Úgy érezte magát e sorok írója múlt pénteken a Kincsem Parkban, mintha beszállt volna egy időgépbe, és visszament volna a gyermekkorába. A Gibbon Games a Bújj, bújj zöldág, a kacsáztató és a papírrepülő-hajtogató, valamint a célba dobó bajnokság után ezúttal a Kő-papír-olló magyar bajnokságot rendezte meg.
Nem mondhatjuk, hogy rossz hangulatban teltek volna a percek a kezdő sípszóig, ugyanis a nevezők jelentős része a csoportküzdelmek helyszíne mellett felállított büfében készült a nagy megmérettetésre. Ott futottunk bele volt Magyar Nemzetes kollégánkba, Csécsi Lászlóba is. „Már hároméves korom óta űzöm ezt a sportágat, azóta kisebb-nagyobb szünetekkel, de aktív vagyok. Bevallom, ma lettem profi, hiszen ez az első nagy versenyem. Nekem a kövemmel voltak problémáim az elmúlt időszakban, így a svájci magaslati edzőtáborban követ hordtam, hogy ebben is a maximumot tudjam nyújtani” – jegyezte meg László, akit barátai is elkísértek, és mint kiderült, közösen neveztek a versenyre.
A megmérettetésnek nem kicsi volt a tétje: aki itt győz, nemcsak a kő, a papír és az olló magyar bajnoka lesz, hanem ő képviselheti majd hazánkat a késő őszi, Londonban rendezendő Európa-bajnokságon. Mint kiderült, a barátok egymással is csatáznak. Mint a társaság másik tagja, Béla elárulta, egy-egy buli után ezzel döntötték el, ki alhat az egyetlen ágyon. „Bevallom, mindössze egyszer fekhettem ágyba, párnák közé, de ha rossz a főpróba, jó lesz az előadás. Mindenesetre én a saját játékomat játszom, nem engedem megzavarni magam az ellenfeleim taktikájától” – mondta.
Doppingvizsgálat nincs
Ám mielőtt elárulnánk, hogy a baráti hármas – Attila a papírmunkát végezte el elsősorban, és kizárólag újrahasznosítható papírral dolgozott, mert természetvédő – miként zárt a nagy megmérettetésen, ejtsünk szót arról, milyen szabályok szerint rendezték meg a bajnoki küzdelmeket.
Potócki Ferenc, a verseny főszervezője, a Gibbon Games alapító atyja elmondta, ez már a második általuk szervezett kő-papír-olló magyar bajnokság, és úgy véli, szinte mindenben fejlődtek az elmúlt egy esztendő alatt.
„Tavaly még több fordulót tartottunk, ám idén ezt egyetlen nagy rendezvény alatt lezavarjuk. Így könnyebb a szervezés, és így talán az embereket is jobban meg tudjuk mozgatni. Létszámban is felülmúltuk a tavalyi bajnokságot, ugyanis most egy 128-as tábláról indulnak el a versenyzők négy csoportban. Mindenhonnan nyolcan-nyolcan jutnak majd be az egyenes kieséses szakaszba” – árulta el a Rike becenévre hallgató férfi.
Ráadásul idén már két korosztály számára rendezték meg a versenyt: a 18 éven aluliaknak és felülieknek. „Az Európa-bajnokságra csak nagykorú versenyzőt delegálhatunk, így muszáj volt kettéosztani a mezőnyt” – indokolt a szervező, aki hozzátette, doppingvizsgálat nincs, noha pontosan látja, az ehhez előszeretettel használt segédeszközt, a sört igencsak öntötte magába a versenyzők egy része.
Megpróbáltunk taktikai elemeket ellesni, ám mindenki féltékenyen őrizte, vajon a kő, esetleg az olló vagy a papír a kedvenc fegyvere. Annyit azért megtudtunk: a jó felkészülés alapja, hogy minél több emberrel játsszon valaki. Így nem szürkül bele, hogy mindig ugyanazokkal vív „élet-halál” összecsapást.
Nos, a vegyes bajnoki küzdelem – együtt indultak a nők és a férfiak – fergeteges csatákat hozott. Volt olyan versenyző, aki olyan elánnal „vágta ki” a követ, hogy begörcsölt a karja. A bohókás trió – László, Béla és Attila – közül végül Attila jutott fel a 32-es táblára, és nagy boldogan invitált mindenkit a nagy, központi sátorba, amelyen keresztül vezetett az út Londonba. A nagyszínpadon elképesztő izgalmak közepette meneteltek a játékosok a döntő felé, a küzdelmet a baráti társaságok heves biztatása tette teljessé.
Irány, London!
„Londonban, sej, van számos utca…” – dúdolgatta az egyik meccsre váró fiatal Bob herceg híres dalát, ám hamar kiderült, ő biztosan nem a kő-papír-olló idei magyar bajnokaként nézheti meg az angol főváros nevezetességeit. A játékosok száma fordítottan aránylott az idő múlásával az elfogyasztott serital mennyiségéhez. Igaz, attól nem kellett félni, hogy valamelyik játékban lévő esetleg nem talál fel a színpadra. De azért ahogy ment előre az idő, úgy emelkedett a hangulat.
Este már majdnem elütötte a toronyóra a tízet, amikor elkezdődött a döntő, amit az addig félelmetesen hasító Vígh Tamás és Bernát Roland vívott. Ezúttal azonban az izgalmak elmaradtak, és felborult a papírforma: ugyanis Roland elképesztő formában csorbította az ollót, vágta a papírt és csomagolta a követ, és 9–4-re győzött.
„Hallod, anya! Roland megy Londonba…” – szinte sikította a telefonba a II. magyar kő-papír-olló bajnokság győztesének barátnője, míg a rendkívül boldog és láthatóan még az esemény hatása alatt álló Roland csak annyit ismételgetett: „Mindenkinek köszönöm, igazán, csak a buli a lényeg, igazán, a játék szeretete az első, igazán…”
Persze távoztában azért megígérte, másnap elkezdi London térképét tanulmányozni.
