Orbán Viktor a nagyvállalatok érdekeinek megfelelően alakítja át a gazdasági rendszert, az állam vagyonokkal támogatja az óriáscégeket, miközben a hazai vállalkozásokat kiszorítják a piacról – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Dorosz Dávid. A főpolgármester-helyettest a régi idők szocijaival való munkamegosztásról, a budapesti autótenger apasztásáról és az égető társadalmi kérdéseket feszegető új könyvéről is kérdeztük. (Az interjú eredetileg a Magyar Hang 2019. november 29-i számában jelent meg.)
– Különösebb hírverés nélkül zajlott le a klímavédelemről szóló online konzultáció. Kitöltötte a kérdőívet?
– Kitöltöttem, és az oldalamon is megosztottam. Úgy láttam, sokan kitöltötték, úgy kétszázezren, ez pedig megmutatta, hogy a kérdés annál biztosan fontosabb, mint hogy el legyen dugva valahol egy kormányzati honlapon.
– Örököltek valamilyen klímastratégiára emlékeztető programot az előző városvezetéstől?
– Létezik egy koncepció, de elsősorban a környezetvédelmi szempontokra fókuszál, miközben a klímaváltozás komplex probléma. Ilyen értelemben nincs a fővárosnak klímastratégiája.
– Önök arról beszéltek, idővel kell a dugódíj, és a dízelautókat is kitiltanák a belvárosból. Kiszámolták, hányan fogják a fejüket követelni?
– Erről már volt szó a választási programban is. Semmi újdonság nincs abban, amit most mondunk. Külföldi példákból kiindulva, mindent a helyi közösségekkel egyeztetve, tesztidőszakokat bevezetve fogunk csak ilyen lépésekbe belekezdeni. Ez értékválasztás: a budapesti belvárosban nagyon súlyos a közlekedési és a légszennyezettségi helyzet, ennek a kezelésére van szükség.
– Visszatérő probléma a P+R parkolók hiánya. Hol terveznek ilyeneket létrehozni, és mennyit?
– Ebből a szempontból nem mindegy, milyen a kormányzat hozzáállása a fővároshoz. Ezért is van benne a stadionépítés kapcsán ismertetett feltételrendszerben az, hogy a Tarlós István és Orbán Viktor között köttetett, a közösségi közlekedés fejlesztéséről szóló megállapodás maradjon érvényben. A miniszterelnök a megállapodás fenntartását megígérte, de mi azt is szeretnénk, hogy mindezek észszerű határidőn belül megvalósuljanak Abban ugyanis nagy összegek szerepelnek például P+R parkolók létesítésére és a kötött pályás közlekedés fejlesztésére. Nagy szükség van arra, hogy a külső kerületek és az agglomeráció közlekedése javuljon – ezek a kerületek nagyon sok szempontból mostohagyermekei voltak a főváros vezetésének.
– Ha már az atlétikai stadiont említi: ön örül az új stadionnak vagy nem?
– A feltételrendszer kifejezi azokat a szempontokat, amelyeket fontosnak tartunk. Ilyen átláthatóság, hogy ne dráguljon meg a vizes vb-hez hasonlóan és hogy a stadiont később a budapestiek is használhassák közösségi sportolásra. Más prioritásokat is megfogalmaztunk. Szeretnénk, ha növelnék a zöldterületek arányát, és hogy a budapesti lakhatási válságot, amelyet az előző városvezetés teljes tehetetlensége alakított ki, például egy diáknegyeddel enyhítenénk, és hogy 50 milliárdot járóbeteg-ellátásra fordíthasson a főváros. Számunkra az a prioritás, hogy Budapest zöld és egészséges legyen. Sokkal fontosabb, mint hogy legyen egy stadion – ez is egy értékválasztás. Ezt fejezi ki a javaslatunk.
– Mennyire pontosak az ismereteik a budapestiek közlekedési szokásairól? Tudják, hogy kik, mikor, hol autóznak vagy éppen tömegközlekednek?
– Azt tudjuk, hogy a budapestiek csaknem hatvan százaléka jár közösségi közlekedéssel, a belvárosi kerületekben ez szám 70- 80 százalék, a dízelautók aránya 30 százalék. Az elmúlt kilenc évben körülbelül kétszázezer autó került forgalomba Budapesten és vonzáskörzetében. Folyamatosan növekszik az autós forgalom, és az ezzel járó környezeti, társadalmi nyomás.
Alapvető szolgáltatások nem állnak rendelkezésre a külső kerületek és az agglomeráció lakóinak, mint amilyen az agglomerációs és a fővárosi közlekedés összekötése, a tarifaközösség, vagyis hogy lényegében egy bérlettel lehessen közlekedni, vagy hogy a vonatok, a HÉV és a budapesti közlekedés adatai egy mobilapplikációban legyenek elérhetők. Akkor lehet az embereket átültetni autóból a közösségi közlekedésre, ha ez megfelelően működik. Ezen szeretnénk dolgozni, közben nyilván látni kell, hogy a főváros erős pénzügyi kitettségben létezik, mert a közösségi közlekedés finanszírozásához szükség van a kormány támogatására.
Tarlós István: Nincs két Fidesz | Magyar Hang– Számíthatnak erre? A felcsúti kisvasút meghosszabbításáról volt szó, konszolidációról nem…
– Egy dologban hallgatok Orbán Viktorra, egyszer azt mondta: nem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit tesz. Abból fog kiderülni, milyen a kormány valódi hozzáállása a fővároshoz, hogy mit tesz. De Orbánnak nem érdeke a háború a budapestiek ellen. 1998 és 2002 között elég jól megtanulta, hogy ha egyértelműen háborút visel a főváros ellen, a budapestiek egy ponton fel fognak állni, és azt mondják, eddig, és ne tovább. Politikai eszközökkel fognak a Fidesznek megálljt parancsolni.
– Meg tud már nevezni konkrét közlekedésfejlesztési elképzeléseket?
– Budapestnek van egy mobilitási terve, és a Budapesti Közlekedési Központnak fejlesztési terve. Még Tarlós István főpolgármestersége alatt készült a kormánnyal együttműködésben. Ezen például változtatásokat fogunk eszközölni. A 14-es és a 47/49-es villamos összekötését, a pesti fonódó villamost a korábbi alacsony prioritással szemben kiemelt prioritásként kezeljük, mert Budapest észak–déli összekötését képes megteremteni. A kötöttpályás villamosközlekedés alapjaiban határozta meg ezeket az útvonalakat korábban, a Rákóczi úton és a Bajcsy-Zsilinszky úton is villamosok jártak.
– Lebontják a Nyugati téri felüljárót?
– A 14-es és a 47-es villamos összekötéséhez az kell, hogy sínek legyenek a helyén.
– A főpolgármester-helyettesek között ön és Kerpel-Fronius Gábor képvisel új pártokat, kollégája az átláthatóságért, részvételiségért és még néhány szép fogalomért felel. Az üzemeltetés viszont a szocialista Tüttő Katáé, a kultúra a DK-s Gy. Németh Erzsébeté lett. Utóbbiak konkrét, napi döntéseket igénylő nagy területek. Nem zavarja, hogy korábban leszerepelt, korrupt rendszereket kiszolgáló emberekkel is együtt dolgozik?
– A közös programunknak megfelelően közösen kell egy szabad és zöld Budapestet létrehoznunk. Mindenki, aki a városházán fontos szerepet kapott az elmúlt hetekben, pontosan érti, hogy ez milyen politikai felelősséggel jár. A pártok ennek a programnak a megvalósítására kaptak felhatalmazást.
– Nemrég jelent meg egy könyve a globális kihívásokról, amelyben sokat ír a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikáról, kőkeményen bírálva azt. (Dorosz Dávid: Az idő szorításában. Noran Libro Kiadó, 2019.) A magyar gazdaságpolitika milyen irányt követ az ön értelmezésében?
– A gazdaságpolitika meghatározója, hogy Orbán Viktor a nagytőkés vállalatok érdekeinek megfelelően alakítja át a gazdasági rendszert. Magyarországon a nagyvállalatok minden más EU-s országnál kedvezőbb feltételekkel adózhatnak. Az állam vagyonokkal támogatja őket, hogy egy-egy munkahelyet létrehozzanak, és ezzel olyan bérversenyt alakítanak ki, amivel a hazai vállalkozásokat részben kiszorítják a piacról. Ez egy klasszikus neoliberális gazdaságpolitikának felel meg, ami vissza fog ütni, és az árát az emberek fogják megfizetni. A személyijövedelem-adó progresszivitását kivezették – bár azelőtt sem volt szerintem elég progresszív –, ez is hatalmas jövedelmet terelt a társadalom felső rétegei felé.
– Könyvéből kiderül, hogy teljesen átszabná az adórendszert, ír például a robotadóról, amelyből az állásukat vesztetteket segítené. De még akár 75 százalékos kulcsot is elképzelhetőnek tart. Ez mire vonatkozna?
– Kiemelt luxusjövedelmekre. Erre vannak példák a hatvanas-hetvenes évek Nyugat-Európájában és a skandináv országokban ma is. Ez egyértelmű értékválasztás: a magasabb jövedelműek terheit növelve olyan egészségügyet, oktatást létrehozni, ami segíti a felemelkedést mindenki számára. Én ebben hiszek.
– Kérdés, hogy mit tekintünk kiemelt jövedelemnek. A tehetsége, munkája révén mondjuk nyolcszázezer forintot kereső felső középosztálybelinek kiemelt jövedelme van?
– Nem szeretnék most konkrét adókulcsokkal dobálózni, de az biztos, hogy a szűk magyarországi középosztály érték, és inkább szélesíteni kell, nem csökkenteni a méretét. Ma Magyarország az egyik legigazságtalanabb ország az Európai Unióban, nálunk a legdurvább az oktatási egyenlőtlenség. Az oktatás fő szerepe épp az, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentse. Nálunk bebetonozza. Nem vagyok kritikátlan a 2010 előtti kormányzatokkal, Orbán Viktort nem torrenten töltötték le nekünk, a hatalomra kerülésének volt előzménye. A társadalmi igazságosságot, fenntarthatóságot figyelembe nem vevő kormányzati politikákból eredő csalódottság és frusztráció is hozta el nekünk Orbán Viktort és a kétharmadot.
De ami azóta zajlik, az egy új film a moziban. Az oktatásra fordított összegek egészen addig sokkal magasabbak voltak GDP-arányosan, amíg jött Orbán, és bele nem állította ezt a területet a földbe. Ez az Orbán-rendszer értékválasztása: az oktatás és a tudás mehet a hátsó padba. Pedig a könyvben is írok arról, hogy az előttünk álló negyedik ipari forradalom, a digitalizáció, a robotizáció folyamata valószínűleg gyorsabb lesz, mint a társadalom alkalmazkodóképessége. Mert ilyen mértékű gazdaság szerkezeti átrendeződésre még nem volt példa a világban – erre az előző ipari forradalmak nem tudnak példát mutatni. Kiélezett helyzet lesz, hatalmas változásokkal. A felkészülés főleg az oktatásban mégis késik, nem csak Magyarországon, az Európai Unióban is. A Párbeszéd tagjaként is azt gondolom, hogy meg kell vizsgálni az alapjövedelem bevezetését, hogy a munkanélkülivé váló tömegek számára tisztességes életszínvonalat lehessen biztosítani.
– Az ilyen válságok megoldásához globális szintű döntésekre lenne szükség. Ki fogja ezeket végrehajtani, például számonkérni a kormány feje felett átnyúló nagyvállalatokat?
– Olyan progresszív balos politikában hiszek, ami felismeri, hogy ezek a globális válságok, például a klímakatasztrófa vagy a negyedik ipari forradalom okozta krízisek nem állnak meg a határoknál. A progresszív erők együttműködésére van szükség. Az EU már megvalósította a határok feletti politizálást, de tovább kell lépnie egy olyan struktúra felé, ahol a szociális szempontok, a társadalmi igazságosság nagyobb szerepet kapnak. Ha az unió nem kezdi csökkenteni a belső egyenlőtlenségeket, meg lesz pecsételve a sorsa, hosszú távon nem fog fennmaradni.
György Zsombor és R. Kiss Kornélia interjúja.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/48. számában jelent meg, 2019. november 29-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/48. számban? Itt megnézheti!
