A magyar egészségügyben még mindig a szocialista állami viszonyrendszer uralkodik, nem történt meg az a fajta rendszerváltás, ami a piacosított szektorokban már lezajlott. Még mindig jellemző a mutyizás, urambátyám-világ van, az egymással szembemenő érdekek súrlódásai alakítják a viszonyokat – mondta a Magyar Hangnak Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász, akivel a betegjogok érvényesüléséről és az egészségügyi rendszer gondjainak gyökereiről beszélgettünk.
– Ön korábban évekig dolgozott az egészségügyi rendszer irányításában, többek közt az Egészségbiztosítási Felügyeletet is vezette, amelynek legfontosabb feladata a betegjogok érvényesítése volt. Hogyan élte meg, hogy 2010-ben egyik napról a másikra megszüntették az Ebf-et?
– A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy 2009 közepén önként távoztam a felügyelet éléről. Az intézet felszámolásáig megmaradt esztendőt a helyettesem küzdötte végig. Az egyik legfontosabb feladatunk valóban a betegjogok képviselete volt. És ha nem is az volt a célunk, hogy szankcionáljuk az intézmények által elkövetett visszaéléseket, ez a jogosítvány az eszköztárban volt. Ugyanilyen fontos feladatunk volt az indikátorrendszer megteremtése, amely körülbelül 500 adatot tartalmazott. A fekvőbeteg-intézményeket, sőt a 2009-től már a járóbeteg-szakellátásokat is ezekkel a mutatószámokkal próbáltuk jellemezni.
– Az indikátorrendszernek milyen gyakorlati haszna volt a betegek számára?
– A honlapunkon keresési, összehasonlítási lehetőséget biztosítottunk. Például ha a várakozási idő vagy a munkaidőn kívüli rendelés volt fontos valakinek, vagy ha olyan kórházat keresett, ahol alternatív szülési módokat kínáltak, akkor megtalálhatta a számára legalkalmasabb intézményt. Akár a lakóhelyéhez legközelebbit is választhatta, vagy az ezen paramétereknek megfelelő intézményeket kilistázhatta magának. Az intézmények felé pedig tükröt tartottunk, amiből megtudhatták, országos összevetésben hol helyezkednek el. Ha egy mutatóban gyengébben teljesítettek, lehetőségük volt felzárkózni. Nem tartom problémának, ha intézmények átalakulnak vagy akár megszűnnek, tehát érzelmi viszonyulásom nem volt az Ebf megszűnésével kapcsolatban.
Az viszont bántott, hogy nem pótolták az így kieső funkciókat. Például a várólistákkal kapcsolatban mi teremtettük meg a törvény alapján az adatnyilvánosságot, ami a felügyelet megszűnésével Csipkerózsika-álomba merült. Csak később, két-három év múlva vette fel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a fonalat, és folytatta azt a munkát, amit mi elkezdtünk. A gyógyszerpiac felügyeletében is erőteljes szerepet játszottunk. Ahogy hallottam, az aktáink dobozokba gyűjtve porosodtak az ÁNTSZ, majd az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) különböző félreeső helyiségeiben.
Végül egy ismertté vált botrányos eset után az egészségpolitikusok rájöttek, mégiscsak fontos lenne, ha a gyógyszerpiacot a továbbiakban is erősen felügyelnék. Talán egy év is eltelt, mire a területnek újra lettek felelősei, kétszeri feladatátadás volt, két átkapcsoláson keresztül pedig már senki nem tudta, mi hol van, milyen kidolgozott szempontrendszer alapján működött a korábbi ellen őrzés. Semmilyen folyamatosság nem volt a munkában, ez okozhatott fennakadásokat. A fejlődés természetes velejárója, hogy régi struktúrákat újjászerveznek, de lehetett volna úgy is csinálni, hogy azokat a szakmai értékeket, amelyeket megteremtettünk, továbbvigyék.
– Az európai országokkal összehasonlítva, Magyarországon mennyire érvényesülnek a betegjogok?
– Ha azt nézzük, mit rögzítettek a hazai jogszabályokban, akkor jól állunk, hiszen még a második orvosi véleményhez is joguk van a betegeknek, erről elég kevesen tudnak. Pedig ha valaki nem elégedett a diagnózissal, ha nem bízik az orvosa terápiás javaslatában, elmehet közpénzen egy másik orvoshoz is.
„Nem igaz, hogy megállt volna az elvándorlás a magyar egészségügyből" | Magyar Hang
A hálapénz megszüntetésének egyik alapja a hazai bérek emelése. Azt szeretnénk, ha öt éven belül száz százalékos lenne itthon az ágazat bérfejlesztése – mondta a Magyar Hangnak az Újratervezés orvoscsoport szóvivője.
– Ez elég költséges jogosítvány.
– Ha mindenki kétszer vizsgáltatná meg magát, akkor valóban elég költséges lehetne. De így, hogy senki nem él ezzel a lehetőséggel, mert nem tud róla, vagy ha él is, inkább magánpénzből teszi, nem kerül sokba. A valóságban azonban sokkal rosszabb a helyzet. Amíg az Egészségbiztosítási Felügyelet működött, az európai egészségügyi fogyasztói index, amely – bizonyos, szubjektív elemeket is tartalmazó szempontrendszer szerint – minden évben rangsorolja az egészségügyi rendszereket, Magyarországot az erős középmezőnybe sorolta. Nem csak betegjogi szempontból, hanem az egészségi állapot, az ellátásokhoz való hozzáférés időfaktora (hogy mennyi időt kell várni CT-re MR-re), a gyógyszerekhez való hozzáférés alapján is. A vizsgálatot végző szervezet vezetője Brüsszelben gratulált nekem az Ebf várólistákkal, indikátorrendszerrel kapcsolatos tevékenységéhez, ugyanis Magyarország jó teljesítményéhez ez nagyban hozzájárult.
Mostanában sajnos ez nem mondható el, a legújabb listán 35-ből a 33. helyen végeztünk, pedig a gazdasági teljesítménye ennél sokkal jobb helyezésre jogosítaná fel az országot.
Ugye, hogy ugye | Magyar Hang
Rájöttem a rációra, Aranka! Minél ramatyabb az egészségügyi ellátás, annál kevesebb migráns akar idejönni hozzánk!
– Most Beutaló című ismeretterjesztő könyvét mutatta be. Úgy tűnt, nem olyan lesújtó a véleménye a hazai egészségügy helyzetéről, mint amilyet a magyar sajtó tükröz. Egy korábbi interjúban úgy jellemezte ezt a rendszert, hogy egyszerre van benne jelen a világszínvonalú ellátás, bizonyos helyeken pedig XIX. századiak az állapotok. Ez a rendszerszervezési hibák miatt van így, vagy forráskivonás történt?
– A kormányzati cselekvés homlokterében nincs az egészségügy, ez általános jelenség. Ez mindig is így volt, mert egy cikluson belül kedvezőbb a politikusoknak olyan területekre koncentrálniuk, amelyeken négy éven belül betakarítható a haszon. Egy szép, új épület az emberek számára azt jelzi, hogy az adott időszakban történt valami. Az egészségügyi befektetés java része azonnal szükséges, azonban az eredményeit lehet, hogy csak tíz-húsz év múlva érzékeljük, például az emberek egészségi állapotának javulásában.
Zacher Gábor: Dolgoznék, de már nem kellek | Magyar Hang
Sem tanítani, sem életet menteni nem engedik vissza a Honvédkórház falai közé. A teljes interjú.
A magyar egészségügyben még mindig a szocialista állami viszonyrendszer uralkodik, itt nem történt rendszerváltás, amely a piacosított szektorokban lezajlott. Tehát még mindig jellemző a mutyizás, urambátyám-viszonyok uralkodnak, az egymással szembemenő érdekek súrlódásai alakítják a viszonyokat. Egy kórházvezető nem tehet meg bármit, ami hasznos volna az intézmény számára, mert a főorvoslobbi érdeke mást diktál.
– Milyen érdekek mozgatják ezt a főorvoslobbit?
– Az, hogy a magánbetegeiket be tudják vinni a kórházba, és ott egyszerre tudják leszedni a jattot a betegről, meg a normatív támogatást az egészségbiztosítóról. Egyesek orvosbáróknak nevezik ezeket az orvos vezetőket, akik érdekérvényesítő képessége még ma is hatalmas: informális befolyásuk által csúcsragadozóként működtetik ezt a posztszocialista rendszert. Nem úgy, mint azok a háziorvosok vagy rehabilitációs szakemberek, akik ténylegesen viszik a hátukon az egész egészségügyet. A lakosság egészségi állapota szempontjából az ő lelkiismeretes munkájukon sokkal több múlik.
Éger István: Nincsenek orvosbárók | Magyar Hang
A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint csak a bérek rendezése után lehet fellépni a hálapénz ellen.
– Miért nem lehet felszámolni ezt a posztszocialista rendszert?
– 1998-tól egészen 2009-ig dolgoztam az egészségügyi központi közigazgatásban. Sokféle pozíciót töltöttem be, sok miniszterváltást is végignéztem, és láttam, mindegyik miniszter mekkora vehemenciával kezd neki a rendszer megújításának. Aztán néhány hónap múlva szembesülnek a valósággal, látják a héjákat körözni az előszobában, akik ennek az általam ostorozott régi rendnek a jelentős képviselői. És borzasztóan nehéz a tehetetlenségi nyomaték, senki nem meri ebből az egyenletből kivonni a hálapénzt, ahogy a marokkó játékban kihúzni azt a kis pálcikát, mert lehet, emiatt omlana össze az egész rendszer. És ott vannak még a rendszeren kívülről ható negatív tényezők, például az utóbbi 10–15 évben az orvosok és a nővérek elvándorlása Nyugat-Európába.
A magánegészségügy elszívó hatása is jelentős. Elég vészterhes időket élünk az egészségügyben, még a jelenlegi szintet is nehéz fenntartani. Ugyanakkor vannak előremutató intézkedések: a bérrendezés 2010 óta jelentősen megnövelte mind az orvosok, mind a szakdolgozók nettó legális jövedelmi lehetőségeit. Ezt kellene folytatni, és ha még kétszer ennyit tudnánk hozzátenni a jövedelmükhöz, akkor legalább ez a rész rendben lenne. Nem lehet egymondatos kocsmai bölcsességgel elrendezni az egészségügy problémáit. Nincs olyan megoldás, hogy egy dolgot megváltoztatunk, és attól fényre derül a szektor. Nem úszhatjuk meg a tényfeltárást, a szakmailag megalapozott helyzetelemzést, a célmeghatározást és az ahhoz rendelt eszközök ütemezett egymás mögé tételét. Így lehet az egészségügyben valahogy előrébb jutni.
Dr. Kovácsy Zsombor jogász, orvos, egészségügyi szakmenedzser, egészségügyi és szabályozási szakjogász. 1998-tól 2007-ig az Egészségügyi és az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott különböző beosztásokban. 2007-től 2009-ig az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke, 2009 óta ügyvéd. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli tanára, a Közép- és Kelet-európai Egészségpolitikai Hálózat alapító tagja.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/9. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
