A Neue Zürcher Zeitung nagy cikkben számol be az észak-európai országokban dívó trendről: az ezeken a területeken szinte korlátlanul rendelkezésre álló fát a legújabb technikáknak hála már nemcsak kedves kis családi házak építéséhez alkalmazzák, hanem sokemeletes magasházaknál is.
A norvégiai Bergen egyik legnagyobb turisztikai attrakciója az a nagyjából hatvan középkori faépület, amely az Unesco világörökségi listáján is szerepel. Bergen egy ideje azonban nem csak a Bryggen negyedről híres; 2015-ben az 1070-ben alapított, alig 300 ezer lakosú településen húzták fel az Artec építésziroda tizennégy emeletes, Treet (Fa) névre hallgató házát, amely szinte kizárólag fából áll, és amelynek máris látogatók tízezrei járnak csodájára. A tizenegy egy-, illetve 52 kétszobás lakásnak helyet adó ház megépültekor a világ legmagasabb faháza volt.
Ettől a címtől 2017-ben a Vancouverben emelt Brock Commons Tallwood Building fosztotta meg, ám a kanadaiak nem sokáig örülhettek, hiszen egy évvel később Oslótól északra megnyitották a tizennyolc emeletes Mjösa-tornyot. (A vancouveriek azért nem adják fel, már tervezik az új famonstrumukat, amely várhatóan kétszer ilyen magas lesz.)
Mindebből egyértelmű lehet, hogy a fa előbb-utóbb akár a beton versenytársává válhat az építkezésben, ráadásul van egy versenyelőnye is, mégpedig az, hogy a fenntarthatóság szempontjából kedvezőbbek az adottságai.
A fa „felhőkarcolók” alapanyaga egyfelől a rétegelt táblásított lap (angolul cross-laminated timber, vagyis CLT), illetve a rétegelt furnérfa (laminated veneer lumber, LVL), amelyekből előgyártott elemek készíthetőek, másfelől pedig a ragasztott gerenda, amelyből a tartószerkezet készül. Utóbbi Norvégiában nem ismeretlen, hiszen már az 1990-es években ilyenből húzták fel a lillehammeri olimpiai jégcsarnok tetőszerkezetét. Ennek ellenére jelenleg még elsősorban Németországból, Svájcból és Ausztriából importálják az ilyen elemeket, mert Norvégiában még nem tudnak megfelelően nagy méretűeket előállítani.
A Treet építésekor az Artec részben belföldi gyártású tartóelemeket használt, de igénybe vették a Kodujama nevű balti cég szolgáltatásait is. A Kodujama specialitása, hogy szinte teljesen kész blokkokat szállít, így az épületet úgy lehet összeállítani a helyszínen, mint valami hatalmas legót, ami rendkívül gyors építést tesz lehetővé. Ahhoz, hogy az épület kellően stabil legyen, a tervezőknek négy emeletenként még egy-egy betonfödémet kellett beépíteniük, ez ugyanis szükséges ahhoz, hogy a magasház ne lengjen ki túlságosan a szélben.
A szakemberek most azon dolgoznak, hogy a beton cellulóz alapú anyagok helyettesítésével teljesen kiváltható legyen a faházak építésekor.
Adódik a kérdés, a fából emelt magasházak nem rémisztően tűzveszélyesek-e. Egyre több megoldás születik a tűzállóság területén is. Finn kutatók például olyan nanocellulózt fejlesztettek, amely rendkívül jó eredményeket produkál tűzveszélyesség terén. Egyébként, derül ki a Neue Zürcher Zeitung cikkéből, a Treet építésekor a tervezők acélt is használtak, ma azonban nem tennék: rájöttek ugyanis, hogy az acél bizonyos hőfok fölött megolvad, és elveszti tartóképességét.
Hiába a remek eredmények, egyelőre nem kell arra számítanunk, hogy mindenfelé fából készült épületek nőnek ki a földből. A technológia ma még jóval drágább, mint a beton – igaz, a területen dolgozó szakemberek úgy látják, amint a megrendelések volumene elér egy bizonyos szintet, ez pillanatok alatt megváltozhat. A Treetet is tervező építésziroda egyik munkatársa szerint már most érződik az idegesség a betongyártóknál. Erre a megoldás szerinte az, ha a tradicionális építőipari cégek is elkezdenek innovatívan gondolkodni, és a fában mint építőanyagban nem ellenséget látnak, hanem keresik az együttműködés lehetőségeit.
