Portaszolgálattal ellátott kerítést akar emelni a kőbányai önkormányzat a hírhedt Hős utcai háztömbök köré, hogy kiszorítsa a drogturistákat.
– Hova mennek? – kérdi tőlünk, fülén egy hatalmas okostelefonnal egy fürdőköpenyes nő, amikor a pizzás- és sörösdobozokat kerülgetve haladunk felfelé az egyik itteni lépcsőházban. Válaszunkat, miszerint „Judithoz igyekszünk a harmadikra”, már mondja is a készülékbe, majd értetlen arccal eláll az utunkból, és továbbenged.
A nő még nem a kerület által szorgalmazott portaszolgálat alkalmazottja, ahogyan a lépéseinket szúrós szemmel figyelő többi „őrszem” és tompa tekintetű fiatal sem. Persze ők is a Hős utcára vigyáznak, csak a maguk módján.
„Igazából már három éve bontják”
– Hát ez bizony nincsen rendben! Nem stimmel, na – mondja a tervezett kerítésről egy helybeli férfi. Hogy ki számít a Hős utcában „helybelinek”, azt nem is olyan egyszerű megállapítani. Ehhez elég csak továbbhallgatni a gang korlátjára támaszkodó férfit, aki gyorsabban jön, mint ahogy cigarettájáról lehull a hamu az udvarra az eldobott pálinkásüveg, a széttört partvis és a bélésétől megfosztott kiskabát közé.
– Nem vagyok bejelentkezve ide. Hogy fogok én majd kimenni és bejönni?
– Mióta nincs ide bejelentkezve?
– Négy éve. De gondoljon bele, ha elkészül a kerítés, akkor is bejönnek… – harapja el a mondatot.
– Kik jönnek be akkor is? – kérdezzük. Ám a férfi nem említi a „zombi drogosokat”, sem az errefelé csak honfoglalóknak vagy bevándorlóknak nevezett, önkényes lakásfoglalókat.
– Hát akik akarnak! – vágja rá. Cigarettája közben leég, repül is a hamu után.
– Mit szólna ahhoz, ha elbontanák ezeket a házakat?
– Igazából már három éve bontják – legyint a férfi nevetve.
Sört bont, mi pedig felmegyünk „Judit” lakásába. Ahol olyan rend van, és tisztaság, hogy ha nem lenne sűrű rács a konyhaablakon, vagy ha nem látnánk át a garzon nappalijából a szomszéd tömb befalazott ablakait, akkor eszünkbe sem jutna, hogy a Hős utcában vagyunk.
„Ez egy nagyon jó környék lenne”
„Juditnak” egyébként nem ez a neve: azért kért névtelenséget, mert attól tart, hogy nyilatkozatáért azzal bünteti majd az önkormányzat, hogy nem kínál neki egy rendes lakást az ingatlanjáért.
– Egy romos cserelakást ajánlottak, amire még rá is kellett volna fizetni kétmillió forintot – meséli Judit, aki szerint „ha ezek a szédelgő emberek nem lennének itt, akkor ez egy nagyon jó környék lenne”. Felidézi, hogy két ingatlanos is 10 millió forint fölé értékelte az itteni lakások árát, nem is érti, hogy miért ajánl az önkormányzat mindössze néhány milliót. Judit ezért sem örül a kerítésnek: szerinte a költségekből 10–13 tulajdonos lakását megvehetné a kerület.
Hajléktalanokat gyártanak a Hős utcai lakástulajdonosokból? | Magyar Hang
Parázs vita alakult ki a kőbányai közmeghallgatáson. Az önkormányzat 3–5 millió forintot fizetne a lakásokért, aztán mindenki mehetne, amerre lát.
Lakótársaival együtt le is szavazta a kerítés ötletét, de a két háztömbben 56 százalék tulajdonrésszel bíró önkormányzat hajthatatlan: hamarosan megkezdik az építkezést. A fideszes polgármester, D. Kovács Róbert több interjúban is arról beszélt, hogy hálálkodva hívta fel több itteni lakó is a három méteresre tervezett kerítés miatt. Mi ilyen véleménnyel nem találkoztunk, sőt, az itt lakók aláírásgyűjtésbe kezdtek, és nyílt levelet fogalmaztak meg, amelyben „egyhangúlag tiltakoznak az önkényes elzárás, a totális gettósítás és a teljes megalázás ellen”.
„Ez egy 0–24-es üzem”
Beszélgetésünk közben a nyitott konyhaablakon egy zavart tekintetű férfi néz be, és kérdez tőlünk valamit. Ugyan nem értjük, mit szeretne tudni, de azért válaszolunk neki, a válasszal aztán meg ő nem tud mit kezdeni.
– Drogos – suttogja vendéglátónk, majd annyit tesz hozzá magyarázatként, hogy ez egy 0–24-es üzem. Felidézi az október közepi nagy razziát, amely után több dílert is elvittek: két hétig csend volt a Hősben, de minden ment tovább a megszokott menetrend szerint. Megy ma is, az erős rendőri jelenlét ellenére.
Flaszter 13. - Mire jó a Hős utcai kerítés? | Magyar Hang
Dévényi István e heti vendégei: Tóth Richárd, a HVG újságírója és Tompos Ádám, a Magyar Hang munkatársa.
– Érdekes módon beengedik őket. Most ha lesz kapu, és beléptető rendszer, akkor is be fogják engedni? – teszi fel a kérdést.
Judit szerint a kerítés koncepciója ezen kívül is több sebből vérzik: a Zách utcánál létesülne például a 10 millió forintba kerülő és éves szinten 121 millióért őrzött kapu, és ha csak arra lehet majd hazajönni, nagyot kell kerülnie. Egyébként jelenleg is van itt egy kapu, másfél millióba került. Csakhogy egyik felét ellopták, a másikat meg leverték, ezért nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A „nullások” és a felújítási hozzájárulás
– Szinte senki nem jár arra. Ja de, bocsánat, a drogosok – mondja keserűen nevetve. Másrészről itt a legkisebb eső után is sár és hatalmas pocsolyák alakulnak ki. Nem kevés akasztófahumorral ezért sok itteni „nullás” úgy beszél az otthonául szolgáló gettóról, hogy az a kőbányai városvezetés tervei szerint egy csapásra „úszómedencés lakóparkká” változna.
A nullás nem egy pejoratív jelző amúgy, azokat takarja, akiknek nincs tartozásuk, elmaradásuk sem a rezsivel, sem a körülményeket figyelembe véve igen magasnak számító, 10 ezer forintot meghaladó (!) közös költséggel. Ők – így Judit is – attól tartanak, hogy ez az összeg tovább fog emelkedni a kerítés és az őrzés költségével. Bár úgy tudjuk, a társasház közgyűlésén ennek ellenkezőjére tettek ígéretet a kőbányai vagyonkezelő munkatársai, de Judit szerint ez nem feltétlenül jelent garanciát.
– Képzelje, felújítási hozzájárulást is fizetünk. Egy bontásra ítélt házban! Ahogy még most is nyögjük a 2004-es gázrobbanás költségeit – utóbbira ma is emlékeztetnek a B épületet körbevevő állványok.
„Döng a fal”
– Itt egyedül az önkényesek nem fizetnek semmit, akik nagy ráérésükben már ki is rugdaltak egy-két faoszlopot. Azokat persze nem pótolták. Mert hát minek, hiszen bontásra ítélték a házat, ugye – magyarázza Judit, hogy miként is zárul be az ördögi kör. Ráadásul a lakásfoglalás minden igyekezet ellenére még mindig dívik. A vagyonkezelő munkatársai ugyan lefalazzák azokat a lakásokat, amelyekből kiköltöztek a lakók, Judit csak nevetni tud ezen.
– Azt halljuk éjszaka, hogy döng a fal – vagyis a honfoglalók kibontják a téglákat, és már költöznek is be.
Szájhős utca | Magyar Hang
A droghelyzet nem „az elmúlt időszakban” vált kezelhetetlenné, hiszen évek óta árulják már a filléres kábítószereket a Hős utcában.
– Ha akarnának, tudnának tenni ez ellen, de nem akarnak – így Judit, aki diagnózissal is szolgál: – Így lehet drogtanyává degradálni egy telepet. Ahhoz, hogy ilyen súlyos helyzet alakuljon ki, engedni kellett például a többmilliós tartozások felhalmozását is. Ekkora hiányok nem egy nap alatt keletkeztek, nem is egy év alatt.
A kerítés értelmetlenségére egyébként épp az önkényesek eljárása az újabb példa. A feltört garzonok némelyikében zajlik ugyanis a drogturisták „zombulása”
– Látja azt a fellépőt? Ott mennek be – mutat Judit egy félig kibontott lakás előtt álló bojlerre.
„A zsaruk gyakorlatilag a bohóc szerepét töltik be”
– Az üzletet nem látja a rendőr, mert azt furfangosan bonyolítják le, úgyhogy a zsaruk gyakorlatilag a bohóc szerepét töltik be – ezt már „Levente” mondja nekünk. Neki sem ez az igazi neve, ő azért nem szeretne szerepelni, mert állami alkalmazott, és attól tart, baja származhat abból, hogy nyilatkozik. Mert neki „vaskos” véleménye van, de nem a kerítésről, hanem a rendőrségről.
– Ez az egész itt nem működne, ha nem lenne valaki megkenve. Máskülönben hogy állhatna ki az itteni Don Corleone, a legnagyobb drogkereskedő, teleordítva a lépcsőházat azzal, hogy „ez itt az én területem”? Aztán hogy nem veszik észre, hogy a Terrorelhárítási Központ mellett folyik össze a drogosnak a taknya meg a nyála?
Az igazoltató rendőröktől néhány méterre árulják a kábítószert | Magyar Hang
Bár már tervben van a Hős utcai gettó felszámolása, egyelőre semmi sem történt, a telepen továbbra is elképesztő állapotok uralkodnak.
Ezzel együtt állítja, hogy „a közbiztonság kérdése kicsit fel van fújva”. – Ha itt öldöklés van, vagy törzsi villongás, akkor az a piacvesztés miatt van, és egymás között rendezik le. Hobbiból nem ütnek agyon akárkit – nyugtat meg.
Mesél a furfangos üzletelésről is. – Egy üres lakásban van letéve a cucc, úgyhogy az nem cserél gazdát, csak a pénz. Amikor a kuncsaft fizet, akkor közlik vele, hogy melyik, jellemzően feltört lakásban melyik tégla alatt lesz az adag. Így hallottam, hogy most ez járja itt.
„Ugyanabban a fazékban készült a töltött káposzta, mint a drog”
– Milyen drogot árulnak?
– Amit itt kotyvasztanak. Ami megint csak felvet egy újabb furcsa kérdést: nem tűnik fel a közeli gyógynövényboltban, hogy a Hős utcaiak a legnagyobb vásárlóik? Mert onnan hozzák az alapot, ráfűrészelnek némi Rivotrilt, Andaxint, majd ráfújnak a biztonság kedvéért némi csavarlazítót, végül az egészet megrottyantják egy fazékban. Volt olyan is, hogy ugyanabban a fazékban készült a töltött káposzta. Ment is az egész család a toxikológiára.
Levente egyébként úgy lett Hős utcai, hogy „alaposan elszúrta az életét”.
– Masszív alkoholista voltam, és szó szerint elittam a vidéki lakásomat a fejem felül.
– Ha az önkormányzat annyi pénzt ajánlana, amennyiből vidéken vehetne egy házat, visszamenne?
– Nyugaton műszakiakat keresnek, nekem olyan végzettségem nincs. Keleten viszont semmi munkalehetőség. Csak rabszolgamunka a szalag mellett.
Gondolkozott rajta, hogy Pest környékére megy, de már az ottani lakásokat sem lehet megfizetni. Tessék, egy újabb ördögi kör a Hős utcából.
„Talán segít majd. Talán”
– Arra menjenek, arra árulják a kábítószert – kiabálja nekünk egy piros hajú idős asszony, a két Hős utcai háztömb között állva. Messze állunk egymástól, így aztán párbeszédünk nem is lehetne bizarrabb, midőn visszarikoltjuk, hogy rendben, megyünk megnézni, hol zajlik a drogbiznisz. Arra a helyre küld, amelyikről „Judit” mesélte, hogy folyton pocsolyák vannak ott.
A jómódú fiatalok is megjelentek a zombik földjén | Magyar Hang
Egyre több jómódú fiatalt szippant magához a Hős utcai nyomordrog. A teljes riport.
Mi lepődünk meg a legjobban: elsőként egy mozdulatlanul fekvő ember lábait pillantjuk meg. Andor azonban nem drogos, épp az autóját szereli, ezért feküdt a földre. Ő az egyetlen, aki nem ódzkodott attól, hogy leírjuk az igazi nevét.
– Talán segít majd. Talán – mondja egyre bizonytalanabbul az új kerítésről. Kétségeit talán az növeli, hogy egy karnyújtásra vagyunk a régi kaputól. Egyik szárnya a falnak támasztva áll egy fogkefe és egy kiszuperált merevlemez között. Andor nem is nézi sokáig a csendéletet, inkább visszafekszik az autója alá, a pocsolyák mellé.
Vagy ha úgy tetszik, a Hős utcai lakópark úszómedencéinek partjára.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 26. számában jelent meg, 2018. november 9-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 26. számban? Itt megnézheti!
