Orbán Viktor gyerekének tanárai feltehetőleg nem értenek egyet azzal, amit Takaró Mihály nyilatkozott a Magyar Nemzet néven megjelenő napilapnak. Beszámoltunk róla, az irodalomtörténész szerint az iskola nem a gyermek igényeit kielégítő intézmény, más dolga van. Takaró mindezt szembeállította a nemzeti kultúra átörökítésével, amire szerinte az intézmény való. Az viszont nem derült ki, miért gondolja, hogy a nemzeti kultúrát azzal fogja elsajátítani a gyerek, ha nem az igényeihez illeszkedő oktatást kap. Bár ugyanis Takaró úgy érvelt, mintha azt akarná állítani, hogy nem a gyerek dolga meghatározni a tananyagot, de a tiltakozók épp azt mondják: az alaptanterv nem hatékony, mert nem ad át valódi tudást, nem készít fel az életre.
Például az egyházi iskolákban dolgozó pedagógusok a napokban kiálltak amellett, hogy az alaptantervvel szemben „indokolt és kívánatos a sok szempontú, lényeget érintő kritika.” Bár üdvözölték a NAT bevezetőjének korszerű pedagógiai szemléletét, a képességfejlesztés hangsúlyozását, viszont „ennek a korszerű pedagógiának az érvényesülését azonban ellehetetleníti az alaptantervben és a kerettantervekben előírt hatalmas tananyagmennyiség, amely nagyrészt csak az ismeretanyag frontális előadását teszi lehetővé. Legkirívóbb példaként elég említeni a magyar irodalom tantárgyat, ahol csökkentett óraszámban kellene az eddiginél is több anyagot megtanítani. A NAT-ban és a kerettantervekben foglalt tartalmakkal való azonosulásnak további akadálya a szakmai egyeztetés elmaradása, illetve a bevezetésükre adott minimális idő – írták.
Úgy látták továbbá, hogy szemléletváltozás szükséges, hatékony tehetséggondozás, képességfejlesztés és felzárkóztatás pedig csak differenciált oktatással lehetséges. „Úgy látjuk tehát, hogy a magyar oktatás egészének várt megújulását – néhány részterület kivételével – a bevezetett Nemzeti Alaptanterv és a kerettantervek nem segítik, hanem akadályozzák” – írták az egyházi pedagógusok.
Az aláírók között ott találjuk a budapesti Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium tanárait, közel ötven pedagógust. Ezzel ők a második legnagyobb létszámú tantestület az aláírók között. Ebben az intézményben érettségizett 2013-ban a kormányfő lánya, Orbán Sára, amint arról Orbán Viktor Wikipedia-oldala is említést tesz. Itt forgatták Deák Kristóf Oscar-díjas kisfilmjét, a Mindenkit is.
A NAT ellen tiltakozók közt van egyébként a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola ötvenöt tanára is. Ebbe az intézménybe járt annak idején Orbán Viktor és Simicska Lajos.
Az egyházi iskolák által aláírt tiltakozásról már annak megjelenése előtt beszámolt a kormánypárti Origo. A Megtévesztő állásfoglalást köröztetnek egyházi iskolákban című cikkben katolikus és református vezetők jelentették ki, hogy a még meg sem jelent tiltakozás nem tükrözi egyházaik és iskolák hivatalos álláspontját. A magyar piaristák tartományfőnöke, Szilvásy László viszont az Indexnek azt mondta, ő nem nyilatkozott az Origónak, és nem adott közre állásfoglalást a Piarista Rend Magyar Tartománya nevében. A tőle származó idézetet egy levélben írta, és kiragadták a kontextusából. Szankcióval nem készülnek, tiszteletben tartják mások véleményét, mondta.
„Az iskola igenis a diákért van”
Takaró állításaira egyébként többen reagáltak azóta. „Én biztos egy utópiában élek, mert azt hiszem, hogy a legtöbb tanár azért ment tanárnak, mert szereti a tárgyát és szeret tanítani, szeretné jól érezni magát az iskolában, és azt akarja, hogy a diákok is jól érezzék ott magukat. Az iskola igenis a diákért van, az igazi nemzeti kultúra a megértésből és a szeretetből születik” – írta például Facebook-oldalán Dragomán György író.
Schein Gábor irodalomtörténész, egyetemi tanár pedig arról posztolt: „Milyen őszinte vallomás. Érezze magát mindenki szarul ott, ahol van. A nemzet legyen továbbra is olyasmi, ami nem elégíti ki az igényeidet, ami figyelembe sem vesz Téged. Nem ez a mi legrégebbi és legáltalánosabb nemzeti hagyományunk? Termeljünk nyomorult lelkeket! Termeljünk kivándorlókat! Szívjon a magyar gyerek, mint címerállatunk, a torkosborz, úgy lesz belőle igaz magyar felnőtt. Hazudjuk továbbra is, hogy ez jó és szükséges. A tipikus »engem is vert az apám, azt milyen rendes ember lett belőlem« mentalitás. Öröm nélkül semmit nem lehet megtanulni, csak az önutálatot és a gyűlöletet.”
„Takaró Mihály szerint az iskola nem a gyerekek igényeit kielégítő intézmény. Igaza is van. Egy gyerek szenvedjen” – írta Péterfy Gergely író friss blogposztjában. Majd így folytatta: „Érezze, hogy egy kis senki a nagyhatalmú felnőttek között. A joga annyi, hogy kussol, megcsinálja, amit mondanak neki, és főképp: nem zavarja a felnőtteket felesleges kérdésekkel. Csöndben ül az órán, bemagolja a leckét, és ha nem mondja fel hibátlanul, egyes. Jelentés, körmös, Wass Albert. Az ország több mint fele nyilván egyetért ezzel.”
Hozzátette: „És azok, akik egyetértenek a hasonló érvelésekkel, döbbenten és rémülten nézik a finn (és bármilyen nyugati) iskolarendszer liberalizmusát: hogy a gyerek önálló és szabad, és hogy a felnőtt nem a hatalom és az erőszak, hanem partner és tanulótárs. És hogy az egésznek mindenki örül. Meg hogy egyáltalán, mindenkinek szabad, sőt, kell boldognak lenni, melegnek, bevándorlónak, nőnek és gyereknek. Micsoda felháborító anarchia! A becsületes ember élete örömtelen.”
