Aki szigorúan betartotta az otthon maradás szabályát kijárási korlátozás idején, annak a séta és a bevásárlás maradt az egyedüli lehetőség arra, hogy kimozduljon a lakásból. A vakok és gyengénlátó emberek közül azonban sokan a bevásárlásról is lemondtak, mert ez sok plusznehézséget okozott volna nekik, derült ki egy kérdőíves kutatásból, amelyet Gombás Judit egyetemi adjunktus és Csákvári Judit egyetemi docens, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának oktatói készítettek. Az online kérdőíves kutatásban látássérült személyeket kérdeztek meg arról, hogy milyen nehézségekkel szembesültek a koronavírus-járvány miatt, és hogy oldották meg őket.
Gombás Judit a Magyar Hangnak elmondta: bár a kérdőíveket még nem dolgozták fel teljesen, a válaszokból az rajzolódik ki, hogy a vakok és gyengénlátók jellemzően inkább lemondtak a boltba járásról, hiába intézték korábban önállóan a bevásárlást. A távolságtartás szabálya miatt például nem volt egyértelmű, hogy lesz-e, aki átvezeti a vak embert az úton. Az adjunktus szerint a két méterről történő „távirányítás” alkalmatlan segítség, csak összezavarja a látássérült embert.
Maga a távolságtartás is nehéz lehet a legnagyobb jóindulat ellenére is; a padlóra felfestett jelzéseket például a látássérültek nem érzékelik. A vak és gyengénlátó embereknek általában segítség kell a vásárláshoz is. Máskor többnyire körbemegy velük egy alkalmazott az üzleten, ez viszont gyakran szintén másfél méternél nagyobb közelséget jelent, így a járványgörbe csúcsán benne volt a pakliban, hogy az alkalmazottak visszautasítják ezt a kérést. Arról nem beszélve, hogy a vak és a gyengénlátó embereknek sokkal gyakrabban kell kézbe venni az árukat.
– Ez aggasztotta az érintetteket. Nemcsak a fertőzésveszély miatt, hanem azért is, hogy mit szólnak mások, amikor látják, hogy közel hajol az áruhoz, vagy mindent megfog. Aki gyengénlátó, gyakran csak szemüveget visel, nincs nála fehér bot, így nem olyan egyértelmű a kívülállók számára, hogy ő tényleg csak akkor látja az árukat, ha egészen közel emeli őket a szeméhez – mondták a kutatók. A magyarországi problémák egyébként megegyeztek a nemzetközi tapasztalatokkal.
Segítséget általában a családtól és a barátoktól kértek a válaszolók. Csak néhányan nyilatkoztak úgy, hogy kénytelenek voltak felhalmozni otthon a termékeket, mert nem volt segítségük. Az önkormányzatokat a szöveges választ adók egyike sem nevezte meg mint segítőket.
Mivel a felmérés online zajlott, azt nagyrészt aktív korúak, felerészben diplomások töltötték ki, összesen 176-an. A kérdőívek még nincsenek teljesen feldolgozva, de a szakemberek nagyjából 15 százalékra teszik a kitöltők körében a nyugdíjasok arányát. Eközben a magyar vakok és gyengénlátók többsége idős. A nemzetközi irodalom szerint 85 százalékuk 65 évesnél idősebb – ennek az is oka, hogy sokan időskorban veszítik el a látásukat. Gombás Judit felhívta a figyelmet, hogy éppen ennek az idős korú vak és gyengénlátó rétegnek a problémáira látunk rá kevésbé, pedig valószínűleg ők azok, akik a legtöbb nehézséggel néztek szembe a koronavírus-járvány alatt, hiszen az internetes információs csatornákat és az online vásárlás lehetőségét jellemzően kisebb arányban tudták kihasználni, mint a fiatalabbak.
Az online vásárlásban azok a vakok és gyengénlátók is akadályozva voltak, akik egyébként jól kezelik az ilyen felületeket, mert az internetes rendelési idősávok a nagy kereslet miatt pillanatok alatt beteltek. A szakember szerint jó lett volna, ha legalább a nagy szupermarketek gondolnak erre, és fenntartanak néhány idősávot azoknak, akiknek az átlagosnál nagyobb nehézséget jelent a koronavírus-járvány idején a bevásárlás.A legnagyobb kihívást a vásárláson kívül az otthoni munka jelentette, főleg az, hogy az ehhez használt alkalmazások nem mind akadálymentesek, vagyis nem mindegyiket lehet a látássérültek számára fejlesztett képernyőolvasó szoftverekkel használni. Ez azoknak a látó szülőknek is problémát jelentett, akik látássérült gyermeküket segítették az otthoni tanulásban, de azoknak is, ahol fordított volt a helyzet, és a látássérült szülőnek kellett a látó gyermekének segítenie.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/27. számában jelent meg július 3-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 27. számban? Itt megnézheti!
