HIRDETÉS
Kezdőlap Belföld Halál a fürdő...

Halál a fürdőszobában – Iskolai botránnyal indult a rendszerváltozás Tiszakécskén (1. rész)

HIRDETÉS

A gulyáskommunizmusnak nincs közmegegyezéses korszakhatára. Ám ha van koporsója, azt bizonyosan faragták a rendszer egyik ideáltipikus helyszínén, Tiszakécskén is. 1988. június 8-án jelent meg a Bács-Kiskun megyei Petőfi Népe napilapban az a tárca, ami egy különös magyar óra történetét beszéli el a kécskei Móricz Zsigmond Gimnáziumból. Az ártatlannak látszó cikk hamar „érdemjegybotránnyá” dagadt, helyben és országos viszonylatban is számos felismeréssel és páratlan következményekkel járt. Bebizonyosodott: már nem sérthetetlen a szocialista rendszer. Emellett három 18 éves fiú pályája megtört; és mindenhatóságukban addig kikezdhetetlennek látszó emberek sorsa fordult meg.

HIRDETÉS

Van, akié végzetesen. Az egyik kulcsszereplő, Miskó István tiszakécskei tanácselnök bő félévvel később fejbe lőtte magát. Pedig a „kécskei ügy” maga is következmény volt: a gorbacsovi glasznoszty talán legszemléletesebb reprezentánsa. Harminc évvel a történtek után felkerestük a szereplőket. Mint kiderült, ők, ahogy a város is, máig képtelenek túllépni a történteken.

Benke Márta tárcája Érdemtelen érdemjegyek címmel (itt olvasható) jelent meg. A középpontjában a tiszakécskei párttitkárnő, Szürszabó Lászlóné érettségire, egyetemi felvételire készülő fia áll, akivel erősen kivételeztek a gimnáziumban – az alkalmassági vizsgája előtt például két hétig otthon maradhatott. Miután a magyartanárnő feljavította a titkárgyerek jegyét hármasról négyesre, a többi tanulónak is jobb osztályzatot adott. Az utolsó órán ennek az okát is felfedte az osztály előtt: a tanácselnök az irodájába rendelve nyomást helyezett rá, hogy a továbbtanulók esélyeit ne rontsa.

A tárca a Petőfi Népe 1988. június 8-i számában (Fotó: Szabó Zsolt László)
A tárca a Petőfi Népe 1988. június 8-i számában (Fotó: Szabó Zsolt László)

Noha a cikk nem nevesítette Miskót és Tiszakécskét sem, egy szerkesztői betoldásnak köszönhetően – ez a megye egyetlen Tisza-parti városa – senki számára sem maradt titok a helyszín. A pályakezdő újságíró, Benke Márta tárcájából így nemcsak botrány, hanem – mint később kiderült – a politikai berendezkedés egyik lassan ölő mérge lett. Az írás tűpontos látleletet adott egy szocialista mintaváros társadalmi viszonyairól, összefonódásairól és az ügyek bevett intézéséről. Egyúttal szembenézésre kényszerítette a tiszakécskeiket és az ország többi „Miskó Istvánjának” népét a valósággal.

Az örökbefogadott falu

A cikk – majd a következmények is – leginkább persze a tiszakécskeieknek fájt. „Árván maradt a falu” – zokogta a filmhíradó kamerájába egy gyászoló a tanácselnök temetése után. Miskónak Tiszakécske fogadott gyermeke volt, a városnak pedig atyja – szó szerint. Kécske a katolikus és kulákszármazék Miskó Istvánnnak köszönhette a korban egyedülálló fejlettségét. Megóvta a megszűnéstől a gimnáziumot, ipart, gázvezetéket, termálfürdőt, kisvasutat, majd városi rangot lobbizott ki a falunak – hatékonyságával nem vallana szégyent mai utódai között sem. „Tipikus »kijáró vezető«, aki a személyes kapcsolatai révén szerzett meg olyan társadalmi javakat, amelyeket máshogyan nem lehetett volna” – mondta róla Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára a Népszabadságban 1988 őszén. A legjobb kapcsolat Losonczi Pálhoz, az elnöki tanács elnökéhez fűzte, aki politikusként és szenvedélyes vadászként is gyakran vendégeskedett Tiszakécskén.

HIRDETÉS

A párttitkárgyerek, és két jóbarátja – az orvosi pályára készülő Kass Ferenc és a néhány éve elhunyt Zs. (nevét kegyeleti okokból nem írjuk ki) – év végi magyarjegyének híre kalandos úton jutott el a tanácselnökhöz. Kass és Zs. ugyanis – míg biológiai tanulmányi versenyen voltak – két-két egyest kaptak magyarból egy elmulasztott dolgozat miatt. Bár időközben különórákon javították a jegyeket, Kass Ferenc maszekszabó édesapja Miskónak panaszkodott emiatt. A tanácselnök ezért hívta „baráti beszélgetésre” Gyapjas László igazgatóhelyettesen keresztül Tajti Erzsébet tanárnőt, majd kért tőle humánus elbírálást.

A Móricz Zsigmond Gimnázium Tiszakécskén (Fotó: Szabó Zsolt László)
A tiszakécskei Móricz Zsigmond Gimnázium 2018 őszén (Fotó: Szabó Zsolt László)

Tajti Erzsébet az őt ért méltatlanságot megosztotta az érettségire készülő diákjaival. Ugyan nem az övé a legtragikusabb sors, ám a történtek gyógyulatlan sebeket hagytak benne. Valóságos népharag zúdult rá, atrocitások érték még évek múltán is. Benke Mártával együtt bűnbakok lettek: gyilkosnak nevezték őket, de az újságírót – elmondása szerint – volt, hogy leköpték, fenyegették, sőt vadászpuskával is üldözték. Nem hiányzik a békétlenség – ezzel magyarázta Tajti Erzsébet, miért nem akar az újságban beszélni a történtekről, sőt, még a cikk megírásától is óvott. Szavaiból azonban kiérzett: a tanácselnök irodájában történteket akkor képtelenség volt magában tartani. Mindenesetre a tanév végén elhagyta a Móricz Zsigmond Gimnáziumot – a tanári pályát is –, de néhány év múltán visszatért a gimibe, és tanított aztán a nyugdíjba vonulásáig.

Elveszített privilégiumok

Másként jelentett fordulatot az érdemjegybotrány a Szürszabó családnak, köztük a testnevelésszakra készülő fiuknak. Szürszabó Lászlóné helyi párttitkárként, férje pedig az állami zöldség- gyümölcsfelvásárló Zöldért vezetőjeként számított Tiszakécske befolyásos emberének. Ez azért fontos, mert Gyapjas Lászlónak (az igazgatóhelyettesnek) érdekében állt jóban lenni Szürszabóékkal: nagyban káposztáztak, terményüket a Zöldért vette át – derül ki Tanács István, a Népszabadság újságírójának riportkönyvéből (Glasznoszty Tiszakécskén). Bár Szürszabóné akkor sem szólalt meg az újságokban, a pártbizottsági vizsgálat szerint nem kért külön elbírálást a gyermekének, akinek különben nem volt szüksége a jobb jegyre a továbbtanuláshoz.

A botrány okán a pártbizottság és a megyei tanács nagy erőkel vizsgálódott. Utóbbi eredményét 1988 augusztusában ismertették. A Magyar Nemzet beszámolója szerint Angyal János iskolaigazgatót – Miskó iskolatársa volt – a tantestület előtt marasztalták el, pedig minden a háta mögött történt. Angyal Tajti Erzsébetnek csapott oda: a diákok túlterhelése és a hibás pedagógiai módszerek miatt szóbeli figyelmezetést kapott. A megyei tanács szerint Miskó István is büntetést érdemelt. Hibázott, amikor baráti beszélgetésre hívta a tanárnőt. A pártbizottság Szürszabó Lászlóné párttitkár esetében elbeszélgetést rendelt el.

Ezzel együtt is az idősebb Szürszabó László és a fia 1988 végén „még csak” a személyiségi jogaik megsértése miatt indított pert veszítette el, a család azonban a rendszerváltással az addigi privilegizált helyzetét is. Ma elegáns, Tiszához közeli otthonukban élnek visszavonultan. Szürszabóné a pártból kilépve a magánszektorban, férje pedig vállalkozóként boldogult. Fiuk az első sikertelen felvételi után tanár lett. Több évig helyben tanított, ám egy ideje a pályát elhagyva ingatlanosként dolgozik. Bár vele és édesapjával beszélgettünk – utóbbival hosszan is –, nyilvános szereplést nem akartak vállalni.

Sikeres háziorvos

Az egyetlen, akinek szemlátomást sikerült feldolgoznia a történteket, Kass Ferenc. Meglepő nyíltsággal beszélt mindenről. – Apám nem értette, hogy miközben jó tanuló voltam és a szegedi orvosi egyetemre készültem, az OKTV miatt mégis egyeseim voltak magyarból. Én sem szorultam rá a tanárnő jóindulatára, mivel Tajti tanárnő különóráin javítottuk a furcsán bekerült jegyeket – magyarázta. Szerinte nyilvánvaló: az érdemjegybotrány és a rossz hírük miatt pontozták le őt és Zs. barátját a szóbeli felvételin, így elsőre őket sem vették fel, csak egy évvel később. – Mi az MSZMP és a szomszédos Lakitelken éledező MDF első összecsapásának tűzvonalába keveredtünk. A rendszerváltás hajnalán az apák feltételezett bűneiért a gyerekek kaptak ki. Ha fordul a politikai színpad, mindent visz magával, bennünket is vitt. Az egyik professzorom mondta gyakran, hogy diktatúrák jönnek-mennek, de a gerinc mindig maradjon egyenes. Ehhez tartom magam ma is – mondta a Szegeden időközben jó nevű háziorvossá vált Kass doktor.

HIRDETÉS
Kass Ferenc háziorvos Szegeden (Fotó: Szabó Zsolt László)
Kass Ferenc háziorvos Szegeden (Fotó: Szabó Zsolt László)

Politikai leszámolás?

Másoktól is hallottuk, hogy politikai okai is voltak a tárca megjelenésének. Kass Ferenc mellett ez a meggyőződése Szürszabóéknak is. Hogy a tanácselnök mit gondolt, nem tudni. Könnyen lehet, hogy azt, amit – Tanács István szociográfiája alapján – a több megyei vezető: létezett egy láthatatlan kéz, ami a történteket vezérelte. Mindenesetre tény: Kádár János májusi leváltása a főtitkári posztról (később Losonczi is távozott), illetve a vezetőtestületeken belüli személycserék kiélezték a politikusok és az irányvonalak vetélkedését az MSZMP-ben; a szomszédos Lakitelken pedig már rendszeresek voltak a „másként gondolkodók” találkozói.

Miskó István sírja (Fotó: Szabó Zsolt László)
Miskó István sírja (Fotó: Szabó Zsolt László)

Tajti Erzsébet rendszeres vendég volt, de Benke Márta is megfordult ott. Azt viszont, hogy politikai okai lettek volna a megjelenésének, az újságíró cáfolta: egyrészt teljesen anonimizálva adta le a cikket – Lovas Dániel, a Petőfi Népe akkori rovatvezetője (ma a Magyar Újságírók Közösségének elnöke) tette felismerhetővé a várost, és nevezte keresztnevén a párttitkárfiút –, másrészt pedig a buszon utazva hallotta a történetet. (Idősebb Szürszabó ezt vitatja.)

Miskó István – aki 1980-tól országgyűlési képviselő is volt – a párt és a megyei tanács vizsgálatának ideje alatt 55 évesen kérte a korkedvezményes nyugdíjazását, ám végül mégsem vonult vissza: 1988 szeptemberében visszakönyörögték hivatalába. Ez azonban csak szépségtapasznak bizonyult. A megkérdezett tanúk szerint a tanácselnök képtelen volt feldolgozni, hogy folt esett a renoméján. Miskó István ugyanis kínosan ügyelt arra, hogy senki ne gondoljon róla rosszat. Mária lánya mesélte: hiába épültek sorra a bérházak, családjukkal azért nem költöztek be a tanyáról a faluba, hogy ne szólják meg érte. Pauk Sándor helytörténeti kutatótól és másoktól is hallottuk: a tanácselnök mindig biciklivel járt, reggel 6-kor rendszerint az építkezésekre tekert. De nem azért, hogy ellenőrizzen, hanem hogy megkérdezze, szükség van-e valamire. Ezért lehetett olyan fájdalmas a hír az őt akkor rajongva szeretőknek: 1989. február 1-jén hazatérvén a megyei tanácselnöktől a fürdőszobában főbe lőtte magát.

Kultusz nélkül

Bár négy alkalommal jártam a ma is 12 ezer lakosú Tiszakécskén az érdemjegybotrány miatt, csak nehezen találtam beszélgetőpartnereket. Mintha a helyiek a történtek emlékétől is szabadulni akarnának. Noha az eset – az 1956-os sortűz mellett – a település kétségkívül fontos XX. századi ügye, a helyi írott legendárium keveset őriz belőle. A honismereti kör nem kutatta, de a gimnázium évkönyveiben sem esik egyetlen szó sem róla. Utcai beszélgetőpartnereim is csak sejtelmesen mosolyogtak, amikor az ügyre tereltem a szót.

Talán azért, amit Sipos Árpád lelkész fogalmazott meg Tanács István könyvében: „Amikor ítélkezünk, magunkról is véleményt mondunk”. Miskónak a korábbi kultuszát ugyan nem érzékeltem, de mindenki tisztelettel beszélt róla. A jelek szerint nem kezdte ki a renoméját sem a botrány, sem pedig az, hogy a később a szabálytalan telekügyletekben is előkerült a neve. Azaz nem csak az érdemjegyügy miatt vált számonkérhetővé. A könyvben közölt interjúban Miskó különben maga tette világossá: nem „zavartatta magát” a jogszabályoktól, az észszerűség volt a vezérelve. Mindenesetre városában posztumusz díszpolgári címet kapott, a Tisza-parton pedig sétány viseli a nevét.

Az érdemjegybotrány esetében azonban a hallgatás is beszédes. Több érintett sem titkolta: a harag máig sem múlt el belőlük, egymás és a sajtó iránt sem, ezért ódzkodnak 30 év múltán is a nyilvánosságtól. Ebben alighanem az is komoly szerepet játszik, hogy az érdemjegybotránynak csak áldozatai vannak – Benke Márta újságíró is az. Minden érintettnek rosszabbra fordult az élete. A történet azonban ezzel együtt megmutatja, Tiszakécskén már 1988. június 8-án elkezdődött a rendszerváltás, ám a kijáró vezetők rendszerektől függetlenül mindig megtalálják a helyüket.

A folytatás a Magyar Hang idei negyedik számában, január 25-én jelent meg!

HIRDETÉS

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/3. számában jelent meg, 2019. január 18-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/3. Magyar Hangban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
Szabó Zsolt László
Szabó Zsolt László
A Magyar Hang belpolitikai újságírója

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

29,077lájkolóTetszik
2,658követőKövetés
17,700feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Robban a „cigányplutónium” – Magyar Hang-ajánló

Bogdán László-interjú, a Borkai-botrány háttere, nádirtás és ingatlanbiznisz a Balatonnál. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek