Előttünk a kis Borsod megyei falu, a szegénységéről elhíresült Rakaca terül el. Néhány éve a település azzal került be az országos hírekbe, hogy egyetlen rakacai sem tudott elhelyezkedni a munkaerőpiacon, a közmunka volt itt az egyetlen lehetőség, az sem jutott mindenkinek.
(...)
Mindannyian a Turcsik Attila és testvére, Norbert emlékére rendezett virrasztásra mennek. – Megölte a gyerekeket ezekkel a hosszú utakkal – sír a fiúk nagynénje, Simon Gáborné az áldozatok munkáltatójára utalva. Attila és Norbert ugyanis ingázott. Egy romániai vállalkozónál dolgoztak, Budapesten szálltak meg, és naponta utaztak onnan egy balatoni építkezésre. (...) Az egyik hajnalban aztán kisbuszuk egy kamionnal ütközött Balatonkenesénél: a balesetben öten meghaltak, négyen megsérültek.
(...)
– Mire elég az a pénz, amit két pesti munkahelyen lehet megkeresni? – érdeklődünk.
– Megveszem belőle a fát télire, néhány ruhát a gyereknek, meg egyszer tele tudom rakni a kosarat az edelényi Pennyben. Ennyi.
(...)
Konyhájukban ülünk, a falakon három Szűz Mária- és négy Jézus-kép lóg. A kredencen szivárványt ugró unikornisok, az ajtóra függöny gyanánt fürdőlepedőt terítettek, négy ló vágtat rajta. Mintegy tízen laknak itt, vagyunk is ennyien a konyhában. Ricsiéknek két lovuk is volt, de kénytelen volt eladni mindkettőt: 17 éves testvére a baleset egyik sérültje, egyedül így tudott pénzhez jutni, hogy meglátogassa öccsét Veszprémben.
A teljes riportot elolvashatja a Magyar Hang június 12-én megjelent 2020/24. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 24. számban? Itt megnézheti!
