miről is van szó. Így eljutott olyanokhoz is, miről szól a CÖF, akik korábban nem tudták.
– Nem ugyanerre építenek a fideszesek, amikor olyan egyszerű kommunikációs paneleket dobálnak egymás mellé beszédjeikben, mint hogy „Soros” és „migránsok”?
– Tulajdonképpen igen. A különbség, hogy ez egy erősen ironikus, megcsavart dolog volt. Persze, a sorosozás az ő stílusuk. Legyen egy szó, amit elismételsz végtelen sokszor, átjut és működik. És ugyanezt csináljuk végre valahára először a rabszolgatörvénnyel! Végre egy jól érthető és megfogható, a teljes ellenzék által használt név, amely elmondja a lényegét annak a gonoszságnak, ami itt látható.
– Visszaadhatja ez a közös tiltakozás az ellenzéki parlamenti politizálás legitimitását is?
– Én eddig is azon az állásponton voltam, hogy nem illegitim beülni ebbe a parlamentbe. Akkor is, ha magát az orbáni hatalomgyakorlást 2011 végétől illegitimnek gondolom. Itt tudunk a leglátványosabban, a legtöbbekhez eljutó módon ütközni a hatalommal. Más kérdés, hogy eddig mennyire használtuk ezt a terepet hatásosan. A lehetőséget viszont semmiképp nem lett volna szabad eldobni.
– És a kormány nem tudja mindezt úgy keretezni, hogy ők dolgoznának demokratikus keretek között, miközben önök szétverik a vitát mindenféle rendbontással?
– Azt hiszem, sokkal kevesebbet kellene foglalkoznunk azzal, hogy ők mit mondanak rólunk. Blokkolhat minket, ha állandóan a Fidesz-médiát olvassuk. Az elmúlt hetekben végre defenzívába szorítottuk őket, ezt a lendületet kell megtartani. És azon gondolkodni, hogy tőlünk mit olvassanak, a mi dolgaink közül mire kelljen reagálniuk. Persze, mindig meg fogják találni azokat a mozzanatokat, amelyeket kifordítva támadni tudnak: hogy felgyulladt néhány szánkó, vagy valaki túljátszott-e egy esést, vagy sem. Ha ők erről beszélnek, mi pedig arról, hogy hány száz óra túlmunkát kell végezniük a dolgozóknak, akkor az emberek mérlegre tudják tenni, ki beszél itt a fontos dolgokról.
– Valóban, felmerült a tüntetések esetében az erőszakosság kérdése. Míg viszont a momentumosok füstbombát dobáltak, látszott, hogy ön a Fidesz-székháznál is békés demonstrációra biztatta a tüntetőket, ami többeknek nem is tetszett. Belefér a tiltakozásba a füstbomba és a rendőrsorfalnak való nyomulás?
– A tömeg egész bölcsen viselkedik, nem azt érdemes szerintem kiemelni, ami kilóg a többségi gyakorlatból. A dobálózás az ilyen. Ezzel szemben látványos, amikor a tömeg egy-egy ilyen esetben azt skandálja, hogy „ne dobáld a rendőrt”. A személyi sérülés okozását sosem fogom támogatni, és fontos, hogy az egész tiltakozás megőrizze békés jellegét. A Fidesznek az is erőszak lesz, hogy Kövér vagy Orbán arca elé telefont tartok, Bayer Zsolt pedig leírhatja, hogy én ilyenkor „pisztolyt szegezek” ezeknek az embereknek a fejéhez. Ezzel nincs mit kezdeni, foglalkozni sem kell vele.
Viszont ha az emberek azt látják, hogy ez békés, inkluzív és kockázatmentes megmozdulássorozat, akkor nagy számban fognak csatlakozni. Mert a tömegességgel még vannak gondjaink. Értékelem, hogy ennyire dühös a tömeg, és voltak ekkora és nagyobb tüntetések is, amelyek kevésbé voltak jelentősek. Most viszont van harag, amely csatornát talál magának. Szükséges lenne viszont, hogy ezt ne néhány tízezer ember játssza az utcákon.
„A nagy stratéga, Orbán Viktor két óriási hibát követett el" | Magyar Hang
Schiffer Andrást, Vona Gábort és Tamás Gáspár Miklóst kérdeztük a túlóratörvény elfogadása miatti tüntetésekről.
– Mi kellene ahhoz, hogy többen kimenjenek a tüntetésekre?
– Jó idő. Tudom, forradalmi napokban nem számít, hogy hány fok van, de sokaknak azért mégiscsak. Kell az is, hogy legyen felkészülési idő. Látszott, hogy amikor aznap délutánra kellett összegyűlni, a folyamatosan online lévő fiatalok jöttek ki kizárólag. Sokaknak időbe telik mozdulni, különösen az olyan nagy csoportoknak, mint a szakszervezetek. A január 5-ei tüntetés ilyen szempontból jobban tervezhető. Szakszervezeti vezetők már arról beszélnek, hogy február elején lehet majd tömegeseményeket összehívni. Mert akkor szembesülnek majd sokan az új bérpapírokkal és azzal, hogy nem jutnak már hozzá az utalványaikhoz.
– A legutóbbi akciózás nem vonta el a figyelmet a túlóratörvényről a közmédia állapotának irányába?
– Ez egy jó mellékvágány volt, ahonnan vissza lehet csatlakozni. Jó, hogy érintünk újabb és újabb témákat. A vezérfonalnak viszont meg kell maradnia a rabszolgatörvénynél és a közvetlenül érezhető dolgozói kiszolgáltatottságnál – ami ugyanúgy működik a munkahelyeken és a politikai rendszerben.
– A munkásokért való kiállást nem nehezíti, ha az egyszerű MTVA-dolgozókat is számonkérik, hogy mit keresnek ott?
– Egy biztonsági főnök már pontosan tudja, mit csinál, az egy felelős döntéshozói feladatkör. De nyilván nem az egyszerű médiaalkalmazottakon kell elverni a port. Örök dilemmám nekem is, hogy kit kell még megítélni morálisan, és ki az, akit fel lehet menteni. Én is beszélgettem olyan TV2-s riporterrel, aki egy éve nem hagyta, hogy arca és neve szerepeljen a riportokban, a munkára viszont szüksége volt. Tudom, egyre szűkül a médiapiac, és sokan úgy dolgoznak: vagy ott, vagy sehol ebben a szakmában. Ugyanez lehet a technikai személyzetnél, akik még csak a tartalomért sem felelősek, csak megnyomják a gombot. Ha szembejönnek, miközben a biztonságiak erőszakot alkalmaznak parlamenti képviselők ellen, akkor pechjük van. Végső soron mindenkinek megvan a választása, még ha ez áldozatokkal is járhat.
A Fidesz-média Omertája | Magyar Hang
Ami a közmédiában történik, gyalázat. Nem a képviselői akcióra gondolok, nem a következményeire, hanem amivé a közmédia lett.
De ne gyártsunk magunknak ellenségeket, hiszen a Fidesz rendszerét működtető cégekben, közigazgatási szervezetekben is sokan vannak, akik nem a kormánnyal vannak lelkileg. Sokszor pedig nem is baj, hogy ott dolgoznak, hiszen a kiszivárogtatások, belső információk értékesek tudnak lenni bizonyos pillanatokban. Az előző rendszernél is láttuk a reformértelmiséget, amelyik inkább belülről bomlasztott. Ki tudja, a 2018-as kormányból már kimaradó Lázár Jánost hogyan értékeli majd az utókor.
– Nem túlzás rá így tekinteni?
– Lehet ő a 2010-es évek Pozsgay Imréje akár. Finomítsunk, ez sem elképzelhetetlen. Vagy akár a húszasoké. De tényleg, hihetetlen kibeszélések vannak fideszes képviselők részéről. Miközben én még csak emberi szóra sem számítottam részükről. De látszik, hogy sokan már nem annyira lelkesek. Hogy meddig lehet ezeket a repedéseket összeabroncsozni, azt nem tudom.
Lázár János: Az ország egyik fele nem a Fideszre szavazott | Magyar Hang
Szokatlan nyilatkozatot tett a volt miniszter.
– Lesz az EP-választáson külön Párbeszéd-lista?
– Fontosabb kérdés, hogy lesz-e közös ellenzéki lista.
– Nem lesz. Már meg is kezdődtek a listabejelentések, láthattuk már például a Momentumét is.
– Mindig lehet visszább lépni. Fontos, hogy meg tudja mutatni egy párt az arculatát a listaállításon keresztül. De még fontosabb, hogy a most beindított ellenzéki offenzívát ne törje meg egy nagyon széttartó EP-választási kampány. Lehet, nem vagyok jó pártpolitikus, mert a pártérdeket hajlamos vagyok az összellenzék érdeke mögé sorolni. De most az a fontos, hogy egy tiszta, nyilvánvaló vereséget mérjünk a Fideszre. Továbbá hiába arányosak a listák, viszonylag kevés mandátum van, így egy csomó szavazat elveszhet hat-nyolc ellenzéki listánál. Ez ötszázezer körüli szavazatot jelentene.
– Leginkább az 1-2 százalékos Párbeszéd elvesző szavazatait félti, nem?
– Nem, mi az MSZP-vel együtt, illetve egy ennél is szélesebb koalícióban készülünk a választásra. Amiatt nem aggódunk, hogy majd Jávor Benedek ne jutna mandátumhoz. Minket tényleg az aggaszt, hogy ne vesszen el félmillió szavazat, és ne azt lássa mindenki, hogy már megint egymással versengenek az ellenzéki pártok.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/1. számában jelent meg, 2019. január 4-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/1. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
