Fordult a kocka: magyarok a szalag mellett Romániában

Folytatódik a tendencia: ismét csökkenti a közmunkára fordítható keretet a Belügyminisztérium. A március 1-jével startoló 2020-as közmunkaprogramra 140 milliárd forintot szán a kabinet, 40 milliárddal kevesebbet, mint a tavaly, vagyis ebben az esztendőben mindössze 100 ezer főt alkalmazhatnak majd közfeladatokra a települések. A Népszavának azzal indokolta a lépést a tárca, hogy „elsődleges cél lett a közfoglalkoztatottak minél hatékonyabb visszavezetése a nyílt munkaerőpiacra”.

Északkelet-magyarországi települések vezetőivel, képviselőivel beszélgettünk a döntés hátteréről. Kiderült, hogy sok helyütt a közfoglalkoztatottak valóban „visszataláltak a munka világába”, viszont olyan folyamatokról is beszámoltak, amelyek már aligha adnak okot az optimizmusra. Sokat elmond a helyzetről, hogy minden megszólalónk csak név nélkül vállalta a nyilatkozatot, ennek oka pedig az, hogy a „számok alakulásába azért a politika is beleszól”.

A román határ mentén meghúzódó egyik békési faluban például valószínűleg adminisztratív trükközésre kényszerülnek: egy közeli kisvárosban jelentik be azokat a közfoglalkoztatottaikat, akiknek helyben, a településük lakosságszámából adódóan nem jutna munka. Júniusban így is sokaknak lejár a három hónapja, jó részük várhatóan napszámba szegődik a határon túli Nagyszalontára. Forrásunk szerint ugyanis térségükben megfordult a tendencia: Békés peremére már csak kis számban érkeznek keleti szomszédunktól idénymunkások, ők vagy továbbmennek Csongrád- és Jász-Nagykun-Szolnok megyébe, ahol szállást és ételt is adnak nekik, vagy egészen Spanyolországig utaznak narancsot szedni. A viharsarkiak közül viszont sokan járnak fóliázni Arany János szülővárosába, vagy gyári munkára a temesvári kábelgyárba.

Egy szabolcsi kisvárosban is a napszám jelentette szürke zóna az elsődleges kihívás, ami bizony elvándorlással jár. Ennek rövid távon a dolgozó családja, hosszú távon az elnéptelenedő térség egésze látja kárát.

– Egyértelműen hatékonyabban kell megszerveznünk a munkát, hogy a lakosság ne vegye észre a létszámcsökkenést – mondta a Magyar Hangnak az említett település polgármestere, aki még a gépesítés lehetőségén is elgondolkodott. Nem kis feladat lesz ez, hiszen három évvel ezelőtt még ötször ennyi közfoglalkoztatott dolgozott a városban. Ráadásul a gépesítést még meg tudják oldani az utcatakarítás esetében, de a fóliában vagy a középületek tisztán tartásában már jóval nagyobb fejtörést okoz a kiesés. Még úgy is, hogy a településvezető szerint az utóbbi időben „egyre nehezebb volt már motiválható, és hadra fogható munkaerőt találni”.

Szinte szó szerint ezt halljuk egy hevesi város alpolgármesterétől. Mindenhonnan kénytelenek voltak elbocsátani közfoglalkoztatottakat, így nem csak a legjobban megkurtított utcai takarítást végző részlegből, hanem a műszakvezetői és az adminisztratív részlegből is. Persze az első szekcióból küldték el a legtöbb embert, a legképzetlenebbeket. Hogy velük mi lesz, azt forrásunk nem tudta megtippelni, de sietve leszögezte, hogy ezzel a réteggel volt a legnagyobb probléma („sokszor nem keltek fel időben, vagy egyszerűen eltűntek két nap után”), és alig találtak jelentkezőt.

Kétszeresen is szerencsés helyzetben vannak egy másik szabolcsi kisvárosban. Ott egyrészt mindössze héttel csökken az eddigi 65 fős létszám, így „lesz ember a traktoron és a fűkaszánál is”. Másrészt a településen októberben leváltották a fideszes polgármestert, aki – ahogy forrásaink mondják – néhány „semmit nem csináló csókosát” is felvette a közmunkára, így tőlük most elköszön az önkormányzat.

Egy ugyancsak szabolcsi faluban két fővel kevesebbet tudnak alkalmazni a jövőben. A polgármester elmondása szerint ez nem drasztikus visszavágás, de „bárkinek rossz nemet mondani”, tudván, hogy így nem 54 ezer forintból, hanem a feléből lesz majd kénytelen élni. Szerinte indokolt lenne a korábbi létszám, mert vannak olyanok, akik egyszerűen „mentális okokból” nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

Egy borsodi kis faluban – ahol az összlakosság közel negyede közmunkás – több mindenben is reménykedik a polgármester. Egyrészt abban, hogy a kimaradtaknak biztosítanak majd valamiféle képzést, másrészt pedig ha lejár a foglalkoztatottak szerződése, akkor kapnak majd hosszabbítást, vagy találnak munkahelyet a falubeliek. A faluvezető optimizmusát egyébként leginkább az táplálja, hogy sikerült nagyon jó viszonyt kialakítani a térség fideszes országgyűlési képviselőjével.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/9. számában jelent meg február 28-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/9. számban? Itt megnézheti!