Nem hagyhatjuk magunkat megfélemlíteni – erről beszélt Pikó András a kampányközpontjában zajlott házkutatás után. Az ellenzék józsefvárosi polgármesterjelöltje szerint azért kerülhettek célkeresztbe, mert a Fidesz olyan támogatottsági adatokat mért a kerületben, amelyek a kormánypártot is meglepték.
(Az interjú eredetileg 2019. szeptember 20-án jelent meg a Magyar Hang hetilapban!)
– Ha látna egy fotót fideszes ellenfele, Sára Botond kampányközpontjából, ahol a személyes adatokkal teli ajánlóívekkel és felnyitott laptopokkal dolgoznak az aktivisták, ön mire gondolna?
– Ez azért „becsapós” kérdés, mert ha nem Sára Botondról és a Fideszről lenne szó, akkor nem a Kubatov-listákra gondolnék először, de miután tudunk az ilyen listák létezéséről, így nyilván az jutna elsőként eszembe. Azoknak a vádaknak viszont, amelyeket velünk szemben megfogalmaznak, nincsenek ilyen előzményei. Ezerszer elmondtuk, hogy az ajánlóívek beérkezését ellenőriztük. Civilként nem azért szálltam be a politikába, hogy rögtön az első hónapban minden mocskot magamra vegyek.
– Ki tudja jelenteni, hogy a lefoglalt laptopokon nem lesznek ott azoknak az adatai, akik önöknek aláírtak?
– Ebben teljesen biztos vagyok. (Október 3-án kiderült: a rendőrség megszüntette a nyomozást az ügyben– a szerk.)
– Hiba volt azt a fotót kitenni, még ha csak egy zárt csoportba is?
– Az ominózus fotón a kampányfőnököm szerette volna elismerni a háttérben dolgozók munkáját. Normális viszonyok között, normális demokráciában az ember nem is feltételezi, hogy ebből baj lehet. Ez hibává akkor válik, ha belehelyezzük magunkat egy putyini autokráciába. Pofon vágott bennünket a valóság, hogy egy putyini autokráciában élünk. Ez az egész egy politikai kommunikációs hadjárat, de ennyi erővel semmilyen fotót nem lenne szabadna kitenni. Nem hagyhatjuk magunkat megfélemlíteni, nem öncenzúrázhatjuk magunkat, ha biztosak vagyunk a saját tisztaságunkban.
– Ma azért az emberek jelentős része azt gondolja, hogy az ajánlóíveken gyűjtött adatokat a pártok lemásolják. Önök pedig – ha elmondása szerint nem is csináltak semmi szabályelleneset – óriási magas labdát adtak.
– Elég nagy baj, hogy ez az általános vélekedés. Mi úgy indultunk neki ennek a választásnak a civil csapatommal, hogy önazonosak maradunk, úgy fogunk viselkedni, ahogy korábban. Ezt is tesszük. Ráadásul Udvarhelyi Tessza, az én kampányfőnököm az egyik élharcosa annak, hogy be kell tartani a GDPR szabályait.
– Kocsis Máté 2014-ben 57 százalékkal, Sára Botond 2017-ben 62 százalékkal nyert. Mit gondol, miért van szükség önökkel szemben hadjáratra?
– Talán azért, mert hetente mér a Fidesz, és valami olyanra jutottak, ami őket is meglepte.
– A korábbi szavazati arányok ellenére úgy érzi, hogy nyerhet?
– Persze, 2018-ban és 2019-ben is több szavazatot kaptak az engem támogató pártok, mint a Fidesz. Ha ezek a szavazók most is voksolnak, nyerni fogunk.
– Az ön neve már azelőtt forgott az ellenzéki jelöltek között, mielőtt elvállalta volna. Rádiósként dolgozott, miért vágott bele a politikába?
– Civil aktivista voltam, és bár az ételosztással, valamint az emberek konkrét segítésével nagyon sokat lehet tenni, ez mégiscsak a felszín kapargatása. Valódi változáshoz ott kell lenni a politikában. Józsefvárosban élek 16 éve, ez az otthonom, ismerem minden szegletét, így a polgármesterség az a poszt, amivel a legtöbbet tudom tenni.
– A politikába beszálló civilek részéről gyakran elhangzik, hogy az ellenzéket már nem tartják alkalmasnak a képviseletre. Mit gondol erről?
– Ahhoz, hogy tér nyíljon az én indulásomhoz, a pártok oldaláról szükség volt egyfajta deficitre, emberhiányra. Ugyanakkor az indulásom nem a „népszerű ember politikai szerepre konvertálja az ismertségét” program helyi változata, mögöttem tényleg van egy többéves terepmunkás civil múlt. Ez a meghatározó, nem pedig az ismertségem. A józsefvárosi kampány azért nagyon izgalmas, mert egy olyan kísérlet, ahol a civilek nemcsak segédcsapatok, hanem irányító szerepbe került, a pártokkal egyenrangú szereplők.
– Sokszor mondják, a politikát politikusok csinálják. Egy civil erre biztosan alkalmas lehet?
– Maximálisan, erre jó példa, hogyan készült el a programom. Tavaly szeptembertől a mögöttem álló C8 civil csapat feltérképezte a kerületi problémákat, kérdőíveztünk, fókuszcsoportos méréseket végeztünk, társadalmi vitát tartottunk, és így véglegesítettük. Nem nekem kell megmondani, hogyan kell profi n politizálni, de mi Magyarországon szerintem egyedülálló mélységben tudunk egy kerület problémáira reflektálni. Ha megválasztanak polgármesternek, október 14-én reggel úgy fogok ott állni, hogy pontosan tudom, mit fogok csinálni.
– Mit tenne elsőként?
– Egy szimbolikus ügyet tudok említeni, azonnal felmondanám a Lokállal kötött hirdetési szerződést. Ez nem nagy összegről, évi 30 millió forintról szól, de ebből hét-nyolc pedagógiai asszisztens fizetését ki tudnánk gazdálkodni. A következő lépés már sokkal távlatosabb: vissza kell adni a vagyongazdálkodás és városüzemeltetés feletti ellenőrzést a képviselő-testületnek, hogy lehetőség se legyen korrupciós rendszerek üzemeltetésére. Jelenleg ugyanis ez a két terület egy fekete dobozban van, elzárva bármilyen társadalmi kontrolltól. Kocsis Máté elvette a testülettől a kinevezési jogokat, minden kinevezés a polgármesteré, és ez így nincs jól. Azt látjuk, hogy csak folyik el a pénz.
– Az emberek már hozzászoktak egy kormány- vagy vezetőváltás után, hogy a fontos pozíciókba az újak emberei kerülnek. Mi garantálja, hogy önöknél nem ugyanaz fog történni, mint ami most zajlik, csak éppen más színezetű emberekkel?
– Magyarán, hogy nem a Fidesz helyi elnöke kapja majd az egymilliós ügyvédi megbízást, hanem az MSZP helyi elnöke? Na, ilyen nem lesz! Nem vagyok naiv, tudom, hogy a pártok szakértői nélkül nem lehet működtetni az önkormányzatot, de politikai alapú, teljesítményekkel nem igazolható javadalmazásokra tőlem nem lehet számítani. Az ilyen visszaélésekre az ellenszer a nyilvános működés, átláthatóvá fogom tenni az önkormányzat tevékenységét.
– A korrupció elleni küzdelemmel és az átláthatósággal kampányol ön is, de nem érzi úgy, mintha az embereket ez már nem érdekelné?
– Valóban minden felmérés azt mutatja, hogy ezzel a témával kapcsolatban fásultság mutatkozik a társadalomban. Mégis azt gondolom, van olyan megközelítés, amelyet még nem próbáltunk ki. Amikor arról beszélek, hogy 500 millió forintba kerültek öt év alatt a bizonyíthatóan politikai okokból fideszes politikusokkal megkötött szerződések, azt is hozzá tudom tenni, hogy ebből két csúcskategóriás diagnosztikai eszközt, CT-berendezést lehetne venni.
– Ez elég hasonlatos ahhoz a sokszor demagógnak nevezett példához, mint hogy mennyi lélegeztetőgépet lehetne vásárolni egy stadion árából.
– Az a különbség, hogy a stadion és az ezer lélegeztetőgép nem az a lépték, amit az ember be tud fogadni. Itt két CT-ről van szó, ami a helyi rendelőből hiányzik, ezek a berendezések életeket menthetnek, ma pedig hónapokat kell várólistákon tölteni, mert nincs belőlük elég. A helyi politikának az az előnye, hogy mindent a személyes élet kontextusába lehet helyezni.
– Mi olyat tud még ígérni, amit a kerületiek a saját bőrükön is megéreznek?
– Korábbi felméréseinkből az derült ki, hogy két nagy probléma van a kerületben. Az egyik a köztisztaság, ez viszonylag könnyen orvosolható. A másik a lakhatási válság, nemcsak a szegényeknél, hanem a középosztálybelieknél is egyre torokszorítóbb a helyzet, miközben nagyon sokat tehetnénk. Ha odakerülünk, olyan pályázati rendszert alakítunk ki az önkormányzati bérlakások kapcsán, amelyben nem csak a fideszes vezetők juthatnak ingatlanokhoz. Azoktól a beruházóktól pedig, amelyek társasházat építenének, a telekért cserébe nem pénzt, hanem lakást fogunk kérni. Ajánlatot teszünk majd azoknak, akik valamiért, sokszor félelemből nem adják ki az üresen álló lakásukat, hogy tovább-béreltessük.
– Ellenzéki oldalról gyakran elhangzik, hogy az önkormányzatok megnyerése a NER lebontásának első lépése. Civil indulóként mit gondol erről?
– Biztosan van egy ilyen olvasata is. Ha viszont azt nézzük, mi a tétje a választásnak, akkor az, hogy most vagyunk az utolsó pillanatban, amikor megállíthatjuk a közélet végzetes hanyatlásának folyamatát. Új kapcsolatokra van szükség az emberekkel, be kell őket vonni.
– Van erre igényük az embereknek?
– Óriási a kockázat, de ebbe muszáj belemenni, mégpedig úgy, hogy ezzel tanítsuk is a társadalmat.
– Ha nem nyeri meg a választást, mi a B terve? Van ezek után visszaút a sajtóba?
– Úgy kezdtem bele, hogy igen, de mostanra úgy látom, hogy nincs. Elköteleztem magam, hogy ezeket az értékeket, ezt a programot képviselni fogom. A képviselő-testületben így biztosan lesz ennek a gondolatvilágnak, a helyi civileknek egy harcedzett, erős, tapasztalt emberük.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/38. számában jelent meg, 2019. szeptember 20-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/38. számban? Itt megnézheti!
