A csapos, az öreg, a sör, meg a koronavírus

A csapos, az öreg, a sör, meg a koronavírus

Képünk csupán illusztráció. Besence büszkesége, a még működő vegyesbolt és kocsma. Az eladó szerint azonban már nem sokáig bírják, mert alig van forgalom (Fotó: Farkas Norbert)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Helyszín, egy nagyközség kis sörözője, ahol alig negyven ember fér el. A személyzettel együtt is legfeljebb negyvenkettő. Nyáron, amikor a kerthelyiség is működik, maximum kétszer ennyi. Vagyis a minapi kormánybejelentés szerint bezárás egyelőre nem fenyegeti. 

Éppen G.-vel, a csapossal beszélgetek – aki egy személyben az egység vezetője is –, amikor két törzsvendég összekap valamin.

G. azonnal csitítani kezdi a kedélyeket. Kiderül, a 78 éves M. bácsi, aki a napokban tudta meg, hogy gondok vannak a májával, meglátogatta a lányát. Eddig semmi különös. Amikor azonban a másik törzsvendég, J. rákérdez, hogy arról a lányáról van-e szó a három közül, aki a szomszéd községnek abban az óvodájában dolgozik, ahonnan éppen tegnap jelentettek egy koronavírusos fertőzöttet, felforrósodik a hangulat. J. felelősségre vonja az öreget, hogy akkor mi az ördögöt keres itt, a község egyik legfontosabb intézményében. Netán azt akarja, hogy megfertőzzön mindenkit, s bezárjon az egység? Hogy enyhítsen a kitörésen, viccesen hozzáteszi: – Hol fogják akkor az emberek fertőtleníteni magukat?

A kedélyek lassan lecsillapodnak, az öregúr megissza sörét, miközben azt magyarázza, hogy őt 78 évesen már nem sok veszteség érheti a vírussal. Aztán lassan elballag. J. még egy ideig magyarázza, hogy miért csattant föl olyan hirtelen. Az emberek bólogatnak. G. alaposan lesikálja az öreg korsóját.

Még néhányan elszivárognak. Alig hárman maradunk. 

Közben G. arról beszél, hogy egyelőre nem nagyon érzik a forgalmon a koronavírus hatását. – Talán többen jönnek majd ide. Azt hallottam, hogy több, nagyobb egységet is bezárhatnak a faluban, mert száz főnél nagyobb a befogadóképességük. Nem is gondoltam volna róluk, hogy ekkorák – mondja, majd hozzáteszi. – A hét végén talán már többet látunk.

Aztán elgondolkodik: – Azt hiszem, hétfőn extra adag hordós sört rendelek, mert ki tudja, korlátozzák-e az áruszállítást. Az meg mégsem járja, hogy idejönnek az emberek, s a hat csap valamelyikéből kifogyjon az innivaló. A sör meg eláll vagy három hónapig. Addig meg csak vége lesz ennek az egésznek. 

Időközben újabb vendégek érkeznek. Lassan kezdődik az esti csúcs, amikor csaknem megtelik a helyiség. Én pedig hazaindulok.