Amikor 1937-ben megépült a Hős utcában a ma már hírhedetté vált 15/a és 15/b épülete, egyből lett lakrésze az irgalmas nővéreknek – mesélte az egyik ott élő. A két blokk kimondottan szociális bérlakásnak épült, és kifejezetten korszerűnek volt mondható – persze ha a második világháború előtti mércével mérünk. Az irgalmas nővérek egészen addig maradhattak az épületben, és segíthették mederben tartani a rászorulók, munkásgyerekek életét, amíg Rákosi Mátyásék kommunista rémuralma ki nem teljesedett, és el nem lehetetlenítette szinte az összes szerzetes- és apácarendet.
Most, hogy a Hős utcai tömbök története egy újabb fontos állomásához – egészen pontosan a lebontásához – közeledik, valami egészen hasonló zajlik le Kőbánya mélyén. Ezúttal annak a Kontúr Közhasznú Egyesületnek kell távoznia, amely 2015 novembere óta van jelen a telep mindennapjaiban, de már egy évvel korábban megjelentek: akkor háromnapos alkotótábort rendeztek az itt élő gyerekeknek a két lakótömb között, ahol már akkor is szemétszedéssel kellett kezdeni napot, és bizony az drogosok által használt injekciós tűtől is meg kellett tisztítani a terepet.
A táborra azért volt és van szükség, hogy az ott élő, a pénzhiány miatt a lakóhelyükről kilépni nem tudó gyerekek sivár, szürke életébe színt vigyen, a felnőttek értelmes játékokat játsszanak velük, figyelem és szeretet vegye őket körül.
Már a püspök is tudta, hol osztják a drogot, a rendőrség mégsem tett semmit | Magyar Hang
Délelőttől kora estig zúgott a vészharang szombaton a budapesti Párbeszédek Házában. Dizájnerdrogok a szegregátumokban címmel rendeztek ugyanis egész napos konferenciát.
– Akadtak gyerekek, akik velünk jártak először metrón és mozgólépcsőn – mondta el egy konferencián a minap Urbanovszky Zsuzsanna, a Kontúr elnöke. Ez rá is világít, milyen helyzetben van a Hős utcai telep, pontosabban a lakói: – Tulajdonképpen a főváros szívében élnek, de úgy bezárja őket a szegénység, hogy civil szervezet segítségére van szükségük az itteni gyerekeknek ahhoz, hogy világot, pontosabban mozgólépcsőt lássanak.
A civilek elnöke korábban szociális munkásként, családgondozóként járt ki a területre, és már akkor látta: „itt olyan nagyok a bajok, hogy az a fajta jelenlét, amit az állami szféra ide biztosítani tud, kevés lesz”.
Egy 2011-es felmérés szerint közel kétszáz gyermek élt a Hős utcában, ez a szám ma is megközelíti a százat. A Kontúr egyik célkitűzése volt, hogy megpróbáljon nekik értelmes szabad időt teremteni, s ha segítségre lenne szükségük, legyen kihez fordulniuk. Keddenként helyben foglalkoznak a kicsikkel, szombatonként önkéntessel viszik ki a nagyobbakat a városba, „hogy integrálják őket a társadalomba”, s legyenek Hős utcán kívüli élményeik. Amikor anyagi forrásaik megengedték, felkértek két szakembert, hogy tartsanak gyermekeknek pszichodrámát, ami abban segít nekik, hogy „kijátsszák magukból a felgyülemlett feszültségeket és traumákat – vagy legalábbis elkezdjenek vele dolgozni”. Ehhez nagy segítség volt számukra az a Hős utcai helyiség, amelyet a kőbányai önkormányzattól bérelnek: a 31 négyzetméteres termet többek között a Norvég Civil Alap és a Református Cigánymisszió közreműködésével újították fel 2015-ben. Már a helyiek is közösséginek hívják.
Hajléktalanokat gyártanak a Hős utcai lakástulajdonosokból? | Magyar Hang
Parázs vita alakult ki a kőbányai közmeghallgatáson. Az önkormányzat 3–5 millió forintot fizetne a lakásokért, aztán mindenki mehetne, amerre lát.
– Akkor még a kerület nyitottnak mutatkozott arra, hogy szociális munkát és közösségfejlesztést végezzünk – idézi fel Urbanovszky Zsuzsanna. Valóban: a megnyitón az önkormányzat részéről Weeber Tibor szociális ügyekért felelős alpolgármester képviselte a X. kerületet, és méltatta az ott tevékenykedőket. (A cikkben szerettük volna Weeber Tibort megszólaltatni, aki azonban D. Kovács Róbert polgármesterhez irányított minket, ám levelünkre a polgármester még csak nem is reagált.)
A kerületi fenntartású médiumokban sugalmazottakkal ellentétben a Kontúr egyébként nem „támogatja” a drogfogyasztást, és nem is oltalmazza a helyi dílereket. Sőt: a civilek jelzései ellenére épp a kőbányai vezetés volt, amely 2015-től 2017-ig nem foglalkozott azzal a ténnyel, hogy a Hős utca Budapest egyik legismertebb dizájnerelosztó területe. Elosztója, mert a fogyasztók nagy része nem helyben lakik, ők úgy jönnek ide. A kábítószerek kapcsán mutatott kerületi struccpolitika egyik látványos epizódja az volt, amikor éppen a Kontúr közösségi terét kérték el hepatitis- és HIV-szűrésre, mert nem volt más alkalmas hely a közelben.
Urbanovszky Zsuzsanna szerint azonban nem biztos, hogy a szerhasználókkal ugyanabban a helyiségben kellene foglalkozni, ahol a gyerekekkel. A Kontúr „kilakoltatása” kapcsán ugyanis ez talán a legabszurdabb fordulat: a kerületi vagyonkezelő részéről ugyanaz a Szabó László írta alá a 2019. április 30-ai végdátumú, távozásra felszólító levelet, aki később kérte a civileket, hogy próbálják rávenni a Hős utca lakóit arra, ne szemeteljenek. Történik mindez azért, mert 2017 áprilisa (!) óta nem takarítottak a telepen és a lépcsőházakban – nagy valószínűség szerint most is csak azért, mert a patkányok miatt az egyik lakó bejelentést tett az ÁNTSZ-nél.
Hogy az önkormányzatnak miért jó, ha a tulajdonából (mert a Hős utcai gettó annak számít, alig a lakások fele van magánkézben) jelentős többletköltséggel kell eltávolítani a felhalmozódott szemetet, rejtély. A két tömb általunk megkérdezett lakói is csak tippelni tudnak: szerintük így játszik az önkormányzat az idegeikkel, és próbálja őket minél előbb távozásra bírni. Ugyanezt gondolják annak kapcsán, hogy a kerületi vagyonkezelő nem lép fel kellő határozottsággal az itt csak honfoglalóknak becézett önkényes lakásfoglalókkal szemben sem.
– Ez felhívás keringőre, ahogy ez is – mutat körbe Mihály Bulcsú, a Kontúr egyik szociális munkása, mennyi befalazott ajtót, ablakot nyomtak be – ki tudja, kicsodák. De ahol ez megtörténik, oda hamarosan lakók (sőt abszurd módon még albérlők is) érkeznek, aztán persze mindenféle furcsaságok történnek: éjszaka kigyullad az egyik lakás, majd egy hét múlva csőtörés lesz egy mellette lévőben. Vagy ez lesz a szerfogyasztók törzs helye, és itt füstölik el a téglák alá rejtett varázsdohányt – miközben egyébként kint párosával járőröznek a készenléti rendőrök.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy vannak, akik még arra is képesek, hogy innen, Budapest közepéből a város peremére költözzenek egy stabilnak számító albérletbe, ami elmondásuk szerint „rosszabb állapotban van, mint a Hős”. A szanálás kapcsán ugyanis az önkormányzat mindössze 4,5 millió forintot kínál a lakásokért a tulajdonosoknak arra hivatkozva, hogy a piaci árhoz képest (az önkormányzat szerint 2 millió forint lenne) ez még mindig nagylelkű ajánlat. Ez azért problémás, mert egyrészt a HVG is ismertette már azt az egyik piaci alapú értékbecslést, amely szerint egy itteni lakás 12 milliót is érhet. Ám ott, ahol az önkormányzat a hatalmával élve lebont egy házat, nem piaci viszonyok uralkodnak.
Ezért is volt cinikus D. Kovács Róbert kőbányai polgármester azon megjegyzése a közmeghallgatáson, hogy aki szerint többet ér a lakás, mint a kerület által kínált összeg, akkor adja el ingatlanját a „szabadpiacon, és akkor nem a gonosz önkormányzattal kell megegyeznie”. Itt egészen más a helyzet: a lakóknak nincs választási lehetőségük, mindenképpen menniük kell, hiszen hamarosan nem marad a lakásukból semmi. Harmadrészt lenne is pénze az önkormányzatnak, hogy kifizesse a lakástulajdonosoknak azt a 15–17 millió forintot, hiszen a kormánytól több mint kétmilliárdot kaptak a szanálásra. Így az érintettek jó eséllyel megúsznák, hogy néhány esztendő alatt a híd alá kerüljenek.
Egyes vidéki falvakban persze 4,5 millióból családi házat lehet kapni. Csakhogy nem véletlenül csökkent le ekkora mértékben a falusi ingatlanok ára: épp a hiányzó munkalehetőség, a rossz infrastrukturális körülmények miatt. Sokan a Hős utcából pont e tényezők miatt költöztek Budapestre.
Kérdéses az is, mi lesz az önkormányzati bérlők, illetve lakásfoglalók sorsa. Előbbiek azt szeretnék, ha cserelakásuk valahol jelenlegi lakhelyük közelében lenne. Nem véletlenül: a Hős utca egy remek fekvésű terület. A tömegközlekedés ideális, boltból pedig több is van a közelben. Az önkormányzat ehhez képest sokaknak a Tárna, illetve a Szállás utcában ajánlott cserelakást. Ezek Kőbánya „láthatatlan” részei: kicsit leegyszerűsítve nyugodtan mondhatjuk, hogy mindentől messze vannak, így aztán az összes körülmény adott lenne, hogy néhány esztendő leforgása alatt ott alakuljon ki mindaz, ami miatt ma a Hős utcát le kell bontani. Az illegális lakásfoglalók esetében várhatóan sokan próbálnak majd szerencsét vidéken, rokonoknál, albérletben, de szociális munkások, családsegítők intenzív utánkövetése nélkül aligha kerülhető el, hogy hamarosan újra az utcán vagy a kerület erdeiben próbálják majd – újra – meghúzni magukat.
A kontúrosok igyekeznek felkészíteni a gyerekeket, hogy április végével kicsit minden más lesz, és megpróbálják minél többször kivinni őket a Hős utcából.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/11. számában jelent meg, 2019. március 15-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/11. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
