Először esett be a GDP 7 százaléka alá az egészségügyre fordított kiadás a KSH adatai szerint. A 6,9 százalékból is mindössze 4,8 százalékot áll az állam, a többit a betegek fizetik. Fekvőbetegként 10 forintból egyet, járóbetegként négyet, a patikákban pedig hatot a biztosítottak állnak, főként készpénzben – írja a Válasz Online.
A kórházi ellátásban továbbra is döntő fölényben van a közfinanszírozás, ám először került tíz százalék fölé a fizetős egészségügy, vagyis a műtétekért zsebből vagy önkéntes pénztáron keresztül kifizetett összeg. A járóbeteg-ellátásban ugyanez az arány 43 százalék. Az ötéves mélypont (vagy más nézőpontból a csúcspont) 2014-ben volt, akkor a magánkiadások aránya elérte a 47 százalékot: csaknem fele-fele arányban osztozott az állam és a beteg a kiadásokon. Miközben hosszúak a várólisták, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kórházi ágyak 34 százaléka üresen áll, részint finanszírozási okokból: nincs pénz a beavatkozások elvégzésére.
A helyzet javulása sem várható: a 2019-es költségvetésben 16 milliárd forinttal kevesebb szerepel az egészségügyi intézmények működtetésére, mint a tavalyiban. Folyamatosan csökken a dologi költségekre fordítható összeg (magyarán a mindennapi működéshez szükséges villanyra, fűtésre, kézfertőtlenítőre, orvosi kesztyűre, műtéti cérnára stb. költött pénz) aránya is: 2012-ben 53 százalék volt a dologi kiadások aránya.
„Nem igaz, hogy megállt volna az elvándorlás a magyar egészségügyből" | Magyar HangA kritikus 50 százalék alá 2014-ben esett be a mutató, 40 százalék alá 2018-ban, idén pedig már 39 százalék alá is becsúszott. Hét éve 100 forintból 53-at fordíthattak a beteg által közvetlenül érzékelhető kiadásokra, ma 39-et. Magyarországon sikerült megvalósítanunk azt a csodát, hogy az orvostudomány fejlődése ellenére nem rövidül, hanem nyúlik az egy betegre jutó kórházban töltött idő.
