HIRDETÉS
HIRDETÉS

„Két hónapig biztosan kellenek majd az idei tankönyvek” – gimnazista olvasónk beszámolója a digitális oktatásról

Szerző: | 2020. június 24., 14:30 | Belföld

Digitális távoktatás koronavírus-járvány idején (Fotó MTI/Máthé Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

HIRDETÉS
HIRDETÉS

A következő tanév elején két hónapig még biztosan az idei tankönyveket kell magukkal vinniük a diákoknak, és a nyáron is ismételniük kell: budapesti gimnazista olvasónk beszámolója szerint több tantárgyból is nagy lemaradást szereztek a karantén alatt annak ellenére, hogy a tanárok nem vették kifejezetten rosszul az akadályokat. Rendszeres videós órát viszont csak egy pedagógus tartott.

A magyar pedagógusoknak két napjuk volt arra, hogy az intézmények bezárása után felkészülhessenek arra, hogy március tizenhatodikától új korszak kezdődik az oktatásban: a digitális verzió. Számos iskola jól kezelte a koronavírus-járvány miatt kialakult, nem mindennapi helyzetet. Ám többek számára az első hetet – sőt talán a másodikat is – a zűrzavar jellemezte. Részben ez volt a helyzet nálunk is.

Akadtak olyan tantárgyaink, amelyeknek az oktatása csak a második, sőt, a harmadik héten indult el: olyanok is, amikből egyébként heti háromszor-négyszer volt óránk. Ez nagy lemaradást okozott, tehát a következő tanév első hónapjaiban bizonyára kénytelenek leszünk az új tankönyveket otthon hagyni, és az előző évieket újra magunkkal vinni, alighanem az összes tantárgyból (példaképp: az egyik tankönyvünk 133 oldalas, eddig a 44. oldalig jutottunk el). Persze ez nem teljesen új, mert az idegen nyelvi tárgyakból ez többnyire így volt eddig is – de hogy minden anyagból, arra még nem volt példa.

Ha pedig minden tárgyat a közepétől kell kezdenünk szeptemberben, és október vége lesz, mire befejezzük, akkor a következő anyagból fogunk lemaradni, és ez kihat majd az azután következő évekre is. Arról nem is beszélve, hogy egyénileg hányan vannak lemaradásban. A tananyag egy részével biztosan foglalkozni kell a nyáron is, ellenkező esetben sokakat fenyegethet a bukás veszélye.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy segített volna-e a helyzeten, ha több felkészülési időt hagynak a tanároknak, és a digitális tanítás bevezetése között tartananak egy néhány napos szünetet. Egy, a Válasz Online-nak nyilatkozó iskolaigazgató szerint ez csak nehezítette volna az indítást. Egy másik szakember ugyanakkor hiányolta a megfelelő felkészülési időt. Tény, hogy a bezárásra a legtöbben valószínűleg egyáltalán nem készültek, hiszen az operatív törzs nem sokkal a döntés előtt még azt mondta, hogy nem indokolt az iskolák bezárása.

A mi tanáraink közül is sokaknak nagy kihívást jelentett a digitális átállás. A minket oktató összesen tíz pedagógusból (a testnevelést nem számítva) végül csupán kettő tartott online órát, egyikőjük csak olykor-olykor, a másik rendszeresen. Utóbbi az angol, előbbi a francia volt, tehát azok a tantárgyak, amiknél különösen fontos a személyes konzultáció. Az angol órákat a Zoom alkalmazással bonyolítottuk le, amivel – a rossz képminőségen kívül – nem voltak problémák. Az összes ilyen videobeszélgetés a feladott tankönyvi feladatok ellenőrzéséről szólt, semmi többről.

A többi tantárgy oktatása órák nélkül is jól lezajlott – bár magyar nyelv és irodalomból kétségkívül jól jöttek volna a digitális „találkozók”, mert csak feladatlapokat kaptunk. Egész végig az Ószövetség volt a téma, így majdnem kétszer annyi időt szántunk rá, mint ami a tanterv szerint tervezve volt.

Az osztályzás vagy úgy működött, hogy a tanárunk elküldött egy-egy otthon elkészítendő feladatlapot, amire több időt kaptunk, és amit mindenki az internet segítségével oldott meg, vagy a Redmenta.com portálon zajlott a számonkérés. Itt a dolgozatokat csak meghatározott időpontban lehetett megnyitni, és volt rá nagyjából 30-40 percünk.

Az órai feladatok többsége a Google Classroom nevű alkalmazásra érkezett – ez egy olyan platform, ahol minden tantárgynak van egy saját fóruma, ahová a feladatok érkeznek, és ami méri az időt a lejáratig. Az egyetlen „különutas” tanárunk a kémia volt, aki kizárólag e-mail-ben küldött mindent.

Általában két-három feladatot kellett elvégezni naponta, így jóval kevesebb időt töltöttem tanulással, mint egy átlagos napon, kivéve, ha dolgozat volt. Nagyjából 9 és 13 óra között foglalkoztam az iskolai ügyekkel. Így kevesebb jegyet is kaptunk, de ezek is beleszámítanak az év végi osztályzatba, ugyanolyan súllyal, mint a karantén alatti jegyeink.

Nem azt állítom, hogy teljes katasztrófa lett volna a hirtelen digitális átállás, a diákok többsége jól teljesített nálunk, legalábbis senki nem bukott meg az osztályból egy tantárgyból sem. Hasonlókat hallottam más iskolákból is. Az oktatás maga különösebb probléma nélkül zajlott, de a kezdeti felkészületlenség okozott azért némi lemaradást, amit jövőre kell bepótolnunk.

A szerző 16 éves, egy budapesti gimnázium 9. osztályos tanulója.

Címkék: diákok, digitális oktatás, élmény, középiskola, oktatás


HIRDETÉS

HIRDETÉS

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANG HETILAPRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Pin It on Pinterest