„A bevándorlók szétvernék a Lyukót”

Miskolc igazi plakátba bugyolált csatatérváros. Minden buszmegálló, minden villanyoszlop telis-tele ragasztva, az ötemeletes panelekről is polgármesterjelöltek mosolyognak vissza. A fokozott kampányhangulatot egyrészt az adja, hogy október 13-a után Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyének mindenképpen új vezetője lesz.

A várost kilenc évig vezető kormánypárti Kriza Ákos ugyanis betegsége miatt nem indul a voksoláson. A plakátokról azonban ő sem hiányzik: Alakszai Zoltán eddigi jegyzőt ajánlja a Fidesz–KDNP szimpatizánsai figyelmébe, az ellenzék pedig Veres Pál iskolaigazgató mögött egyesült.

Ezért aztán nem is csoda, hogy a puszta poszterezésen kívül még más kampányeszközök is megjelennek: Diósgyőrben sétálgatva, a Nemzetőr utcában szorgoskodó aktivistákat látunk, a számozott utcák romjai előtt álló panelházak ajtaján meg Fidesz–KDNP-logós szórólapot, amelyen a helyi képviselőjelölt invitálta körzeti lakóit kedvezményes zöldségpiacra. Burgonya 30 kg 4000 forint, vöröshagyma 14 kg 2500 forint, alma 190 forintért kilója. A kormánypártok további termékei között van még lapos káposzta, Erzsi-bab, karfiol és mák.

A korteskavalkádban szinte el is tűnnek a villamosmegállóban szédelgő szerhasználók és a sarkokon üldögélő hajléktalanok. De persze ez a két világ is össze tud kapcsolódni: a Lyukóvölgybe tartó 16-os buszra úgy száll fel egy srác, hogy eloltja a kampányújságba csavart herbálos cigarettáját. Majd amikor leszáll az egykori nyaralóövezetből kialakult nyomortelepnél, csendesen rágyújt újra.

Itt már lényegesen kevesebb a plakát. Hogy az aktivistáknak nem fűlött a foga a mindig zenebonától csengő-bongó 16-os járathoz, vagy a jelölteknek derogált, hogy elgazosodott telkek, szeméttel telehordott porták és szétkapott házak előtt feszítsenek, mindenesetre elképzelhető mindkettő. Viszont több van errefelé a sajtóban egyfajta új Lungo Dromként kikiáltott Firosz plakátjaiból: az a Váradi Gábor hirdeti rajta a valódi integráció szükségességét, aki eddig balliberális körökben mozogva volt hosszú évek óta Miskolc roma kisebbségi önkormányzatának vezetője. És nem mellesleg ő volt az eddigi városvezetés egyik leghangosabb kritikusa a telepfelszámolások kérdésében. Rettegett tőle, hogy a Lyukóba menekülő romák busmanként térnek majd vissza a városba azokból az egykori bányásznyaralókból, ahol meghúzták magukat.

Azt hihetnék, hogy ha valahol, akkor itt, az ajtóból, pozdorjalemezből, ki tudja, honnan származó bontott téglából álló kényszerszállásokban élőknek aztán megvan a maguk sarkos véleménye a kormánypártokról, hiszen itt a Fidesz sikerként, rendteremtésként kommunikálja azt, amely eredményeképp több ezren élnek víz és fűtés nélküli kalyibákban.

Azonban ha megnézzük a tavaszi EP-választás eredményeit szavazókörökre lebontva, azt láthatjuk, hogy a Fidesznek nagyon komoly bázisa húzódik meg ebben a posztapokaliptikus tájban. Május 26-án ugyanis az urnához járulók 85 százaléka szavazott a Fidesz–KDNP-re. A maradék 15 százalékon hét párt listája osztozott. Hogy ebben a szavazóhelyiségként funkcionáló közösségi ház mögött, a voksolás napján tartott élelmiszercsomag-osztásnak mekkora szerepe volt, arról mindenki szemérmesen hallgat.

Másról viszont szívesen beszélnek többen is: hogy segít rajtuk a Fidesz, például adókedvezménnyel és közmunkával. Meg a fiataloknak a csokkal. – Hát jobb az, ha nincs itt az a sok migráns, nem? – kérdez vissza félmosollyal az arcán egy nő. Azért kellett a Lyukóba jönnie, mert az előző házát szétlopták, amíg külföldön volt. – A bevándorlók szétvernék a Lyukót! – mondja egy másik nő, akinek valaha talán trafikként funkcionáló házából mosóvíz folyik az udvarra. Előtte azért szid kicsit minden pártot, „az összes megígérte, hogy lesz aszfaltos út, de hát nincsen”. Valóban nincs: az út itt köves, göröngyös, itt-ott füstfelhők gomolyognak, utcánként legalább két házat szétvet az ordító basszus. Hogy így lesz ez majd október 13-án is, ahhoz kétség sem fér.

Ám Andrást nem hozza lázba ez az egész. A vállán egy radiátort cipelő férfi sietve feleli, hogy ő 12 órázik, ezért aztán még az is lehet, hogy szavazni sem lesz ideje. – De a választás vasárnap van! – jegyzem meg, mire ő közli, hogy ő bizony akkor is 12 órázni fog. Aztán feljebb taszítja a radiátort a vállán, és elnyeli őt a Lyukóvölgy valamelyik tekergő, göröngyös utcája.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/40. számában jelent meg október 4-én!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/40. számban? Itt megnézheti!