Hetvenkét éves korában, február 6-án elhunyt Kapronczi Mihály – tájékoztatott a Parlament honlapja. Az egykori kisgazda, majd MIÉP-es politikus 2002 után felhagyott az aktív politizálással, helyette mezőgazdasági munkát folytatott. Pályáját egyébként halászként kezdte a Hortobágyi Állami Gazdaságban, majd később földügyi előadó volt a Debreceni Járási Földhivatalnál. A kilencvenes évek elején a Hajdú-Bihar Megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal helyettes vezetőjeként dolgozott.
Kapronczi neve a kilencvenes évek közepéről lehet ismerős a politikai csatározásokat követők számára. 1947. január 28-án született, Debrecenben nőtt fel, és 1989-ben lépett be a Független Kisgazdapárt (FKGP) helyi szervezetébe. 1993-ban már Hajdú-Bihar megyei elnök volt, az országos vezetőség tagja, aki 1994-ben parlamenti mandátumhoz jutott. Nem sokáig örülhetett viszont ennek, miután 1995-ben olyan szélsőjobboldali balhéba keveredett, ami még Torgyán Józsefnek is sok volt.
A korabeli sajtó sokat foglalkozott a botránnyal, ami azután robbant ki, hogy szélsőséges fiatalok 1995. január 6-án betörtek a debreceni zsinagógába, ott pedig felgyújtották a frigyfülkét, porig égetve a benne lévő tóratekercseket. A Szálasi Ferenc születésnapján elkövetett támadás az elkövetők részéről „ajándék volt a nemzetvezetőnek”. Kapronczi viszont ezt az állítást nevetségesnek tartotta, és az Új Magyarország 1995. február 18-ai száma szerint „egyszerű garázdaságként” értékelte a történteket.
Kapronczi neve úgy került összefüggésbe az esettel, hogy előtte ő szállásolta el az elkövetőket a kisgazdapárt debreceni székházában. Elmondása alapján a párt budapesti, Belgrád rakparti központjában ismerte meg őket – ezt más kisgazdapárti vezetők igyekeztek tagadni. Ez volt az az időszak, amikor az FKGP a székházba összehívott más (volt) szkinhedcsoportokat is, köztük az egriek vezetőjét, Sneider Tamást (a Jobbik jelenlegi elnökét), aki 1995-ben azt mondta a 168 Órának: „az FKGP szellemisége állt legközelebb hozzánk.” A kisgazdák szervezeti struktúrát adtak, cserébe konszolidálódást vártak.
Kapronczi állítása szerint az őt megkeresőkről annyit tudott, hogy a Keresztény Nemzeti Összefogáshoz tartozó ifjúsági szervezet tagjai, akik segíthetnek a kampányban. Ehhez képest ők bejegyeztették a debreceni székházba a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségét, amely szervezetet eredetileg 1944 júniusában hozta létre Imrédy Béla. A szervezet emberei '44 októberében részt vettek Szálasi Ferenc államcsínyében. A KABSZ-ot végül akkor év végén betiltották, Imrédyt pedig két évvel később kivégezték. Ehhez képest Kapronczi 1995. március 3-án arról beszélt a Népszabadságnak: semmit nem tudott a név politikai hátteréről. „Azt gondoltam, azért keleti a szervezet neve, mert az ország keleti részén élünk" – mondta.
Magáról az elnevezésről egyébként később értesült Kapronczi, miután már befogadta a fiatalokat, és később ügyészségi állásfoglalás is született róla, hogy a tóraégetéshez, illetve a KABSZ tevékenységéhez semmi köze nem volt. Emiatt is nehezebb dolga volt Torgyánnak, akivel a kisgazda politikus egyébként már korábban is konfliktusba került. Utóbbi a sajtóban utalt rá, hogy az FKGP vezetője régóta ki szerette volna őt szorítani – a tóraégetős sztori inkább apropóul szolgált erre, mintsem hogy valódi indoka lett volna a kapcsolat megromlásának. Kapronczi Mihály a tóraégetés után kérte is a bíróságot, hogy szüntessék meg a szervezet bejegyzését, de ez már nem segített, az FKGP kizárta mindenhonnan, és megpróbálta erőszakkal lemondatni a mandátumáról.
Ebből pedig a '90-es évek közepének precedensértékű ügye lett. Torgyánék úgy gondolták, a választás előtt, 1994 januárjában aláírathatnak minden képviselőjelölttel egy nyilatkozatot, mely szerint jó előre lemondanak az akkor még meg sem szerzett mandátumukról. A nyilatkozatban Kapronczi szerint azt írták, tízmilliót fizet az, aki a frakciót elhagyja. A politikus kizárásakor valóban megpróbálta a párt beadni ezt a korábban dátum és bármiféle indoklás nélkül aláírt papírt, de nem járt sikerrel. Kapronczi tiltakozott, és független képviselő maradt. Három évvel később belépett a MIÉP-be, parlamenti képviseletet adva a pártnak. Ezután sem kerülték el a botrányok: 2000 decemberében például arról kérdezte Szabó János honvédelmi minisztert, nem érzi-e súlyos diplomáciai hibának az izraeli látogatást. „Minden egyes ilyen mosolygós együttlét próbál letörölni egy kis vért a gyilkos kezéről” – emlegette a palesztinok elleni támadásokat.
