Kálló Dániel, a Független Diákparlament tagja, korábbi szóvivője bár csak májusban érettségizik, már az MSZP–Párbeszéd közös EP-listán is szerepel. A gimnazista a lista hatodik helyén várja a választást. Párttag nem lesz, a fiatalok jogaiért akar küzdeni.
– Hadd kezdjem egy NER-konform kérdéssel: hogy állnak a hiányzásaid?
– Sok hiányzásom van, de minden tananyagot pótolok. Az iskolával abban maradtunk, hogy amíg jók az eredményeim – kitűnő tanuló vagyok hét éve –, addig szabadon csinálhatom az iskola melletti közéleti dolgaimat.
– Azért kérdeztem, mert amikor az interjút egyeztettük, éppen Brüsszelbe készültél.
– Kifejezetten a kampány miatt utaztam ki, képviselőkkel találkoztam. Néhány videót is felvettünk a szocialista Ujhelyi Istvánnal és Tüttő Katával.
Szanyi Tibor: Az unió be kívánja fejezni a fideszes oligarchia hizlalását | Magyar Hang
A Mészáros Lőrinc nevű Orbán Viktor hovatovább gazdagabb lesz, mint a mögötte lévő 99 leggazdagabb magyar együttvéve – mondja az MSZP EP-képviselője.
– Apropó! Találkoztál Martin Schulzcal, az Európai Parlament elnökével, a német SPD volt elnökével is? A Pestisrácok.hu szerint a szociáldemokrata párt finanszírozza a Független Diákparlamentet, amelynek tagja vagy.
– Martin Schulzcal nem találkoztam, és nem vagyok az embere.
– Amikor tévéstúdiókban nyilatkozol, mindig tegezve kérdeznek – ez az interjú is úgy készül. Diákként vagy politikusként kezelnek?
– Már fiatalabb koromban is gyakran megfordultam olyan idősebb közösségekben, ahol én kezdetben magázódtam, de hamar felkínálták a tegeződést. Hogy politikusnak tekintenek-e, azt nem tudom megítélni.
– Mégis mi az öndefiníciód? Kicsoda Kálló Dániel? Gimnazista, közéleti aktivista vagy MSZP-s politikus?
– Öt éve át akartuk adni a Független Diákparlament javaslatcsomagját az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Amikor beléptünk az épületbe, az volt hozzánk az első kérdés, hogy melyik iskolába járunk, és ki az osztályfőnökünk. A következő években már időpontot sem kaptunk. Ekkor, miként az Európai Unió Strukturált párbeszéd elnevezésű programjában – ahol ifjúsági delegált voltam – is a diákság hangját akartam hallatni. A programból egyébként illegitim módon távolítottak el a tavalyi választás után a diáktüntetésekben vállalt szerepem miatt. Ezt azért meséltem el, mert ezek tanítottak meg arra, hogy ha falakba ütközöm, más módon kell megpróbálni érvényt szerezni párbeszédnek.
– Azaz mivel a céljaidat nem tudtad elérni a diákparlament tagjaként, megpróbálod politikusként?
– Lényegében igen. Még most is furcsa azt hallani, hogy Kálló Dániel ifjúságpolitikus. Az EP-lista ötletével az MSZP keresett meg.
– Neked van nagyobb szükséged a lista és a kampány adta szervezeti keretre, vagy pedig az MSZP-nek rád az ismertséged okán?
– Szerintem mindkettő igaz. Kétségtelen, hogy az MSZP-nek szüksége van rám, hogy megmutassa, nem egy haldokló párt. A felkérésük számomra üzenet, hogy hajlandók egy felelősséggel járó feladattal megbízni. A tapasztalatszerzés miatt mondtam igent. A diákparlament nagyon hasznos munkát végez, a listás szereplés, pláne az esetleges mandátumszerzés újabb lehetőség volna arra, hogy előmozdítsam a fiatalok ügyét. Ha nem sikerül – amire nagy az esély, mivel nem befutó helyen vagyok –, akkor is szeretném, ha meglennének ennek a magvai a politikában.
– Miért az MSZP? Az eddigi tapasztalatok szerint a közéleti érdeklődésű fiatalok hamarabb találnak maguknak teret az LMP-ben, a Párbeszédben, a Momentumban vagy a Jobbikban. A választásod értékrendi azonosságot is jelent?
– Az MSZP EP-választásra készült „Haza, szeretet, Európa” programjában vállalok szerepet, ami olyan társadalmi kérdésekre mutat rá, amelyek nekem is fontosak. Pártpolitizálás nem volt soha célom, nem is csatlakoztam egyetlen párt ifjúsági szervezetéhez sem. Nem kellett belépnem az MSZP-be, ez más párt esetében aligha lett volna lehetséges. Talán kicsit idealista a felfogásom, de szerintem lehetséges úgy részt venni a kampányban, hogy az a meghatározott témákról, célokról szóljon. Tudom, hogy ezzel állást foglalok az MSZP programja mellett, de a célom az, hogy ifjúságpolitikáról beszéljek. Ha mandátumhoz jutnék, átvenném. Az európai ifjúságnak előnyös érdekekért lobbiznék.
– Ez azt is jelenti, hogy eldőlt: politikus leszel?
– Fél éve még azt sem gondoltam, hogy EP-képviselőjelölt leszek. Májusban érettségizem. Egyébként most úgy érzem, szívesebben dolgoznék később valamilyen civil szervezetben. A pártpolitika kevéssé vonz, idehaza különösen csúnya műfaj. Mert bár a politika ügyekről való beszélgetést jelent – tehát az is politika, amikor a diákönkormányzat a iskolai büfékínálatról vitázik –, éles a határ a közélettel foglalkozás és a politikusi tevékenység között. Utóbbi pedig kevéssé vonz. Abban persze komoly felelőssége van a politikai elitnek, hogy a politika szó pejoratív értelművé vált. Lezüllesztették a vitakultúrát, ha valaki erre a pályára lép, politikai oldaltól függetlenül gyűlölethullámot kell átélnie.
A Fidesz plakátkampánya rövid távon gyűlöletre alapozva biztosítja magának a hatalmat, hosszú távon viszont pusztítja a társadalom politikai érzékét. Ezzel van összefüggésben, hogy a fiatalok nem vesznek részt a közügyekben, nincs rá lehetőségük. Ha valaki mégis a szabadidejét fekteti valami hasznosba a tanulmányai mellett, esetleg véleményt nyilvánít, rögtön lekicsinylik, állandó támadásokat kap érte. Nem csoda, ha kiábrándul. Azt is mondják, hogy nekünk, fiataloknak nincs felelősségérzetünk. Ám ez azért nevetséges, mert oktatási javaslatokat a fiatalok adnak be, és az utcán is ők tüntetnek. A példák azt mutatják: ha ilyen feladatokat kapunk, felnövünk hozzá.
– Csalódásként élted meg, hogy kevesen, néhány ezren voltak a március 15-ei ellenzéki megemlékezésen, amelyen te is beszédet mondtál?
– Szerintem nem voltak kevesen. De hogy miért nem jöttek el többen, azon az ellenzéknek kell elgondolkodnia. Ebben a baloldalnak is megvan a felelőssége. Nem lehet otthon, a fotelben várni a messiást. A „politikai megváltó” magától nem fog jönni, az ügyeken közösen kell dolgozni. Messze nem ideális az ellenzék állapota, de ez nem lehet ok arra, hogy az elégedetlenek kivonják magukat a politikából.
A tavaly januári diáktüntetéseket azért tartottam sikeresnek, mert alkalomról alkalomra többen jöttek el, volt célja, megfogalmazott üzenete, hasonlóan a decemberi tüntetéssorozathoz. A tavaszi választás utáni tüntetés azonban nem használt az utcai politizálásnak. Azon hiába voltak sokan, egyes források szerint akár százezren is, nem a cél, hanem a csalódottság vitte az embereket az utcára. Tüntetést szervezni éppen ezért hatalmas felelősség: ha nincs konkrét cél, nem elég jók a felszólalók, az erodálja a közösséget. És akkor legközelebb nem biztos, hogy kimennek az emberek.
– Az vajon valamiféle válságjelenség, hogy 17–18 éves fiatalok tűntek fel közéleti szereplőként? Nem ezt szoktuk meg.
– A XXI. században kinyílt egy ablak a közéletre. A telefon a zsebünkben, amire egész nap érkeznek az információk. Ez alól nem tudjuk kivonni magunkat, a fiatalok is gondolnak valamit a világról. Például, hogy a klímaváltozással keveset foglalkoznak a politikusok. Pedig ez nem a most 70 éves politikusok gondja lesz, hanem a mi generációnké. Az igazi válságjelenség az idehaza, hogy amikor Nagy Blanka és Kálló Dániel elmondja a véleményét – magam elmentem az Echo Tv-be is –, elképesztő gyűlölethullám zúdul rájuk, és folyamatos támadások közepette kell élni. Azért persze akadnak sikerélmények. Ha például sikerül eljutni az emberekhez, és elgondolkodnak azon, amit mondok, majd kialakítják a saját véleményüket, megéri csinálni. Meg kell mutatni, hogy egy 20 évesnek is lehetnek saját gondolatai.
– Fáj-e még az Echo Tv-ben téged ért méltatlanság? A műsorvezető a szerepéből kilépve mondatelemzéssel és egzecírozással próbált sarokba szorítani.
– Személyesen nem érdekelt, hogy a műsorvezető mit gondol rólam. Az a csalódás, hogy ez egy televízió stúdiójában történt, és ez a stílus egy fiatal felé. És persze az is, hogy felismervén a hibájukat az internet minden szegletéből próbálják eltüntetni a kínos felvételt. Azóta nem hívtak újra a műsorba, pedig akár a műsorvezetővel is leülnék újra egy vitára.
– Szerinted milyen perspektíva láttán maradnának idehaza az országot elhagyni szándékozó vagy már külföldre költöző fiatalok?
– Remélem, ezen a Fidesz is gondolkodik. Az emberek nem csak azért mennek el, mert külföldön jobb egyetemek vannak és magasabbak a bérek. Hanem azért is, mert aki máshogy gondolkodik, mint az országot irányító párt, az folyamatosan szembesítik azzal, hogy tévedésben él. Nem mintákat, hanem elvárásokat kap arra, hogyan kell élnie, milyen családban, és a fontos kérdésekről mit kell gondolnia. Ez kényelmetlen környezetet teremt a másként gondolkodóknak. Kölcseyt szabadon idézve nem lelik honjukat a hazában. Ennek alapján nem meglepő, ha valaki olyan helyen keresi a boldogulását, ahol saját maga lehet. Amíg a nemzeti együttműködés rendszerének totális irányítása, a lekicsinylő retorika nem szűnik meg, addig nem fognak hazajönni az elmentek. Ez persze csak előfeltétel, mert az egészségügyi és más rendszerekben is komoly változásra van szükség.
– Ezek szerint te rosszul érzed magad az általad lefestett közegben, amelyben mások kétségkívül jól érvényesülnek?
– Árnyalja ezt a képet, hogy a Magyarország és Budapest között jelentős különbségek vannak politikai, gazdasági, infrastrukturális téren is. Ez egyébként jelentős probléma. A saját környezetemben nem érzem rosszul magam, ám efölött is ott lebeg a NER. Ennek a retorikájában nem érzem jól magam.
– Ezt azt jelenti, ha EP-képviselőként nem jön össze, egyetemistaként mész külföldre?
– Magyar és külföldi egyetemre is jelentkeztem.
– Mi a prioritás?
– Több tényezőn is múlik, hol tanulok majd: az érettségieredményemen és magánéleti tényezőkön egyaránt. De konkrétumot nem tudok mondani.
– Mégis milyen területen folytatnád a tanulmányaidat?
– A politika globális működése, a nemzetközi tanulmányok érdekelnek a leginkább. A humántudományok területén pedig azt szeretném megérteni, milyen folyamatok hatnak a társadalomban.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/13. számában jelent meg, 2019. március 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/13. számban? Itt megnézheti!
