„Ha éjjel ugat a kutya, inkább nem megyünk ki”

– Kifogyott az emberekből az együttérzés, az a baj – mondja egy jól szituált idős hölgy, aki a Hajdúhadház központjának számító Bocskai téri parkban ücsörög a barátnőjével.
– Önt megrázta az eset? – kérdezem.
– Igen – válaszolja nem túl sok meggyőződéssel –, de tudja, a mai világban már semmin nem lepődünk meg.

A közel 13 ezer lelkes városban brutális gyilkosság történt május 13-án. Este nagyon ugatott a kutya egy ház kertjében, a 66 éves tulajdonos kiment megnézni, hogy miért. Vesztére. A kertbe bemászott négy fiú, majd egy vascsővel leütötték a férfit. A kamaszok ezután bementek a házba, ahol megfenyegették a feleségét, hogy adja át az értékeiket, majd átkutatták a házat. Végül hatezer forinttal és pár zacskó édességgel távoztak. Az asszonyt nem bántották. Az idős urat a mentők kórházba szállították, de már nem tudtak segíteni rajta az orvosok. A rendőrök három nappal később elfogták a négy elkövetőt, egy 15, két 16 és egy 17 éves fiatalt.

A parki padon arcukat napfürdőztető hölgyek szerint mindig csak baj van a helyi cigányokkal, merthogy az elkövetők azok. Bárkivel beszéltem Hadházon egy héttel a tragikus eset után, mindenki készpénznek tekintette, hogy a támadók romák. Arra a kérdésre azonban senki nem tudott válaszolni, ez miért lényeges. És persze senki nem ismerte személyesen az elkövetőket.

– Nagyon megrázta a település lakóit az eset, szerencsére a hasonló jellegű bűncselekmények nagyon ritkák nálunk – mondja Csáfordi Dénes (Fidesz) polgármester. – Nincs ügy – teszi hozzá, sajnálatos, ami történt, de nincsenek tendenciák, ez egy jól elkülöníthető eset. Mint rámutat, utoljára 2009-ben volt hasonló erőszakos bűncselekmény Hajdúhadházon. A város bűnözési mutatói jók és javulást mutatnak. Nem véletlen az sem – teszi hozzá a polgármester –, hogy 2016-ban a hadházi rendőrkapitány, Asztalos János lett az év rendőre Hajdú-Bihar megyében.

A rendőrség a nyomozás eredményességére való tekintettel nem közöl részleteket az esetről, olyannyira nem, hogy Csáfordi Dénes sem ismeri azokat. Azt is elmondja, az önkormányzat anyagilag támogatni fogja az elhunyt családját. Mint mindenki más, a polgármester is magától értetődő természetességgel beszél arról, hogy az elkövetők romák. – Régebben voltak összezördülések a cigányok és a magyarok között, de évek óta béke van – állítja.

A 2001-es népszámláláskor a város lakosságának 89 százaléka magyarnak, 11 százaléka pedig cigány nemzetiségűnek vallotta magát. 2006-ban az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány pert indított a roma gyerekek iskolai szegregációja ellen, miután két helyi általános iskolában is a melléképületekbe száműzték a roma diákokat. Az ügyben a bíróság az alapítvány javára döntött. Az egyik iskola 2010-ben újból bekerült a hírekbe, amikor a vécéjében rajtakaptak két szexelő nyolcadikost, akik közül a lányról kiderült, hogy szifiliszes. A 14 éves lány több társát is megfertőzte.

2009 májusában helyi romák békésen demonstráltak a pár nappal korábban Hadházon tartott, belőlük félelmet és megbotránkozást kiváltó felvonulás ellen, amit állításuk szerint jobbikosok szerveztek. 2011-ben pedig a Jobbikhoz köthető Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület járőrözött a romák elrettentésére a városban. A polgármester szerint azóta béke van.

Így vagy úgy, az esetet hallva egyből minden hadházi a romákról kezd beszélni. Egy házhoz szállítást is vállaló étterem futára azt mondja, négy nagyobb cigánytelep is van Hadházon, de soha senki nem bántotta, amikor oda szállított. Az egyik kocsma törzsközönségét nem rázta meg az eset, „néha szoknak lenni durva dolgok” – mondja egy, az áldozattal nagyjából azonos korú férfi. Inkább az lepte meg őket, nagyon, hogy a támadó srácok nem a putrisoron laknak, szegény családokban, hanem jobb módú famíliák sarjai. Így aztán biztosan nem lett volna szükségük arra, hogy erőszakkal vegyenek el pénzt. Abban is teljes az egyetértés az italboltban, hogy a fiúk valamilyen drog hatása alatt voltak. – Mert az biztos, hogy józan ember ilyet nem csinál – mondja egy alkalmi szakértő a fröccsébe kapaszkodva.

A gyilkosság Hajdúhadház szélén, egy falusias utcácskában történt. Az elején laknak a „módosabb” szegények, a végén meg a nagyon szegények – jól mutatja az útburkolat is: elöl kicsit aszfalt, közbül kicsit murvás, amott meg földút kóbor kutyákkal és egyre több parabolaantennával. Nem akarom az özvegyet zavarni, a szomszédokkal beszélgetek.

Áll az utcában egy olyan ház, amelyikből már az ablakkereteket is kilopták – mutatják az öregasszonyok – ide járnak a fiatalok szipuzni. Az elhunyt férfiról azt mondják, kedves ember volt, de nem túl beszédes, mindig szívélyesen köszönt, amikor a boltba ment a biciklijén. Abban azonban nem értenek egyet, hogy mennyire jellemzők a környéken a balhék, betörések, lopások.

– Verekedések azok vannak néha. De hol nem? – kérdez vissza egy néni a kapu mögül.
– Változott itt valami a gyilkosság óta? – érdeklődöm.
– Igen. Esténként jól bezárkódunk, és ha éjjel ugat a kutya, már nem megyünk ki megnézni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/21. számában jelent meg, 2019. május 24-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/21. számban? Itt megnézheti!