Aktivisták, károsultak, Hős utcai lakosok ültek ki a minap beszélgetni a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor sétányra. Néha elhalkította a hozzászólókat egy repülőgép zaja, néha közéjük pattant egy odapöckölt söröskupak, néha pedig a rendőri túlbuzgóság szólította el a mikrofon mellől a rendezvény moderátorát. De ezek csak apróságok voltak ahhoz képest, hogy mi volt a Veled is megtörténhet – Otthonrombolás Országosan című rendezvény témájához képest.
– Mit lehet tenni olyankor, amikor valakinek elveszik az otthonát és kap érte egy kis összeget, amiből nem tudja megoldani a lakhatását? – kezdett bele Mihály Bulcsú, a rendező Kontúr Egyesület nevében. A civil szervezet ugyan a Hős utcában tevékenykedik, de ő is hangsúlyozta, és az esemény nyomán is kiderült, hogy nem csak Kőbányára és nem csak a szegregátumokra korlátozódik ez a jelenség. El is hangzott, hogy ezen ment át több lakó Üllőn, Mohácson, Kisvárdán, és jelen volt egy érdi ingatlantulajdonos is, aki értékbecslő ugyan, de hát így is úgy küzd még mindig az igazáért, hogy már lebontották a házát.
Számítása szerint még úgy másfél év pereskedés a bíróságokon a szerinte jogtalan kisajátítási perek után, és már az igazánál lesz. Tóth Lídia pedig mint kisajátítást elszenvedő és mint kőbányai képviselőjelölt volt jelen. – A mi esetünk egy törvénytelen eljárás, erőszakkal elveszik az ingatlanunkat és pár forintot löknek érte, nehogy úgy tűnjön, hogy államosításról van szó – fogalmazott. Számára az lett gyanús, hogy semmiféle közcélt nem jelöltek meg az ingatlanuk kisajátításához, ami törvényellenes, így aztán arra a jutott, hogy a „mit is szeretne az önkormányzat” kérdésre az a válasz, hogy „nyilván lopni”.
A Hős utcában „igazából az önkormányzat áll a rendetlenség pártján" | Magyar Hang
Veled is megtörténhet címmel tartott egyfajta nyilvános együttgondolkodást és szolidaritási akciót szombaton a Hős utcában tevékenykedő Kontúr Közhasznú Egyesület és a józsefvárosi civileket tömörítő C8. A Kőbánya szívében megtartott rendezvény címe arra utalt, hogy nem csak a szanálásra ítélt Hős utca lakóival, vagy az ott jelenlévő civilekkel fordulhat elő, hogy egyszer csak az utcára teszik őket, hanem tulajdonképpen bárkivel.
Elhangzott az is, hogy aki nem élte át ezt, az nem tudja, hogy ez milyen lelki testi tünetekkel jár. És valóban: mikor arra kellett válaszolni a megszólítottaknak – akár érintettek, vagy csak szolidarítók, civil segítők – igazából senki sem tudott mondani semmi konkrétat felelni a kérdésre. És tényleg nem is lehet igazából mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy egyszer csak az államnak, vagy az önkormányzatnak valami fontosabb dolga lesz azzal az ingatlannal, ahol eddig leéltük az életünket, vagy annak egy jelentős részét.
Mert a kisajátítás tulajdonképpen ennek a jelenségnek a velejárója, a „szükséges rossz”, amit – hangoztatta például Somlyódi Csaba, Kőbánya MSZP-s polgármesterjelöltje – akár jól is lehetne csinálni, azzal, hogy több pénzt adnak azoknak, akik menni kényszerülnek. Szerinte akár az államnak, akár az önkormányzatnak pártatlanul kellene eljárnia majd közölte, hogy sajnos a kisajátítási törvényben van egy csavar:
Aki a megajánlott árat nem fogadja el, annak is mennie kell az ingatlanból, mert akkor is végrehajtják a kisajátítást.
– Magyarul mond egy fals árat az értékbecslő, és a bíróság megállapíthatja ugyan a valós árat, de addig végbemegy a kisajátítás és a rombolás, és évek múlva talán igazságos döntés születik, de addig a lakást lerombolják, és a vasút vagy sportpálya megépül a helyén – mondta.
Sőt, Urbanovszkly Zsuzsa (Kontúr Egyesület) szerint nem is kellett volna a Hős utcában idáig jutni, mivel adott volt 2,1 milliárd forint, amit a X. kerület arra kapott az államtól, hogy rendezze a két háztömbben lakó tulajdonosok és bérlők lakhatását. Pedig – ahogy egy lakó beszámolt róla – „erről szó sem volt”, sőt épp az volt a vagyonkezelő szándéka, hogy teljesen felújítják, de ennek már 20 éve. – A fejünk felett döntöttek, így csak a rombolást látjuk, meg a pusztítást – mondta halkan a néni, akinek manapság még azt a kérdést is feltették, hogy hát miért nem nézte meg, hogy hol vesz lakást?
„Így lehet drogtanyává degradálni egy telepet" - Segíthet-e a Hős utcán a kerítés? | Magyar Hang
Portaszolgálattal ellátott kerítést akar emelni a kőbányai önkormányzat a hírhedt Hős utcai háztömbök köré, hogy kiszorítsa a drogturistákat. - Hova mennek? - kérdi tőlünk, fülén egy hatalmas okostelefonnal egy fürdőköpenyes nő, amikor a pizzás- és sörösdobozokat kerülgetve haladunk felfelé az egyik itteni lépcsőházban.
Hosszú monológgal válaszolt, amiből kiderült, hogy mi is történt a Hős utcában. Hogy honnan jutott el a két háztömb oda, ahol most tart. – Hát én megnéztem: zöldövezetben, de a fákat kivágták, téglaépítésű házban, napfényes jól tájolt lakásban. De a vagyonkezelői lakrészbe komfort nélküli lakásokba költöztettek sokgyerekeseket, akik persze nem tudtak ott megmaradni, ezért gyakorlatilag kiköltöztek a folyosóra és ott élték a mindennapjaikat. Aztán költöztettek börtöntöltelékeket, úgyhogy lopások, betörések voltak, tőlük kellett féljünk, nekünk kellett védekeznünk és ez rengeteg pénzünkbe került. Sokan közülük rengeteg tartozást halmoztak fel, az ő tartozásiak a ház terhén maradtak, azt göngyölítették tovább és a tulajdonosokra is próbálták ezt rátestálni. Aztán mindenki a városból idehordta a szemetét és ránk sózták a közös költségben ezt is, mikor elvitették. Akkor még nem tudtuk mi van e mögött, bár tudtuk, hogy van valami hátsó szándék, hát lehet, hogy most kell rádöbbennünk, hogy ez volt az. És aztán a szomszédtól, nem hivatalos helyről kezdtük el hallani, az iszonyatos züllesztések után, úgy néz ki, hogy bontás lesz. Féltek is az ismerőseim, rokonaim odalátogatni hozzám. Elszoktak tőlem, iszonyú kellemetlen volt.
Később egy másik lakó így fogalmazott arról a sokat emlegetett Hős utcai bélyegről: – úgy nézek én ki, mint egy drogos maffiózó? Vegyék észre, hogy a Hős utca nem csak drogosoké, vannak itt teljesen normálisak is, de már rajtunk maradt a bélyeg. Kérünk szépen hát, hogy vigyétek hírünk! Hogy vannak normális hős utcaiak!
A szégyenen túl más, húsba vágó problémáik is vannak az itt élőknek: egy 30 négyzetméteres lakásokban, ahol van vízóra, 15 ezer forint havonta a közös költség, ahol nincs, ott harmincnégyezer is lehet akár. – Mi ez ha nem hűtlen kezelés, hiszen nincsen semmifajta szolgáltatás ezért a közös költségért? –tette fel a költői kérdést Mihályi Bulcsú. Ezt követően Tukacs Gitta, a Református Cigánymisszió munkatársa mondta, hogy lehangoló, ahogy a polgármester azt híreszteli, hogy ezek az emberek elvannak adósodva, miközben az önkormányzat van eladósodva, egy lassan húszéves esetre hivatkozva lakja le a saját részét. De Tukacs Gitta megjegyezte, „reméljük, hogy az ügyészség kézbe veszi” majd ezt az ügyet.
Más, évtizedes problémákra is fény derült, mikor Urbanovszky Zsuzsa beszámolt róla, hogy azok a problémák, amik most óriásiak – az önkényes lakásfoglalók esete például – azt már 11 éve jelezték a lakók, a szanálás pedig már 2006-ban felmerült – akkor is annyit akartak adni lakóknak lelépési pénzként, mint most. Csak hát közben volt egy hatalmas ingatlanbumm Budapesten.
