HIRDETÉS
Kezdőlap Belföld Michael Jacks...

Michael Jackson él, és Magyarországon zenél

HIRDETÉS

Először a solymári Schultz Sörözőben láttuk Mike-ot néhány évvel ezelőtt, amikor Markkal egy szintén Solymáron élő angol barátjával bluest játszottak. Majd a múlt héten a Sidera együttesben gitározott, ugyanott. A szikár, hatvanas évei közepén járó férfi először húzódozott, amikor megkerestük, hogy írnánk róla, de aztán csak kötélnek állt. 

HIRDETÉS

Néhány nappal később, a megadott cím előtt állva már tudtuk, jó helyen járunk, hiszen az utcán is hallani lehetett az ablakon kiszűrődő blues-akkordokat.

Pék volt, majd betegápoló

Kiderült, hogy Mike 2012 szeptembere óta él Magyarországon. Élettársával, Évával egy York melletti kisvárosban, az észak-kelet angliai Maltonban ismerkedett meg tíz éve. Öregek otthonában dolgoztak, demenciával küzdő betegeket ápoltak. Mike szerint ez a munka nehéz, mert sok szeretetet, türelmet és empátiát igényel, aminek – valljuk be őszintén – mostanában híján vagyunk. Hosszabb időre van szükség, hogy megismerje az ember a beteget, közeli kapcsolatot tudjon kiépíteni, hiszen sokuk még beszélni sem tud. Nagyon „ébernek”, empatikusnak kell lenni. Figyelni kell a metakommunikációját, reakcióit, kívánságait, ismerni kell a világot, a környezetet, ahonnan a demenciával küzdő ember érkezett, hogy tisztában legyen az ember azzal, adott esetben mi is a teendő, hogy segíteni tudj neki.

– Nehéz szakma ez, sokan bele is betegszenek, ápolók, orvosok, ha nem tanulják meg, miként kezeljék magukban a páciensek szenvedéseit. Úgy érzem, ezért szinte lehetetlen egy egész életen keresztül csinálni. Én a képzéssel együtt 20 évig dolgoztam diplomás nővérként. Még innen is visszajártam Angliába dolgozni, három éve fejeztem be végleg. Magyarországon nyelvi problémák miatt nem tudtam elhelyezkedni, hiszen az egészségügyben nagyon fontos a gyors és hatékony kommunikáció – fejtegeti, miközben leülünk az étkezőben. 

Időközben Éva is lejön a tetőtérből, bemutatkozunk, néhány szót vált Mike-kal, majd sietve indul.

HIRDETÉS

Mike arról is beszél, hogy nem ez volt az eredeti szakmája, hiszen a negyvenes éveiben, első felesége halálát követően végzett el egy hároméves ápolói tanfolyamot, s utána indult az egészségügyi karrierje. 

Eredeti szakmájában tíz évet töltött, amikor is pékként, egy speciális, organikus sütőipari termékeket forgalmazó, Wholefood Markethoz hasonló szövetkezetnél dolgozott, amely saját maga termelte a gabonát, saját malommal rendelkezett, és szociális szempontokat is figyelembe vett a foglalkoztatáskor. A cég egyfajta úttörő szerepet töltött be a piacon, aztán saját sikerének áldozata lett: a nagyobb cégek átvették a módszert, s bedarálták a szövetkezetet. A pékség előtt sok helyen megfordult, hogy kipróbálja magát, különböző hivatalokban is dolgozott ügyintézőként.

Zeneiskolába soha nem járt, autodidakta módon tanult meg gitározni: lemezeket hallgatott, majd később összevetette a hallottakat a gitározás, a zene elméletéről szóló könyvekben írtakkal. Az iskolázás felsőfoka az volt, hogy sok zenésszel muzsikált együtt, beszélgetett és figyelte a technikájukat, a kezüket, ahogy játszanak. Szerencsére ma már ezt a világháló videóin is megteheti.

A gitár örök életre barátod marad

Ötven éve minden nap kezébe veszi a gitárt. Amikor dolgozott, volt, hogy csak tíz perc jutott a játék örömére, most, hogy nyugdíjas, naponta több órát foglalkozik egy-egy zenei ötlet, téma megértésével, kiteljesítésével.

– Úgy, mint sok mást is, az apró részletek tehetik igazán tökéletessé a zenét.Bármi történt az életemben a zene mindig ott volt velem.

Mike ars poeticáját egy Mark Knopfler-interjúval magyarázza, ahol a Dire Straits magyar édesapától származó gitárosa és vezetője – aki mellesleg a modern rockban ma már ritka szabadkezes gitártechnikájáról ismert – arról beszélt, nem érdekes, ha nem leszel professzionális zenész, a gitár egész életedben a barátod marad.

HIRDETÉS

Mike egyébként sem akart profi zenész lenni. – Számomra nem jelentene élményt egy stúdióban lemezt készíteni. Én az élő zenét szeretem, amikor ott van előttem a közönség, látom a reakciójukat. Nem hatalmas, többezres koncertekre gondolok, hanem pubokra, ahol megvan az intimitása a zenének, egyfajta személyes kapcsolat alakul ki a zenész és a közönség között. Ha tetszik a zeném, leülnek vagy állva hallgatnak, ha nem, beszélgethetnek egymással, akár ki is mehetnek. Nem zavar. Számomra a szociális közeg fontos, hogy a szünetben vagy a koncert végén a zenésztársakkal és közönséggel is beszélgethetünk a zenéről, az életről, bármiről. 

Mike a solymári Kovács Józseffel is játszott együtt, aki az egyetlen, Magyarországon megjelent, átfogó blues enciklopédiát írta, „A blues története a kezdetektől napjainkig” címmel. Mike-hoz legközelebb az old style blues – mint például a swing blues vagy a chicagói blues atyjaként ismert Muddy Waters – áll. Ehhez a stílushoz illik Mike szabadkezes technikája, hiszen nem használ pengetőt. Leginkább azokat a zenészeket kedveli, akik zenéjének van valamilyen népi gyökere, például Jorma Kaukonen vagy Ry Cooder.

– Amikor fiatal voltam, nagyon népszerű volt a mi vidékünkön a country, akkor szerettem meg – magyarázza zenei ízlését. S bár a lakás tele van gitárokkal, s a gyakorlószoba sarkában még egy nagybőgő is látható, kiderül, hogy soha nem vásárolt új hangszert. Az étkezőben, ahol leültünk beszélgetni, a falon egy öreg akusztikus és egy elektromos gitár lóg. Beszélgetés közben, amikor arról beszél, hogy milyen zenét szeret játszani, le is emeli az akusztikus hangszert, s egy swing blues néhány hangját pengetve megmutatja, hogyan dolgoznak ujjai a húrokon.

A nagybőgőről elmondja, talán azt használja a legritkábban, legutóbb egy fiatal, nagyon tehetséges környékbeli lányt kísért vele. De akad olyan gitárja is, amelyen mindössze egyetlen alkalommal játszott koncerten. Angliában ugyan soha nem szerepelt énekesként, Magyarországon viszont előfordult már, hogy „arra kényszerült”.

Csak úgy játszottunk…

Amikor arról kérdezzük, hogyan kezdett zenélni itt Magyarországon, Mike elmondja, a sörözőben egy beszélgetés során vetődött fel a gondolat, s így vágtak bele Markkal évekkel ezelőtt.

– Csak úgy játszottunk, ami az eszünkbe jutott, s az embereknek tetszett. Persze amikor elkezdődött a Barcelona-meccs, be kellett fejeznünk, mert Gábor a csapos, és számos vendég a katalán csapat szurkolója, Messi csodálója, csakúgy, mint jómagam – meséli mosolyogva. Ezután keresett meg Lőrincz Péter, aki szervezett egy amatőr zenekart a Thursday Blues Bandet. Velük volt néhány fellépésünk az elmúlt években.

Mike emellett más zenekarokkal is koncertezik pubokban, sörözőkben. Mostanában leginkább a Sidera zenekarral. Nincs kialakult menetrend, amikor hívják, szívesen megy, átlagosan havi két alkalommal.

HIRDETÉS

Bár hét éve él már Solymáron, Mike nem kérte a magyar állampolgárságot, ahogy magát minősíti, ő az örök turista Magyarországon. – Önök, akik régóta itt élnek, nincsenek tisztában azzal, milyen gyönyörű helyen élnek, Solymár különös természeti adottságokkal rendelkezik. Kicsit emlékeztet York környékére – áradozik a községről.

Az angol és magyar viszonyokat ecsetelve pedig arról beszél, hogy amíg odakint az amatőr vagy a félprofi együttesek is tisztességes fellépti díjat kapnak, addig nálunk azoknak, akik nem hivatásszerűen zenélnek, egyetlen fillér sem jut zenéjük fejében, vagy alig valami.

Mike úgy véli, a magyar attitűd sokkal inkább hasonlít a nyugatira, mint a keletire. Ez valószínű a történelemnek, az Osztrák-Magyar Monarchiának tulajdonítható. Példaként hozza, hogy amíg a déli szláv országok a kereszténység ortodox ágához tartoznak, mi, magyarok a nyugati kereszténységhez.

A nyelvvel azonban gondjai vannak, mert szerinte bár a magyar nyelv zenéje – különösen, ha távolról hallgatja az ember – ugyan nagyon hasonlít az angolra, megtanulni és beszélni azonban nagyon nehéz. 

– A nyelvi feladatokat az interneten sokszor helyesen meg tudom oldani. Olyan, mintha keresztrejtvényt fejtenék. A boltban, a sörözőben és a zenével kapcsolatos témákban alapszinten elboldogulok, úgy hogy közben szurkolok, ne kérdezzenek tőlem semmi, kicsit is bonyolultabbat – mondja nevetve. Akart ugyan nyelvtanfolyamra járni, de kellő számú jelentkező híján mindig elmaradt a tanfolyam, így maradt az önszorgalom.

A beszélgetés végén még egy igazi, erős angol teát is kaptunk, amit Mike nagyon hiányol Magyarországon. – Itt csak kihozzák a forró vizet, a zacskós teát, hiányzik a teázáshoz elengedhetetlen szertartás, illetve a minőségi tea – mondja az egyetlen bíráló mondatot rólunk, magyarokról.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/32. számában jelent meg, 2019. augusztus 9-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/32. számban? Itt megnézheti!

HIRDETÉS

Tudjuk, hogy mindenki kér...

…tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. A túlélésért. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi néhány száz forint is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük!

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon:
HIRDETÉS
Hajdú Péter
Hajdú Péter
A Magyar Hang gazdasági újságírója, közgazdász

Ezek is érdekelhetik még

Legolvasottabb a Magyar Hangon

HIRDETÉS

Kövessen minket a közösségi oldalainkon!

29,709lájkolóTetszik
2,810követőKövetés
18,500feliratkozóFeliratkozás

Friss lapszámunk

Nincs két Fidesz – Magyar Hang-ajánló

Tarlós István-, Péterffy Attila- és Kaláka-interjú, riport az ország egyik legszegényebb településéről. Keresse a friss Magyar Hangot!
HIRDETÉS
HIRDETÉS

Kiemelt cikkek

Flaszter 65. – Hogy lett a Nélküledből antiszemita uszítás?

Dévényi István vendégei: Ónody-Molnár Dóra, a 168 Óra munkatársa és Lakner Dávid, a Magyar Hang újságírója.