Murakeresztúrnak két év után megint állandó plébánosa van. Más helyen ez nem nagy dolog, itt sem hatalmas, de ebben a községben volt katolikus pap Polgár Róbert, aki négy éve kilépett a szolgálatból – már háromgyerekes családapaként. És láss csodát, mindezek után ősszel hatalmas többséggel választották ugyanitt polgármesterré.
(...)
– Miért nem az első gyereke születése után hagyott fel a papi szolgálattal?
– Hosszú vívódás előzte meg. Én nem arra készültem, hogy kilépek a papi hivatásból. És itt van szerintem a legnagyobb probléma vagy dilemma a cölibátus kérdése körül. Az ember, amikor fiatal korában eldönti, hogy pap szeretne lenni, hoz egy nagyon őszinte döntést. De akkor még nem tudja, hogy papként, amikor hazamegy az üres parókiára, mennyire magányos lesz. (...) Sosem kételkedtem Istenben, sohasem éreztem úgy, hogy engem Isten elhagyott. A papság és a cölibátus nem feltétlenül tartozik össze. Illetve szerintem a papság nem zárja ki a házaséletet.
(...)
– Az egyház részéről mindenki tudta, hogy mi a helyzet? (...) Az volt a feltétel, hogy szüntessek meg minden kapcsolatot a családommal, amelyhez adnak majd segítséget, egy paptestvér elkísér.
(...)
A cölibátus pusztán egyházi törvény, függetlenül attól, hogy miért hozták létre. Idővel rájöttem: vagy megpusztulok a magányomban, idegbeteg, esetleg alkoholista leszek, vagy pedig találok egy olyan társat magamnak, aki kitart mellettem, és akivel megpróbálhatok egy harmonikus életet leélni. Mert én alapvetően hiszek abban, hogy Isten nem a szenvedésre teremtette meg az embert, hanem arra, hogy boldog legyen.
A plébánosból lett polgármester történetéről bővebben olvashat a Magyar Hang július 10-én megjelent 2020/28. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 28. számban? Itt megnézheti!
