Takaró Mihály egyetért a Nattal, aminek készítésében részt vett

Egyetért a módosított Nemzeti Alaptantervvel (NAT) Takaró Mihály – derült ki az M1 Ma reggel című műsorából. A közmédia a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete (KMTKE) tagjaként szólaltatta meg az irodalmárt, aki nem győzte dicsérni az új Natot. Csak az maradt ki az egészből: annak készítésében meghatározó szerepe volt.

Tavaly több hónapnyi titkolózás után adta ki az Oktatási Hivatal (OH) azok névsorát, akik a Nathoz kapcsolódó kerettantervek létrehozásában közreműködtek. Kiderült, abban Takaró Mihály, de még felesége, Takaró Mihályné Palágyi Márta is részt vett, többek közt az ő feladatuk volt az alaptanterv „hazafiasítása.” A feleségről egyébként azt is tudni kell, hogy rendszeresen hívták az M5 Történelem és irodalom mindenkinek című műsorába, ott viszont csak T. Palágyi Mártaként emlegették a pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnázium magyar-, történelem- és vallástanárát. Férje és ő is havi bruttó 480 ezer forintot kaptak ezért. Az OH megbízásából egyébként 45 fős szakértői kör dolgozott a Naton.

Azt is régóta tudni, hogy Takaró egyik kedvenc szerzője Herczeg Ferenc, most pedig épp a Horthy-kor írófejedelmének Natba írása váltotta ki az egyik legnagyobb közéleti vitát. Raffay Ernő és Dörner György mellett Takaró volt az is a Népszava korábbi cikke szerint, aki javaslatot tehetett Kásler Miklósnak, ki kapja meg a frissen megalapított Herczeg Ferenc-díjat.

Mindezek után legalábbis érdekes, hogy az M1 őt látta érdemesnek szakértőként megszólaltatni az új alaptanterv dicséretében. A beszélgetés során el sem hangzott, milyen szerepe volt Takarónak a kerettantervek kidolgozásában. Sőt, a közmédia műsorvezetője, Fábián Barna eleve azzal nyitott: „Átadnám önnek a szót. Áttekintették a kollégáival, három-négy mondatban foglaljuk össze” az új alaptantervet.

Takaró azt mondta, nem előzmény nélküli a dolog, mert a 2012-es Nemzeti alaptanterv bevezetése után látható volt, a megújításra szükség lesz. „Ez a módosítás magyarból, történelemből viszonylag jelentős. A lényege ennek az, hogy megújult ismeretek, és egészen új, modern módszerek jellemzik az új Natot például magyar nyelv és irodalomból” – tette hozzá.

Ezek az „egészen új, modern módszerek” kevésbé nyerték el a szakértők tetszését. A Magyartanárok Egyesületének választmánya például azt emelte ki, hogy a tanterv jelentős óraszám-csökkentés mellett még bővíti is a tananyagot, és képességfejlesztésre, valamint a diákok egyéni fejlődésére nem ad lehetőséget.

Takaró azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a XX. századi magyar irodalmat Kárpát-medencei magyar irodalomként fogják fel. „Nemcsak néhány millió magyar került el az országtól, hanem irodalmi centrumok és központok is. Gondoljunk csak arra, hogy Kassa, Kolozsvár, Pozsony nagy irodalmi központ is volt” – mondta. Ehhez képest érdekes, hogy Nyáry Krisztián felvetése szerint többek között az erdélyi Tamási Áron is kimaradt a tananyagból, ahogy a nagybányai születésű Németh László szintén. (Miközben utóbbi már régóta a része volt, most viszont Nyáry szerint Herczeg kedvéért vették ki. Azért a Herczegért, aki Franz Herzog néven született, magyarul pedig középiskolás korában tanult meg. Igaz, olyan tökéletesen, mint kevés más idegen anyanyelvű író.)

Akikre Takaró gondolhat a határon túli szerzők közt, azok az irodalmat ideologikus alapon szemlélő megszólalók visszatérő kedvencei, Wass Albert és Nyirő József, de az ő műveik esztétikai minőségéről folyamatosan vita zajlik. Igaz persze, hogy munkásságuk bizonyos értékeit elismerik olyanok is, akik nem világnézeti alapon közelítenek hozzájuk. Arról viszont nincs közmegegyezés, hogy emiatt hangsúlyos szerepet kellene betölteniük a nemzeti alaptantervben. Nyáry Krisztián posztja szerint egyébként kimaradt még Szerb Antal, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Illyés Gyula, Mészöly Miklós és Kertész Imre is.

Nyáry egy bejegyzése alatt Schein Gábor irodalomtörténész már azt jegyezte meg: „Az az igazság, hogy ha nem is mindegy, ki kerül be a középiskolás kánonba, ki marad ki, mert hát nyilván nagyon nem mindegy, de ez csak másodsorban fontos. Ha ugyanis nem szakítunk az irodalomtörténet-elvű középiskolai irodalomtanítással, tíz éven belül az egész boltot be lehet csukni.”

Kukorelly Endre író pedig az egészhez fűzte hozzá ugyanott: „Oké – rontottak a rosszon. Ugyanis eddig sem irodalom-, hanem irodalomtörténet-oktatás folyt. Csupa bronzszobor és utcanév, régi és nagyon régi bácsi, amúgy nagy, elég jó, közepes és tűrhető szerző – ahogy a mostani tervezetben is – akiket azonban a 8–18 év közöttieknek (művészet)történelem órán kéne venniük. Ha lenyomják a torkukon Jókait stb., lenyelik és visszabüfizik, bevágják, mint a kovalens kötést, de nem fogják élvezni, lévén nem nekik való még. Nem kattannak rá az olvasásra; egyszer s mindenkorra letudják az irodalmat, és hülyén halnak meg. Irodalomórán kizárólag olyan – elsősorban kortárs! – szövegekkel szabadna »bombázni« őket, amelyek a szívükbe trafálnak és szellemi izgalmat okoznak, melyekben saját nyelvükre-nyelvjátékaikra, saját örömükre-bánatukra bukkannak. Herczeg elég jó, Nyírő nem rossz, Wass vegyes-közepes – ki milyen: hasonlóképp amúgy a kimaradtakhoz. Valamennyiüket azonban majd csupán azok fogják olvasni – nem 16, de 36, 56 stb. évesen –, akiket az iskolai oktatás olvasásfüggővé tett.”

Takaró Mihály elmondta azt is, megpróbálnak elfogulatlanul és kiegyensúlyozottan tekinteni a Kárpát-medencei magyar irodalomra. „Ezért kerülnek be a törzsanyagba erdélyi írók anyagai vagy felvidéki írók anyagai, olyanok, amelyek sajnálatos módon 1948-tól kezdve kimaradtak a magyar nemzeti alaptantervből” – jelentette ki. „Akkor mondhatjuk azt az ön által említett példák alapján, hogy hiánypótló ez a módosított nemzeti alaptanterv?” – tette fel a kőkemény kérdést Fábián Barna. Takaró erre azt felelte, hogy a politikai diktatúra mellé láthatatlanul felsorakozott a nézetdiktatúra és ízlésterror, „ez a Rákosi–Révai korszak volt.” Elmondása szerint világnézeti alapon kisepertek mindenkit a magyar irodalomból, aki nem felelt meg, és ez így maradt 1990-ig. „Eljött az ideje, hogy a régi, egyoldalú, csonka kánont felváltsa egy olyan, ami a XX. századi magyar irodalmat teljes egészében próbálja mutatni” – állította.

A Magyartanárok Egyesülete viszont arra mutatott rá, hogy az új Nat az irodalom folyamatát a hetvenes évekkel zárja le, frissebb munkák elvétve akadnak csak. Továbbá a régebbi korok irodalomtörténetéről is „elavult és elfogult” képet közvetít az alaptanterv. „Legalább negyven évvel veti vissza az 1978-ban a szolgálólányi szerepből kiszabadult magyartanítást” – írták a magyartanárok, úgy vélve, hogy épp Takaróék hozzák vissza az ideologikus alapon történő tanterv-kovácsolást, szemben az eddigi állapotokkal.

Fábiánnak azt ezt követő „kérdése” volt talán a legtökéletesebb, érdemes egyben idézni:

„Itthonról hallani olyan hangokat a magyartanárok részéről, nyilván nem általános vélemény ez, de hallani, így aztán megkérdezem erről az ön véleményét is. Azt mondják, hogy túlságosan nemzeti és túlságosan keresztény ez az alaptanterv. De hát már a nevében is benne van, hogy nemzeti!”

Mindez egyébként természetesen nem igaz, a magyartanárok nem ezek miatt tiltakoztak. A Magyartanárok Egyesületének elnöke, Arató László épp azt emelte ki, hogy az új Nat sem nem nemzeti, sem nem alaptanterv. „Nem nemzeti, mert olyan anyagmennyiséget tartalmaz, amely az iskolába járó diákok nagy részét eleve kirekeszti a nemzetből, a szakközépiskolák (szakiskolák) diákjait eleve meg sem célozza. Nem alaptanterv, mert nem pusztán kereteket és alapelveket, műveltségterületenként követendő fejlesztési feladatokat tartalmaz, hanem részletekbe menően előírja a tananyagot” – írta a Hvg.hu-n, hozzátéve azt is, hogy „a tanterv megformálásában, preferenciáiban világosan érzékelhető Takaró Mihály szemlélete.”

Az irodalomtörténész Fábián Barna „kérdésére” azt válaszolta, a nemzeti alaptanterv esetében fontos, hogy az „identitásképző tárgyak” figyelembe vegyék az „értékhordozó- és értékközvetítő szempontokat.” Úgy látja, a magyartanárok elsöprő többsége szerint az irodalmi műnek nemcsak esztétikai, de értékközvetítő funkciója is van. Ebben pont egyetérthet azokkal a pedagógusokkal, akik „nem tanítok fasiszta írókat” felkiáltással tiltakoznak egyes írók tananyagba emelése ellen. Ők sem elsődlegesen esztétikai szempontok alapján tiltakoznak például Herczeg Ferenc ellen.

Korábban arról is lehetett egyébként hallani, hogy Prőhle Gergely után Takaró venné át a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) vezetését, de a befutó végül a nála nyitottabb hozzáállásúnak tűnő Demeter Szilárd lett.