Szombathely: Üzenjük a fővárosnak, hogy nyugatról is fúj a szél

Szombathely belvárosában, az Árpád-házi Szent Erzsébet-templom mellett két hajléktalan ül a földön, borozgatnak az önkormányzati választás délutánján.

– Már ünnepelnek? – kérdezem.
– Nem, csak iszunk – válaszolják legyintve.
– Megkérdezhetem, kire szavaztak?
– Nem szavaztunk senkire, tudja, mi szegények vagyunk – mondják, majd egy kis aprót kérnek.

Szombathely egén nemrég sütött ki a nap, és ez nem választási jóslat, sokkal inkább meteorológiai tény. Az emberek ráérősen korzóznak a Fő téren és környékén. Padon sütkérező nyugdíjast kérdezek arról, merre van a városháza, mert lefotóznám, hiszen ez ma a legvonzóbb munkahely a városban. Mutatja az irányt, majd pár perc múlva utolér biciklin: – Fiatalember, ne ezt fényképezze, hanem a megyeházát, mert az szép régi épület.

Azt is elmondja, hogy Nemény Andrásra, az ellenzéki összefogás polgármesterjelöltjére szavazott, azért, mert változást akar, már csak az unokái miatt is.

A megyeházával szomszédos épület előtti padon két fiatal nyomkodja a telefonját, a térre érve tőlük kérek útbaigazítást: nem tudják, hol van. Amikor megtalálom, én mutatom meg nekik: itt, mögöttük.

– Szavazni voltak?
– Csak én, mert csak én vagyok nagykorú – válaszolja egyikőjük.
– Megkérdezhetem, kire?
– Persze – válaszolja –, a Horváth Somára.
– És a polgármesterjelöltek közül?
– Polgármesterre nem szavaztam, ez nagyon zűrös téma nekem.

A fiatalembernek igaza van, a város közélete húsz éve politikai botrányoktól hangos, ezek hatására például az MSZP évekkel ezelőtt feloszlatta, majd újraalakította megyei szervezetét, ahogyan korábban feloszlatták és újraalakították a szombathelyi Fidesz-alapszervezetet is. Év elején az ellenzék többségbe került a közgyűlésben, és ezzel átvette annak irányítását, miután Puskás Tivadar fidesz–KDNP-s polgármesternek elmérgesedett a viszonya Molnár Miklós alpolgármesterrel. A közgyűlés januárban azzal került a hírekbe, hogy egy rendkívüli ülésen nemet mondtak a „rabszolgatörvény” alkalmazására, sőt még arra is felszólították Hende Csabát, a város országgyűlési képviselőjét, hogy javasolja az Országgyűlésnek a túlóratörvény visszavonását.

A Fidesz (sokak szerint konkrétan Hende Csaba) később úgy döntött, hogy nem a 2014-es listavezető Koczka Tibor alpolgármestert indítja a párt a mostani önkormányzati választáson polgármesterjelöltként, hanem Balázsy Pétert, aki 2014-től a Vas Megyei Közgyűlés főjegyzője, és aki az ellenzék szerint báb. Koczka Tibor független jelöltként indult el, a Jobbik és a Pro Savaria Egyesület támogatottjaként.

A közgyűlés ellenzéki frakcióját öt éve vezető Nemény András 2010 és 2014 között országgyűlési képviselő volt az MSZP színeiben, most az Éljen Szombathely Egyesület (ÉSZ) indulójaként tulajdonképpen a Jobbikot leszámítva összellenzéki polgármesterjelölt, aki mögé még a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is beállt. És hát nem szabad megfeledkezni a város egyik hírességéről, a sokmilliárdos áfacsalással megvádolt, előzetest is megjárt Czeglédy Csabáról, aki függetlenként indult el.

Itt van közel 40 szavazókör, megnézem, hogyan zajlik a szavazás: rendben.

– Tudja, ez egy művelt, nyugati város – kacsint rám egy idős úr kifelé jövet. – Itt nincsenek balhék. A városban, mint mindenhol az országban, persze voltak plakáttépkedések, mindenféle ügyek meg pletykák, Neményről például azt híresztelték a fideszesek, hogy Brüsszelben Soros embereivel tárgyalt migránsok letelepítéséről, de ezzel már senki nem foglalkozik.

Besötétedik, Nemény András és a képviselőjelöltek, valamint néhány hozzátartozó, barát az MSZP helyi irodájában várja a végkifejletet. A részeredmények szerint Szombathelyen 49 százalékos a részvétel. – Lehet, hogy ez országos rekord? – kérdezik többen is. – Vagy nagyot nyer András, vagy nagyot bukik – teszik hozzá. Nemény András a főhadiszállás előtti kis közben sétálgat fel s alá.

– Még soha nem kellett annyi szavazat a győzelemhez, mint most, ezért, ha nyerünk, az komoly legitimációt jelent – válaszolja a milyen eredményt tippel kérdésemre. Biztató a helyzet, de teljes sikerre nem számíthatunk – mondja később az egyik képviselőjelölt.

– Szoros lesz a vége – teszi hozzá a polgármesterjelölt.

Percről percre változnak az eredmények, borzasztóan feszült mindenki. – Komolyan nem értem ezt a cirkuszt. Lezárultak az urnák, tegyenek be valami Bud Spencer-filmet, aztán mondják meg, mi a végeredmény, mert ezt így nem lehet kibírni – mérgelődik valaki a háttérben.

Nemény András idegszálait a budafoki kábelgyárban készíthették, igyekszik rezzenéstelen maradni, miközben mindenkihez van egy jó szava, de az állandó járkálás arra utal, hogy rettentően ideges. Nem derül fel az arca, amikor ötvenedszer találkozunk: „Be nem égünk, az biztos” – mondja nyugtatólag, pedig én nem is izgulok. Nemény hol 80, hol 800 szavazattal vezet Balázsy Péter előtt. Sorra derül ki, hogy az ÉSZ képviselőjelöltjei megnyerték a körzetüket, ilyenkor lármás öröm hangjai hallatszanak az irodából. A feszültséggel teli várakozást megírhatnám akár 16 kötetben is, Az eltűnt idő nyomában címmel, de ezt már megtette egy Proust nevű kolléga. Mindenesetre ólomlábakon jár az idő. Sorra gratuláló telefonok érkeznek, de Nemény András nem mer örülni: „Várjuk ki a végét” – mondja szinte percenként.

Azután megjön a végeredmény, végre mosolyog: 16 762 voksot kapott (48,82 százalék), 399-cel megelőzve fideszes riválisát, Balázsy Pétert (16 363 szavazat, 47,66 százalék). A függetlenként induló Koczka Tibor 1206 szavazatot szerzett (3,51 százalék). Az ÉSZ 11, a Fidesz–KDNP 8, a Pro Savaria 1 helyet kapott a közgyűlésben. Van egy független képviselő is, „bizonyos” Czeglédy Csaba.

A nagy öröm közepette próbálom megfejteni a siker titkát. Nem sikerül teljesen. A győztesek épp átvonulni készülnek egy vendéglátóhelyre ünnepelni, nincs idejük elemezgetni. Azt mondják, talán az a titok, hogy nem a politikáról, nem a migránsokról beszéltek az emberekkel, hanem a megoldandó problémákról.

Búcsúzkodunk, az egyik aktivista hív, tartsak velük én is. Nem lehet, még vissza kell vezetnem Budapest mellé. – Hát jó. Üzenjük a fővárosnak, hogy nyugatról is fúj a szél – mondja poétai tűzzel a szemében. – Ha a sok kis szél összekapaszkodik – teszi hozzá –, akkor akár orkán is lehet belőle 2022-re.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/42. számában jelent meg október 18-án!

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/42. számban? Itt megnézheti!