HIRDETÉS
Kezdőlap Belföld Már a püspök ...

Már a püspök is tudta, hol osztják a drogot, a rendőrség mégsem tett semmit

HIRDETÉS

Kedves Jézuska, tényleg hozhatnál egy új világot
A kis térségben, ahol élek, nincsenek kilátások
Az iskolát összevonták, a vonatot leállították
A mobilpostával a segélyeket a kocsma előtt kiosztják
Az autópálya alagútját a mi falunk dombjába fúrják
És szemétégetőt is akarnak, hogy az adjon nekünk munkát
Hét és fél éves múltam, a nevem Lakatos Szájmon
És kétségkívül nem túl nagy előny a roma származásom
Mink nemigen járunk messze, a Baranya Volán is drága
Az anyuéknak a hó végén már lefelé görbül a szája
Tanulmányozni járnak minket a szociális munkások
A kis térségben, ahol élek, nincsenek kilátások.(…)
Egyszer jött egy bácsi, csodaszép autóval hozzánk
És azt mondta, hogy képvisel minket majd, ha megszavazzák
És tudta, milyen nehéz munka nélkül az élet Mert pénzt adott a kopogtatós-cédulákért, meg ebédet”
(…)

Részletek a Kafkaz Kagyló című számából, amelyet a konferencián Szemelyácz János addiktológus olvasott fel.

Délelőttől kora estig zúgott a vészharang szombaton a budapesti Párbeszédek Házában. Dizájnerdrogok a szegregátumokban címmel rendezett ugyanis egész napos konferenciát a Jezsuita Roma Szakkollégium és a Budapesti Református Cigány Szakkollégium.

HIRDETÉS

Az első mondatban egyébként nincs semmi túlzó, már csak azért sem, mert Székely János püspök, a rendezvény fővédnöke azzal nyitotta meg a konferenciát, hogy neki Trianon tragédiája jut az eszébe, amikor a „síró, kiáltó észak-kelet Magyarországra” gondol. Mégpedig azért, mert ahogy száz évvel ezelőtt sem érezte az elit, hogy fel kellene emelni a nemzetiségeket, úgy most is magára hagyják az említett régió rászorulóit. A püspöki kar cigánypasztorációs felelőse ócska iskolákat, és munkalehetőség nélkül tengődőkről beszélt, megemlítve, hogy „minden felelős magyar kormánynak” nagyon oda kellene figyelnie erre a térségre.

Óriási erőfeszítéseket kellene tennie rengeteg pénzt kellene az iskoláira költenie és akár állami vállalatokat kellene telepítenie ide. De hogy nemcsak a harminc éve rozsdaövezetnek tekinthető hevesi, borsodi, szabolcsi, nógrádi falvak és szegregátumok mélyén van jelen ez a probléma, arra Székely János azon keserű anekdotája világít rá, hogy Esztergomban élve ő maga is tudta már, hogy az ottani romatelepen élők honnan szerzik be a kábítószert, a rendőrség, mégsem tett semmit. „Az embernek az volt a benyomása, hogy ezt ők is nagyon jól tudják” – tette hozzá a püspök.

Már Székely János nyitó szavaiból is kiderült egyébként, de a további előadások is ráerősítettek arra, hogy a Magyarországot lassan 10 éve elárasztó dizájnerdrogok (amit egyébként még mindig „új típusú pszichoaktív szerekként, azaz ÚPSZ-ként emleget a szakma) egy igen komplex társadalmi problémának csak a tünete. Rácz József addiktológus az EMMI megbízásából készült tanulmányából és arra épülő előadásából például kiderült, hogy az ÚPSZ-probléma egyben ifjúsági probléma is, hiszen sokszor már kamaszkorban megkezdik a szerhasználatot. Bebizonyosodott, hogy a biózás nem valamiféle eufóriát okozó, rekreációs úri passzió, hiszen nem jár eufóriával, mint az ecstasy, nem hoz pörgést, mint a kokain. Kényszerű menekülés ez, vagy ahogy Topolánszky Ákos református lelkész a későbbiekben fogalmazott, egyfajta „belső emigráció”. Egy fogyasztón egyébként ijesztően költői leírásában ennyit tud a herbál, vagy a biofű: „abban a pillanatban elfelejtek mindent, és csak magam vagyok, a magam csendességében”.

A falu, ahol téglánként adják el a házat a drogért | Magyar Hang

Nem volt benne a levegőben, mégis volt pár pillanat, amikor úgy festett, hogy a sorban állók között verekedés tör ki a tarnazsadányi teleház előtt a szociális népkonyha elindulásakor. Az egyik ilyen momentum akkorra tehető, amikor valaki a tapinthatóan feszült helyzetben megszólalt: na most lesz verekedés.

És hogy miért kell neki ez a csendesség? Magyarázza el ezt egy újabb idézet:
„Nincsen pénzük, nincsen normális munkalehetőség, a családi állapotuk nagyon rossz, lehet, hogy egyszer jó volt, de aztán beromlott nekik. Aztán ennyi volt, inkább drogoznak, könnyen vannak, elvannak, és kész”.

HIRDETÉS

Nem ez az első konferencia, ami rámutat erre, és nem is egy tanulmány mondta már ezt ki. Olyannyira nem, hogy Szécsi Judit előadásának lényege például egyenesen az volt, hogy több, a témában készült tanulmányt vetett össze. Jellemző és szintén nem új tünete a dizájnerek tarolása kapcsán az is, hogy az élet olyan területein is megjelenik, ahol nem feltétlenül gondolnánk. Jól mutatja ezt az is, hogy Lannert Judit társadalomtudós, oktatáskutató is tanulmányozta a témát, hiszen ezek a szerek egyáltalán nem ismeretlenek az iskolákban. Olyannyira nem, hogy a gyerekek rajzain már megjelenik a „drogbolt” és árulkodó az is, hogy az ábrázolásukban a mosolygós, keresztes ház mellett biózó ember spanglija legalább akkora, mint maga a fogyasztó. A füstje pedig hatalmas.


Elmondta, hogy tapasztalatuk szerint az iskoláknak ugyan nem kimondottan lenne feladata a drogprevenció, de ettől függetlenül szerinte nagy gond, hogy a pedagógusok teljesen felkészületlenek a dizájnerdroggal szemben. Sőt: azt vették észre, hogy azokon a településeken, ahol megjelentek, ott a függőség valamilyen formája egészen biztosan jelen van, még ha nem is kimondottan herbál, vagy biofű formájában.

Megkérdeztük a védőnőt, hogy szokott-e szedni Rivotrilt, mire visszakérdezett, hogy miért, ki nem szokott?

– idézte fel Lannert, aki úgy látja, a kreatív oktatás lehet a megoldás. Készített felmérést a témában a Református Cigánymisszió is: ők kifejezetten kábítószerrel kapcsolatos kérdőíveket töltettek ki azokon a telepeken, ahol lelkészeik jelen vannak. Egészen megdöbbentő volt látni, hogy kutatásaik szerint a megkérdezett lelkészek majdnem fele tudott egy vagy három olyan halálesetről, ami a településén történt és összehozható a kábítószerrel. Egyhatoduk pedig már több mint 10 ilyen esetről tudott.

„Így lehet drogtanyává degradálni egy telepet” – Segíthet-e a Hős utcán a kerítés? | Magyar Hang

Portaszolgálattal ellátott kerítést akar emelni a kőbányai önkormányzat a hírhedt Hős utcai háztömbök köré, hogy kiszorítsa a drogturistákat. – Hova mennek? – kérdi tőlünk, fülén egy hatalmas okostelefonnal egy fürdőköpenyes nő, amikor a pizzás- és sörösdobozokat kerülgetve haladunk felfelé az egyik itteni lépcsőházban.


A halál oka sokszor egyébként nem is maga a szer, hanem a „vivőanyag”. Bodrogi Andrea Ferenc- és Józsefvárosban praktizáló addiktológus például elmondta, hogy klienseinktől gyakran kapják meg a mit szívsz kérdésre azt, hogy amit kapok, és bizony bármi lehet. A telepeken és más konferenciákon hallott patkányméreg mellé példásul ezúttal a ledarált kuplungtárcsa, és a halottasházból lopott balzsam jelent meg.

És mikor a telepeken jelenlévő karitatív szervezetek tartottak beszámolót (Rácsok Balázs, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, valamint Hajdú Krisztina a Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviseletében), kiderült az is, hogy az alatt a kilenc esztendő alatt, amíg végigsöpört a szegregátumokon a herbál, mennyi olyan elképesztő kísérőjelenség tűnt fel, ami alapjában változtatta meg az itt élők életét. Megjelent például a másodgenerációs-, ha úgy tetszik „gyermekuzsora” például. Csak itt nem pénz cserél gazdát 100-200 százalékos kamatra, hanem a kölcsönlabdáért kell csokit vinni a „kisuzsorásnak”. Hogy honnan? Akárhonnan.

Apropó csoki: ma már nem elképzelhetetlen az sem, és ez is a 2014-ben a csúcson lévő, azóta némileg visszaesett herbálnak és társainak köszönhető, ha egy anyuka már nem azért lop csokit, hogy a gyerekének vigye. Hanem hogy eladja és szert vegyen belőle magának. Sajnos szinte borítékolható, hogy az a gyermek, aki ezt látja, idővel maga is szerhasználó lesz. És még csak nem is olyan sok idővel. Nem ritkák már a telepeken ezért a használati tárgy nélküli, szinte üres lakások, ahol a bútorzat „bióvá, vagy kristállyá lett”. Vannak már úgynevezett „füves utcák”, ahol mindenki szív már és ezért menekül innen aki csak tud, nehogy a gyereke is úgy járjon, mint a „szétfolyt agyú Józsi”. Őt azért emlegetik így, mert már mindenki elkönyvelte a környezetében, hogy a kábítószereknek köszönhetően ő már úgy lerobbant, hogy egyszerűen nem lesz jó semmire. Pedig Rácsok szerint sokan jóravaló, fiatalemberként emlegették korábban „elfolyt agyú Józsit”.

HIRDETÉS

Kirakták a lakókat segítő civil szervezetet a Hős utcából | Magyar Hang

Úgy tűnik, célegyenesbe fordult az az önkormányzati elképzelés Kőbányán, hogy végérvényesen megszerzik a meglehetősen rossz hírű Hős utcai lakótömb. Sajtóhírek alapján ez már az év végére meg is valósul, és az önkényes lakásfoglalók valamint a különböző kábitó-, és bódítószerek kereskedelméről is elhíresült lakótömb valamennyi lakása nyomott áron az önkormányzat kezébe kerül, amely kerítést szándékozik a telek köré emelni.

Mentális retardáltaknak, borzalmas állapotban lévő fiataloknak nevezte őket előadásában Szemelyácz János pécsi addiktológus, aki elmondása szerint nem igazán tudja, hogy mit lehet kezdeni majd velük. Még keményebben fogalmazott a konferencia egyik szervezője, Topolánszky Ákos, aki a sürgősséget hangsúlyozva és a kormányzati lassúságára utalva mondta, hogy „a szegregátumokban nem pilot-projektekben pusztulnak el az ott lakók, hanem rendszerszerűen”. A konferencia talán legsokkolóbb pillanata volt, mikor Topolánszky megkérdezte az egyik kerekasztal beszélgetés résztvevőit, hogy számolják össze, hány telepen vannak jelen. Kijött, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Ökumenikus Szeretetszervezet és a Református Cigánymisszió összesen jó, ha pár száz helyen található meg. – Ehhez képest ma Magyarországon van több mint 1300 szegregátum – mondta Topolánszky.

A konferencián képviseltette magát az Emberi Erőforrások Minisztériuma is, Csányi Endre Péter, az egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár jött el Párbeszéd Házába. Közölte, hogy a téma mindössze egy hete került át a portfóliójába, de biztosított mindenkit, hogy nyitott a párbeszédre, ahogyan Majzik Balázs is. Neki Csányi adta át a szót és drogmegelőzési főosztályt vezetőként arról beszélt, hogy mennyire fontosnak látja a drog területével foglalkozó helyi illetékeseket összeterelő kábítószer-ügyi egyeztető fórumokat (KEF). Összesen nyolcvanöt településen van ilyen ma Magyarországon.

És hogy mennyire működnek hatékonyan, arra Németh Zsolt nyugalmazott rendőrezredes előadása világított rá: szerinte például a Vizoviczki-ügy egész egyszerűen nem fajulhatott volna el annyira, ha Óbudán rendesen működik a KEF. A karhatalomról általánosságban szólva megjegyezte, hogy „nem ismerik a valóságot”, nem látják meg a komplex problémát a drogok mögött, mert ők csak a letartóztatások számának növelésének számában érdekeltek, mert ezzel akarnak megfelelni a közvéleménynek és a politikának. Elhangzott a rendezvényen az is, hogy sokszor egy igen álságos szemlélet jelenik meg a hatóságok droggal kapcsolatos hozzáállásában: ez pedig az, hogy „addig jó”, amíg a fogyasztás ott történik. A probléma nekik akkor jelenik meg, amikor már a többségi társadalom szembesül vele.

Zacher Gábor: Dolgoznék, de már nem kellek | Magyar Hang

Sem tanítani, sem életet menteni nem engedik vissza a Honvédkórház falai közé az intézmény sürgősségi osztályának éléről augusztus végén távozott Zacher Gábort, aki december óta mentősként köti le felesleges energiáit. A toxikológus szerint a hazai egészségügy már működésképtelen, ám a benne dolgozó „hülye barmok” miatt nincs összeomlás.

A zárszó előtt pedig többször is kimondatott, hogy persze fontos, hogy a különbözős ágazatok tudjanak egymásról és folyamatosan érintkezzenek, de mégiscsak megkerülhetetlen a politika felelőssége. – Politika nélkül nem fog menni – mondta ki így, direktben Topolánszky Ákos, Szemelyácz János pedig közölte, hogy a mostani kabinetnek komoly felelőssége van abban, hogy idáig fajult a helyzet, kezdve az addiktológia és a civil szervezetek gyengítésével az oktatás egyirányúsításával, a tankötelezettség leszállításával. Urbanovszky Zsuzsanna, a Kontúr Közhasznú egyesület vezetője pedig a rendezvény első (és egyetlen) nyílt színi tapsát kapta, amikor azt mondta, hogy amíg a szociális szféra annyira alul van finanszírozva, hogy arra már jelzők sincsenek, addig nem lesz előrelépés. Csépányi Gabriella, az állami gondozásba került roma fiatalokat segítő Diótörés Alapítvány elnöke, szociológus is elmondta, hogy a játékszabályokat bizony a politika jelöli ki.

Csányi Endre Péter, az egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár már nem hallotta mindezt, korábban jelezte ugyanis, hogy el kell mennie. Majzik Balázs viszont hallotta a felvetéseket. Elmondta, hogy ő a párbeszédben hisz.

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
Tompos Ádám
Tompos Ádám
„Az igazság odaát, a valóság odakint van”

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

28,420lájkolóTetszik
2,544követőKövetés
17,200feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

A gyűlöletkeltés időpocsékolás – Magyar Hang-ajánló

Interjú Csukás Istvánnal és Pálinkás Józseffel. Mennyit ér egy élet? Tiborc beszámolója az Electrolux nyíregyházi gyárából. Keresse a Magyar Hangot, mostantól plusz négy oldalon!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Indul a visszaszámlálás, célegyenesbe fordul a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus

Forráspont címmel idén is megrendezik azt az ifjúsági találkozót, amelyen tavaly kétezer, 15 és 30 év közötti fiatal jött össze.

Pacek a csajod