Az Európai Unió jövőjét tárgyalta meg Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója kormánykritikus vitapartnereikkel: az LMP egykori alapító társelnökével és volt országgyűlési képviselőjével, Schiffer Andrással, illetve a nemrég főpolgármester-jelöltként induló kritikus-publicistával, Puzsér Róberttel.
A Fidesz pártalapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány és a Hanns Seidel Alapítvány, a bajorországi Keresztényszociális Unió (CSU) pártalapítványa az Emberi Jogok Világnapja alkalmából rendezte a konferenciát, amit a kerekasztal-beszélgetés zárt. A beszélgetést – amelyet egyébként minden évben megrendeznek – ezúttal mégsem az emberi jogok, hanem az Európai Unió jövője témájában tartották.
Hogy egy ellenzéki parlamenti párt képviselőjét sem hívták meg, vagy csak nem vállalták a szereplést, azt nem osztották meg a közönséggel a szervezők a vita előtt. A beszélgetés így értelemszerűen enyhén féloldalasnak tűnt, hiszen a Fidesz pártalapítványa szervezte és kormányzati szereplő is részt vett rajta Orbán Balázs személyében, a parlamenti ellenzéki formációknak közül viszont senki nem volt képviselve. Pedig közülük többnek nem csak többé-kevésbé markáns elképzelései vannak az Európai Unió jövőjéről, hanem képviselik is az Európai Parlamentben a magyar választókat.
A vártnál több, csaknem 700 milliárd forint a korrupció miatti uniós büntetés | Magyar HangTörésvonalak: ki harcol kivel?
Orbán Balázs szerint az unióban a föderalisták, akik a mélyebb európai integrációt és egy nemzetek feletti Európa létrehozását szorgalmazzák, szemben állnak a szuverenistákkal, akik a nemzetállamok együttműködésében hisznek. Ez a két gondolat küzd tulajdonképpen az alapító atyák óta egymással. A lisszaboni szerződésben látszanak mindkét irányzat gondolatai. Európa legnagyobb problémája, hogy miközben az európai népesség alapvetően szuverenista és hisz a nemzetállamokban, eközben a politikai-gazdasági elit, amely domináns helyzetben van az európai intézményekben, föderalista, más irányba vinné az uniót, mint amerre a polgárok akarják.
Szánthó Miklós szerint létezik egy világnézeti vita is, a posztmodern progresszív liberális életfelfogással és társadalomképpel áll szemben a konzervatív keresztény világnézet, és az is tétje a vitáknak, hogy melyik világnézetet vallja magáénak az unió politikailag.
Schiffer András ugyanakkor arról beszélt, hogy a törésvonalak bonyolultabbak ennél, és félreértjük a helyzetet. Az európai projekt olyan országokat kötött össze, amelyek nagyjából hasonló fejlődési szinten álltak, de a bővítéssel a helyzet alapvetően megváltozott. – A bővítés az imperializmus újfajta megnyilvánulása volt, itt egy új gyarmatosítás történt. Az Európa-projekt Németország nagyhatalmi érdekeit kezdte el szolgálni. A szabadkereskedelmi logika csak azonos fejlettségi szinten, azonos hagyományokkal rendelkező országok között működik, különböző fejlettségű országokban befagyasztja vagy növeli a különbségeket. Magyarország lemondott kereskedelempolitikai szuverenitásáról, de csak vesztese lehet annak, ha a szabadkereskedelmi logika áthatja az unió működését. Ez a filozófia nem alkalmas a különbségek csökkentésére, a felzárkóztatásra – mondta. Kitért arra is, hogy nem csak a nemzeti politikusok, hanem a transznacionális bürokrácia is korrupciós nyomás alatt van, ezért komoly integritásvédelmi és átláthatósági szabályokat kell hozni.
Puzsér Róbert úgy látta, a multinacionális érdekek kiszolgálása közös pont a bal- és a jobboldalon. – A jobboldali kritika jogos és megalapozott, de a megoldási javaslat az, hogy verjük szét az uniót, hogy hátráljunk vissza a 19. századba a nemzetállamokhoz. A baloldali kurzusnak nincs kritikája Európával szemben, ők az integrációt mélyítenék, de valójában a hatékonytalan, bürokratikus, korrupt rendszert akarják mélyíteni – fejtette ki.
Puzsér szerint az a lényege a konflitkusoknak, hogy az elitek azokra építik a politikát, ezért nem is akarják megtalálni a kompromisszumot, és ez a helyzet a multinacionális érdekeknek is megfelel: arra elég Európa, hogy a szabadkereskedelem működjön, de ahhoz már gyenge, hogy érdekvédelmet folytasson. Pedig a hatékonytalan Európa rá fog omlani a benne élőkre, szerinte ezt jelzi Nagy-Britannia „kétségbeesett kiugrása” is.
– A kérdés, hogy ki akarjuk-e találni rendesen Európát, de ehhez sok minden hiányzik. A közös identitás és a közös szociális rendszer, a szolidaritás. Amíg nincs szociális Európa, a többiről, közös hadseregről, külpolitikáról, adópolitikáról, határvédelemről nem érdemes beszélni akkor sem, ha lenne miről – mondta Puzsér, aki hosszú távon az Európai Egyesült Államokban hisz. Nem csak azért, mert így nagyobb lenne Európa geopolitikai súlya, hanem mert csak így lenne megvalósítható a szociális Európa, ami kezelni tudná az egyenlőtlenségeket.
Ezzel szemben Orbán szerint a birodalmi logika öngyilkosság, nem lehet a kontinenst birodalommá szervezni, soha nem sikerült, mindig háborúkhoz vezetett. Földrajzilag, történelmileg, kulturálisan, nyelvileg sem alkalmas rá. Von der Leyenre is kitért, aki esetében – mint mondta – nem az a lényeg, hogy föderalista vagy szuverenista, hanem hogy az alapszerződések keretei között fogja fel a bizottság szerepét. Juncker ebben elbukott, mert azt hitte, azért van ott, hogy az Európa számára előnyösnek gondolt föderációt magasabb szintre emelje. Ebbe Orbán szerint „Európa belerokkant”, a britek el is indultak kifelé.
Magyarország a periférián
Viszonylag hosszú időre eluralta a beszélgetést a szabadkereskedelem és a multinacionális vállalatok témája, illetve Magyarország függése a német autóipartól. Orbán Balázs kifejtette, hogy kis, exportorientált gazdaság vagyunk, a legnagyobb haszonélvezői Schengennek és az európai kereskedelemnek. Azzal egyetértett, hogy a mezőgazdaság és más szektorok kitettségét eredményezik a szabadkereskedelmi egyezmények, ezért ezek hatásait elmondása szerint elemzi a kormány és óvatosan kell velük eljárni.
Orbán Balázs belekezdett egy, a nemzeti tőkésekkel kezdődő mondatba, ezt azonban Schiffer nem hagyta befejezni. Azt kezdte firtatni, hogy Mészáros Lőrinc vagy Garancsi István mit exportál, amire a közönség soraiban nevetés lett. Orbán érvelt a gazdasági növekedéssel és a bérek növekedésével is, amire Schiffer válasza az volt, hogy az egész ország gazdasági növekedését feltenni a német autóiparra hazárdjáték, „kaszinókapitalizmus”, hiszen bármikor elkezdhetik leépíteni a magyarországi termelésüket, ha arra már nincs akkora szükségük, és ez a politika befagyasztja a Németország és Magyarország közti különbséget is. Schiffer Andrásnak arra a felvetésére, hogy miért ne lehetne változtatni az exportorientált gazdaságon, vagy az Orbán-kormányok miért nem próbálták meg, nem érkezett konkrét válasz.
Karácsony a kormány megkerülésével csatornázná be az uniós pénzeket | Magyar HangMilyen Európára van szükség?
Szánthó Miklós kifejtette, hogy az európai közbeszéd őszintétlen, Magyarország érdeke, hogy profitáljon az Európai Unióból, a nagyobb országok is erre használják, csak nem vallják be.
Schiffer úgy vélte, ha Magyarország fő haszonélvezője Schengennek, akkor viszont a migrációt sem lehet nemzetállami keretek között kezelni, hiszen a határok nélküli Európában annak a hatásai az egész kontinensen jelentkeznek. Szerinte a tőkespekulánsok megfékezése sem lehetséges nemzetállami szinten, de nem több Európára lenne szükség, hanem másikra, a tőke helyett az emberek Európájára.
Puzsér viszont amellett érvelt, hogy meg kellene haladni ezt az önzést, mert ha mindenki nyerészkedni akar, nincs gazdája az európai projektnek, ahogy ezt most is láthatjuk: szuper rövidtávú gondolkodás jellemző, minden nemzet most akar profitot maximalizálni. Addig nem lesz egységes szociális politika, közös külpolitika, közös identitás, amíg az önzés és a szűklátókörűség a meghatározó. A nemzetállamok elitjei, a multinacionális vállalatok és a geopolitikai versenytársak is ebben érdekeltek szerinte, az európaiaknak viszont hosszú távon az ellenkezője állna érdekében.
Orbán Balázs viszont a nemzetállamok kompromisszumaiban gondolkodik. Azzal érvelt a mélyebb integráció ellen, hogy őrült, aki azt hiszi például, létezhet egyetlen közös migrációs politika, amit minden ország követ. Szerinte nem is kell mindenkinek ugyanazt követni: „vannak területek, ahol nem érdemes együttműködni, mert nem értünk egyet”, viszont az illegális és ellenőrizetlen migráció elleni fellépés például mindenkinek elfogadható.
