Interjút adott Székely Csaba író, drámaíró a 168 Órának annak apropóján, hogy nemrég Kortárs Magyar Dráma-díjat nyert a Radnóti Színházban játszott 10 című darabjáért.
A 10 azt mutatja be, hogy mit jelenthet a tízparancsolat egy olyan világban, amelyet Isten elhagyott, és amelyben eltűnt a szeretet. Székely a kereszténységhez való viszonyáról elmondta: örül, hogy járt hittanórákra, mert nem biztos, hogy az ott kapott tudást később is elsajátította volna, legalábbis nem egykönnyen.
Ugyanakkor ma a vallási, hitbeli kérdésekkel valahogy úgy van, mint a politikai ideológiákkal: egyik elmélet sem tetszik neki igazán. „Nem vagyok ateista, mert valószínűbbnek tartom, hogy egy tervezés eredményei vagyunk, mint azt, hogy az aminosavak és hormonok bonyolult tevékenysége csak úgy magától kialakult” – mondta az író.
Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint mennyire keresztényi a jelenlegi hatalom, Székely azt mondta: „Magyarország kormánya nem keresztény, legfennebb NEResztény. Ez egy eretnek vallási irányzat, nevezik orbánizmusnak is, amely sikeresen integrált olyan rendszereket, mint a feudalizmus és a fasizmus. A „Ne lopj!” parancsolatot például kiegészítették azzal: „Hanem változtasd a közpénzt magánvagyonná!” Azzal az intéssel pedig sehol sem találkozunk náluk, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Szeretet? Hiszen nem csinálnak titkot belőle, hogy utálják a melegeket, a zöldeket, a muszlimokat, az européereket, a független színházakat, a tudósokat, a pápát és Harry Pottert.
Az író hozzátette, hogy valószínűleg éppen előkészítik, hogy melyik a következő csoport, akiket utálni kell.
Székely Csaba nem tagja egyetlen szervezetnek sem, így őt nem is jelölhették a Térey-ösztöndíjra, de megérti Grecsó Krisztiánt, aki azt nyilatkozta, örül, hogy kimaradt az ösztöndíjból és a botrányokból.
„Volt idő, amikor azt gondoltam, mindegy, ki osztja a pénzt, úgyis az számít, hogy mire fordítom. A születendő művek a fontosak, hiszen én a magyar kultúrát szolgálom, nem a magyar kormányt. Ma azonban már másként gondolom ezt, mert számomra a NER kultúrpolitikája vállalhatatlan. Ebben a rendszerben olyan szinte sérült a szabadság és az emberség, hogy már nem hatnak meg az olyan pozitív kezdeményezések, hogy támogassunk írókat. Gondoljunk csak bele: egyes írókat és költőket letiltanak, kitámadnak, kirúgatnak, másokat pedig támogatnak? Akkor van egy csúnya kultúrpolitika meg egy emberarcú?” – tette fel a költői kérdést Székely Csaba.
