Mennyivel könnyebb megnyerni az embereket egy bántalmazásellenes kampányra, mint egy méhtartással foglalkozó civil szervezet ügyének? Mit tanulhat egy a borsodi szegénységben élőket segítő NGO a hallássérült gyerekekkel foglalkozóktól? Az egyik legfontosabb mindig a jó marketing. Személye válogatja, kinek a szívügye lesz a madárfigyelés, kinek a méhek vagy a leszakadó rétegek. De mások figyelmét egyaránt csak úgy tudják felkelteni, ha érzelmes, átélhető képekben mutatják meg a világnak, mivel foglalkoznak ők. A szavak nem elegendőek, kell az is, hogy szinte ott legyünk mellettük, és azt érezzük, tudunk és akarunk is segíteni.
Múlt péntekre szervezték a Cseh Centrumba a New Adventure – New Era fórumot, melynek lapunk volt az egyik médiatámogatója. Célként azt jelölték ki, hogy a különféle visegrádi civil szervezetek megismerkedjenek egymással, megosszák élményeiket, és tapasztalt filmesektől tanulják el a hatásos videózás titkait. Olyan nyolc szervezet volt jelen, akik a korábbi vizuális kommunikációs workshopokon szerepeltek, és ott a legjobbnak bizonyultak.
Mindannyian elhoztak magukkal egy-egy néhány perces reklámanyagot, amikkel a támogatókat igyekeznek megnyerni maguknak. A tapasztalatok? A legtöbben inkább dokumentarista módon mesélnének magukról, és kevesen vannak, akik egy hatásosabb, dramatizált jelenettel próbálják felkelteni a figyelmet.
Utóbbiak közé tartozik a lengyel NoDrama, ami az internetes zaklatás („cyberbullying”) jelenségével veszi fel a küzdelmet. A videóban gyerekek beszélik ki egymás közt a történteket, sokkoló mondatoknak nem vagyunk híján. „De nem tudod eltüntetni akkor már, ha egyszer felkerült…” – panaszolja egyikük, mire érkezik a másik válasza: „miért, szerinted rólam még nem került fel bármilyen kép a beleegyezésem nélkül?” Izgalmas, letaglózó videó, amivel a lengyelek könnyen elérhetnek mind aktivistákat, mind anyagi segítőket.
Ahogy mondják, ez egy láthatatlanabb erőszak, nem feltétlenül jelenik meg lila foltokban, de ugyanolyan pusztító tud lenni. Épp azért is működhet olyan könnyedén, mert nem vesszük észre, vagy elmegyünk mellette, azt gondoljuk, hogy inkább az áldozatnak kell elengednie a dolgot, hiszen a virtuális világ ezzel jár. Ismerős mondatok, nem igaz? Már az iskolai bántalmazás esetében is ezeket a mondatokat hallhattuk bőven az internet megjelenése előtt. „Ne törődj velük, te vagy az okosabb”, esetleg „miért nem véded magad, üss vissza bátran”: akárhogy is, de az áldozatnak igyekszünk megmondani, mit csináljon másként, nem a bántalmazónak.
A többi szervezetnél inkább azt látjuk, szeretne a munkafolyamat különböző pillanataiba bepillantást engedni, ezzel is kézzel foghatóvá téve a tevékenységet. Ami hasznosnak hasznos, csak nem feltétlenül ragadja magával az embereket. Mindenképpen fontos a magyar InDaHouse Hungary munkája. Borsodi gyerekeknek szerveznek fejlesztő foglalkozásokat, és Hernádszentandráson kezdtek építkezésbe, maguk alakítva ki egy önkéntes- és gyerekközpontot.
– Az egész úgy kezdődött, hogy alapítónk, Benkő Fruzsina hat évvel ezelőtt olvasott egy cikket – meséli a szervezettől Iván Ágnes. Ez olyan roma gyerekekről szólt, akik hat éves korukban már nem is álmodnak a jövőjükről, beletörődtek abba az életbe, amiben mindennapjaikat töltik. A történet azt mutatja, hogy nemcsak a marketing szerepe fontos, de az újságírás megtermékenyítő ereje is. Egy-egy szívbe markoló történet tettekre sarkallhat civileket, hogy végül több mint száz önkéntes támogatásával épüljön fel segítő központ.
Legalább ilyen izgalmas a szlovák Nepočujúce dieťa (A Deaf Child) munkája, amelyik azt mutatja meg, hogy a hallássérült gyerekek miként tudnak teljes életet élni, hiába gondolnák ezt sokan nehezen elérhető célnak.
– A hatéves kisfiam csak akkor nem beszél, amikor alszik, egyébként kommunikál egész nap, be sem áll a szája – mondja a szervezettől érkező hölgy. A modern eszközök segítségével viszont akár hívást is tud fogadni, és tökéletesen érti, miről beszél a mellette álló ember.
A fórumon jelen volt még a méhtartással foglalkozó szlovák Včelí kRaj (The Land Of Bees), az ornitológusokat gyűjtő cseh CSO, illetve az egész esemény szervezője, a magyar Palantír Film Alapítvány. A prezentációkat pedig többek közt olyan befolyásos szereplők hallgatták, mint a közép-európai filmekre szakosodott Kino Visegrad francia tagja, Mathieu Lericq.
(A beágyazott videók nem a cikkben említett reklámfilmek.)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/22. számában jelent meg, 2019. május 31-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/22. számban? Itt megnézheti!
