Egy 36 éves Ladával elindulni a Budapest–Bamako-ralin elég nagy merészség, tekintettel a több mint 8000 kilométeres távra, amely úttalan utakon vezet. Pláne, ha a kocsiban helyet foglalók – Molnár Attila plébános és Fáth Gergely közgazdász – egyáltalán nem tudnak autót szerelni. Hogy ez így együtt mekkora kockázat? Isten tudja.
Hosszú szervezés után Budapesten találkozunk, az atya, Molnár Attila rögtön tegeződést kezdeményez. Örülök, én plébánossal még soha nem tegeződtem. Fáth Gergely rögtön csatlakozik hozzá. Ők ketten, a somogyhárságyi katolikus pap és a falubeli közgazdász a cikk megjelenésekor valahol Afrikában autóznak 36 éves Ladájukkal a Budapest– Bamako-rali résztvevőiként.
(...)
Molnár Attila összesen 14 települést lát el. Végre megértem, miért sikerült több mint egy hónap alatt leszervezni a találkozót: van, amikor hat misét mond egy nap, és ehhez bármikor jöhet temetés is. Szinte a szolgálati kocsijában él, öt év alatt simán levezet 200 ezer kilométert. Volt olyan szentmiséje, amiért kétszáz kilométert autózott. – És ült ott, mondjuk, nyolc öregasszony – jegyzem meg halkan. Az sok, közli az atya, inkább négy.
(...)
– Beszélünk a migrációról. De a belső migrációról senki nem beszél – közli a plébános. Aki szerint előbbinél sokkal nagyobb probléma az, hogy a falvakból a városokba mozog el az élhető réteg. Maradnak az idősek, maradnak a reményvesztettek. Oda meg pap kell.
(...)
Mi van az elnéptelenedő falvakkal? Milyen a kapcsolat a hívekkel? Tart-e misét az atya a verseny megállóiban? Hogy engedték el a hívek? És az egyház? Mit vittek magukkal? Mi lesz, ha elromlik az autó, ki fogja megszerelni? Riportunkat elolvashatja a Magyar Hang február 7-én megjelent 2020/6. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/6. számban? Itt megnézheti!
